döbög (2c) l. dübög

dübög tn ige 2cdöbög (rég v. nyj)

1. ’ismétlődő ütésektől többször, ill. tartósan erős, tompa, mély hangot ad vmi’ ❖ a döbögő téren szemlélte haladni A magyarok seregét (1823–1824 Vörösmarty Mihály C4534, 40) | a házpalló dübög; Alant a ház pallója, fent a Béketürő mester-gerenda; Ütés ütésre, botra bot (1853 Arany János 8014051, 195) | Az ostort is összefogta és úgy vágta az ökröket, hogy szinte dübögött, puffogott a hátuk (1940 Veres Péter C4411, 120).

1a. ’〈ütőhangszer〉 ismétlődő ütésektől ilyen hangot képezve, ill. 〈zene〉 ilyen hangzást keltve erősen szól’ ❖ A tisztáson meg cincog a hegedű és döbög a dob (1901 Gárdonyi Géza C1835, 295) | tompán dübbögő zenére (1970 Határ Győző 9227001, 156) | Harsány katonabanda jő, sudár tamburmajor elől, dübögnek dübbögő dobok, bakancsuk büszkén ráropog (1974 Kormos István ford.–Eminescu 9353061, 228).

1b. (alany n. is) (rég) ’〈villámlás, mennydörgés hangja〉 mélyen, erőteljesen morajlik’ ❖ Pitmánlani: villámlani; v. döbögni, dörögni (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 179) | A’ szemfényvesztő villámokat a’ süketítő Csattanatok’ dübögő hangja követte nyomonn (1816 Édes Gergely C2567, 264) | [a villám] a’ tenger fölött [...] döbögő hangal dörgött (1837 Emlény C0108, 228).

2. (rég) ’〈szív〉 huzamosabb ideig a szokásosnál erősebben, szaporábban ver; dobog’ ❖ Szivem döbög, ortzám lángal, magamat el-felejtem (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 172) | Miért könyűkben, Sztarnó’ szép gyermeke? mondá Fion-ghal döbögő mellyel (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson 7163063, 77) | Szivök döbögött menetén A kétes tusáknak (1865 Nyulassy Antal C3342, 72) | szíve alatt, mely dübögve dobban egyszerre csak lágy, kicsiny lökést érez (1916 Takács Edith CD10).

2a. (rég) ’erős félelem testi tüneteit mutatja vki’ ❖ Illy keményen és rövideden ki-mondott végezésére a’ Baſſának a’ vádolók füleltek, Bojárdó pedig döbögöt és retteget, nem gondolván máſt, hanem hogy [...] az életét fogja el-veſzteni (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 277) | Döbögök: Palpito, contremisco (1810 Simai Kristóf C3748, 56) | Az anya döbögve máshol várja a’ lelkét tépendő gyász hírt (1836 Kovács Pál² C0043, 265).

3. ’〈ember, állat (lába)(járás közben) a talajt érve v. 〈lépés〉(ütemesen) ismétlődő, erősen kopogó, tompa hangot kelt, ill. ilyen hangot keltve megy vhova vki’ ❖ [A lovak] dübögnek, fennyen nyerítnek (1801 Csokonai Vitéz Mihály ford.–Kleist C1337, 9) | A főurak és nemesek és nép döbögött és tapsolt, egyforma örömmel, hazafias tüntetéssel (1913 Móricz Zsigmond CD10) | [Szerető Mihály] megindul döbögő léptekkel arra a jegenyefák felé (1928 Gulácsy Irén 9197002, 17) | Körül dübögni hallják pandur-lovak patáit (1953 Juhász Ferenc 9285018, 15) | A mosolytalan fickók, kik hajnalban dübögnek rejtelmes szerelésben a csúcs felé, kissé ijesztők (1980 e. Fodor András ford.–Auden 9148030, 150).

4. ’〈(nehéz) jármű〉 úton, pályán (gyorsan) haladva folyamatosan erős, mély, tompa hangot kelt, ill. ilyen hangot keltve megy vhol v. vhova’ ❖ súlyosan döbög a méltóságos nagy szekér […] a verőfényes távol utcán (1911–1913 Babits Mihály C0695, 184) | Távol vonat fut s mintha közelben dübögne (1954 Nagy László² 9473048, 55) | [1968. augusztus 21-én a Varsói Szerződés] öt országának testvéri tankjai dübögnek Prága felé (1996 Magyar Hírlap CD09) | Megy a piros cigány traktor, dübög Bátaszék utcáin (1999 Magyar Hírlap CD09).

5. (rég) ’〈beszéd〉 erőteljesen, mélyen, ütemesen hangzik, ill. ilyen hangon beszél vki’ ❖ Ki vagy, ki e’ leányt el akarod rabolni? szól lassan döbögve egy erős férfi-szózat (1837 Aurora C0044, 370) | Erre megint az öreg úr kezdett el döbögni. [...] – Az apja rábízta! nevetséges! – kiáltott az aggastyán (1921 Babits Mihály CD10).

