döcög tn ige 2c

1. ’〈jármű v. ember azon utazva〉 rázódik, zötyög, ill. (egyenetlen felületen) ide-oda rázódva halad’ ❖ [egy ember] a’ kotsiſsát az útból ki-verte, Mondván: engem ne vígy a’ paraſztok útján; A’ nem ſokat ivott az okoſság’ kútján, Mert inkább dötzögött göröngyön ſzántáson, Hogy ſem mint ment vólna a’ törött nyomáson (1790 Mátyási József 7221019, 187) | tovább döcögött velünk bárkánk, s annak idejében minden további kaland nélkül szerencsésen Nagyváradra érkeztünk (1844 Nagy Ignác 8324010, 49) | A kocsi ritmikusan döcögött a rossz kövezeten (1915 Földi Mihály CD10).

1a. ’〈ember, állat (egyenetlen úton)〉 bizonytalan léptekkel, ide-oda billegve jár v. így megy vhova’ ❖ A’ lúd körülőttek [ti. a többi madár körül] dötzögvén, nem hallotta itéletjeket [a fülemüle énekéről] (1810 Döbrentei Gábor C2560, 268) | Egy szamár dötzögve tette lépéseit (1817 Benke József ford.–Nicolay C0955, 43) | Itt egy főispán döcög búsan a földre szögzett fejjel (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | nézek az asszony felé, alig bir döcögni szegény (1918 Móra Ferenc 9459002, 103) | [peckes járású, ősz szakállú férfiú mellett] zsemlyeszínű pincsi döcögött az aszfalton (1922 Zilahy Lajos 9799003, 71) | mezítlábas gyerekek rúgják a port, kergetik a döcögő, riadtan hápogó kacsákat (1956 Béke és Szabadság aug. 29. C0045, 2).

1b. ’〈vki v. vmi, kül. jármű〉 lassan megy, halad, ill. így tart vmerre, vmeddig’ ❖ A hintónak csak döcögve lehetett előrehaladni; mert a gyorsabb gördülésnél jajgatott a sebesült (1903 Jókai Mór CD18) | épp csak hogy döcögtem a fák közt, mint valami mozgó növény (1924 Déry Tibor CD10) | hajnali órában, amikor még az első vonatok el se indultak Pestről, és a vásárcsarnokok felé is csak döcögve közlekedtek a falusi kocsik (1932 Krúdy Gyula CD54) | a következő járat, úgy látom, személyvonat, délután indul és több órán át döcög Budapestig (1993 Kertész Imre² CD41) | sokan meghátrálnak, ha egy órát kell egy lerobbant teherautó mögött ötvennel döcögniük (2000 Figyelő CD2601).

1c. ’〈vmely tevékenység, folyamat, vminek a működése〉 bizonytalanul, vontatottan, nehézkesen alakul, akadozik’ ❖ Megyénkben a közdolgokbani intézkedés meglehetős lassúságban döczög (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | [Az adminisztráció] soha nem döcögött ugy, mint éppen az utóbbi időkben (1900 Budapesti Hírlap jún. 26. C0055, 5) | nem is akart a munka menni sehogy, kérette magát, lökdösni kellett s akkor is döcögött (1948 Füst Milán 9161049, 133) | A háztartás döcög (1973 Major Ottó 9415001, 65) | [az összekötők] sokat segítettek a döcögve induló munkakapcsolati rendszer kiépítésében (1998 Tények könyve CD37).

2. ’〈vers(elés), ritmus (hangzása)〉 meg-megakad, helyenként megtörik, ill. 〈szöveg, es. gondolatmenet〉 folyamatosságában akadozik, vontatottá, szaggatottá válik’ ❖ a’ helytelen és szörnyű hangzású […] új szókon dötzögő […] construktiók (1834 Lovász Imre C2935, 24) | versem döczög (1877 Roboz István 8394018, 125) | [Verseghy Ferenc] négyesrímű tizenkettősei egyhangúan döcögnek (1931 Pintér Jenő CD44) | A költői forma darabossága, a csikorgó zene, a döcögő ritmus, a verselés tökéletlenségei ugyanis egy vaskos és anyagszerű életforma, a tagolatlan indulat kifejezésformájává válnak (1976–1979 Szilágyi Ákos 9670003, 149) | Rengeteg a döcögő mondat, a nem jól választott magyar szakkifejezés (1996 Természet Világa CD50).

2a. ’〈(fel)olvasás(ban), beszélgetés(ben) (vki)〉 akadozik, szaggatottan, meg-megállva halad előre’ ❖ Monoton kezdte, döcögött az elején, gyepre eresztette a hangját (mint Cicero mondaná, ha erdélyi ember volna), majd ki-kivágott vele egyenlőtlenül… (1884 Mikszáth Kálmán CD04) | Az öreg úrnál fáradt volt és szórakozott, az olvasás egy kicsit döcögött (1920 Móricz Zsigmond 9462009, 103) | Már nyúlt is a könyvéért és az első biztató szóra belefogott: – Jancsi és Juliska… […] – Visszafelé is tudok! – igyekezett növelni a hatást – icsnaj és aksiluj… – kicsit döcögve megint, lassabban, de még nagyobb sikerrel (1937 Beczássy Judit CD10) | Döcögve indult a beszélgetés (1967 Gábor Áron 9813004, 317).

3. ’el-elfulladva, szakadozottan nevet(ve beszél), úgy, hogy a teste is rázkódik; göcög’ ❖ Beh formálatlan alak! – döcögé kacagva, hogy a könyei csorogtak (1846 Pesti Divatlap C5839, 1048) | No ennek ugyan jól eshetett az a két forint! döczögött kaczagásformán Hargitay (1862–1863 Jókai Mór C2256, 55) | hosszan, jóizűen, döcögve kacagott (1911 Móricz Zsigmond C3214, 81) | – Buta helyzet – nevetett Bence döcögve, de megkönnyebbülten (1961 Sarkadi Imre 9586008, 57).

4. (rég, ritk) deceg ’〈hidegtől vki egész testében v. testének vmely része, kül. foga〉 reszket, vacog’ ❖ Detzegni: remegni, a’ hidegben reſzketni […]. Az öreg detzegve, v. dötzögve megy (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 31) | Vatzogok: (detzegek, öszve ütdöm) Collidor, tremo, contremisco (1810 Simai Kristóf C3748, 24) | örizlek hidegtől, fogad ne deczegjen (1818 Hasznos Mulatságok C0178, 143).

Ö: be¹, el~.

Sz: döcögés.

Vö. CzF. döczög; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

döcög tárgyatlan ige 2c
1.
〈jármű v. ember azon utazva〉 rázódik, zötyög, ill. (egyenetlen felületen) ide-oda rázódva halad
[egy ember] a’ kotsiſsát az útból ki-verte, Mondván: engem ne vígy a’ paraſztok útján; A’ nem ſokat ivott az okoſság’ kútján, Mert inkább dötzögött göröngyön ſzántáson, Hogy ſem mint ment vólna a’ törött nyomáson
(1790 Mátyási József)
tovább döcögött velünk bárkánk, s annak idejében minden további kaland nélkül szerencsésen Nagyváradra érkeztünk
(1844 Nagy Ignác)
A kocsi ritmikusan döcögött a rossz kövezeten
(1915 Földi Mihály)
1a.
〈ember, állat (egyenetlen úton) bizonytalan léptekkel, ide-oda billegve jár v. így megy vhova
A’ lúd körülőttek [ti. a többi madár körül] dötzögvén, nem hallotta itéletjeket [a fülemüle énekéről]
(1810 Döbrentei Gábor)
Egy szamár dötzögve tette lépéseit
(1817 Benke József ford.Nicolay)
Itt egy főispán döcög búsan a földre szögzett fejjel
(1883 Mikszáth Kálmán)
nézek az asszony