Sz: dübögés.

Vö. CzF. döbög; ÉrtSz. döbög, ~; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

döbög lásd dübög
dübög tárgyatlan ige 2c
döbög 2c (rég v. nyj)
1.
ismétlődő ütésektől többször, ill. tartósan erős, tompa, mély hangot ad vmi
a döbögő téren szemlélte haladni A magyarok seregét
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
a házpalló dübög; Alant a ház pallója, fent a Béketürő mester-gerenda; Ütés ütésre, botra bot
(1853 Arany János)
Az ostort is összefogta és úgy vágta az ökröket, hogy szinte dübögött, puffogott a hátuk
(1940 Veres Péter)
1a.
〈ütőhangszer〉 ismétlődő ütésektől ilyen hangot képezve, ill. 〈zene〉 ilyen hangzást keltve erősen szól
A tisztáson meg cincog a hegedű és döbög a dob
(1901 Gárdonyi Géza)
tompán dübbögő zenére
(1970 Határ Győző)
Harsány katonabanda jő, sudár tamburmajor elől, dübögnek dübbögő dobok, bakancsuk büszkén ráropog
(1974 Kormos István ford.Eminescu)
1b. (alany n. is) (rég)
〈villámlás, mennydörgés hangja〉 mélyen, erőteljesen morajlik
Pitmánlani: villámlani; v.vagy döbögni, dörögni
(1792 Baróti Szabó Dávid)
A’ szemfényvesztő villámokat a’ süketítő Csattanatok’ dübögő hangja követte nyomonn
(1816 Édes Gergely)
[a villám] a’ tenger fölött [...] döbögő hangal dörgött
(1837 Emlény)
2. (rég)
〈szív〉 huzamosabb ideig a szokásosnál erősebben, szaporábban ver; dobog
Szivem döbög, ortzám lángal, magamat el-felejtem
(1774 Kónyi János ford.Marmontel)
Miért könyűkben, Sztarnó’ szép gyermeke? mondá Fion-ghal döbögő mellyel
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Macpherson)
Szivök döbögött menetén A kétes tusáknak
(1865 Nyulassy Antal)
szíve alatt, mely dübögve dobban egyszerre csak lágy, kicsiny lökést érez
(1916 Takács Edith)
2a. (rég)
erős félelem testi tüneteit mutatja vki
Illy keményen és rövideden ki-mondott végezésére a’ Baſſának a’ vádolók füleltek, Bojárdó pedig döbögöt és retteget, nem gondolván máſt, hanem hogy [...] az életét fogja el-veſzteni
(1772 Mészáros Ignác ford.)
Döbögök: Palpito, contremisco
(1810 Simai Kristóf)
Az anya döbögve máshol várja a’ lelkét tépendő gyász hírt
(1836 Kovács Pál²)
3.
〈ember, állat (lába) (járás közben) a talajt érve v. 〈lépés〉 (ütemesen) ismétlődő, erősen kopogó, tompa hangot kelt, ill. ilyen hangot keltve megy vhova vki
[A lovak] dübögnek, fennyen nyerítnek
(1801 Csokonai Vitéz Mihály ford.Kleist)
A főurak és nemesek és nép döbögött és tapsolt, egyforma örömmel, hazafias tüntetéssel
(1913 Móricz Zsigmond)
[Szerető Mihály] megindul döbögő léptekkel arra a jegenyefák felé
(1928 Gulácsy Irén)
Körül dübögni hallják pandur-lovak patáit
(1953 Juhász Ferenc)
A mosolytalan fickók, kik hajnalban dübögnek rejtelmes szerelésben a csúcs felé, kissé ijesztők
(1980 e. Fodor András ford.Auden)
4.
(nehéz) jármű〉 úton, pályán (gyorsan) haladva folyamatosan erős, mély, tompa hangot kelt, ill. ilyen hangot keltve megy vhol v. vhova
súlyosan döbög a méltóságos nagy szekér […] a verőfényes távol utcán
(1911–1913 Babits Mihály)
Távol vonat fut s mintha közelben dübögne
(1954 Nagy László²)
[1968. augusztus 21-én a Varsói Szerződés] öt országának testvéri tankjai dübögnek Prága felé
(1996 Magyar Hírlap)
Megy a piros cigány traktor, dübög Bátaszék utcáin
(1999 Magyar Hírlap)
5. (rég)
〈beszéd〉 erőteljesen, mélyen, ütemesen hangzik, ill. ilyen hangon beszél vki
Ki vagy, ki e’ leányt el akarod rabolni? szól lassan döbögve egy erős férfi-szózat
(1837 Aurora)
Erre megint az öreg úr kezdett el döbögni. [...] – Az apja rábízta! nevetséges! – kiáltott az aggastyán
(1921 Babits Mihály)
Sz: dübögés
Vö. CzF. döbög; ÉrtSz. döbög, ~; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások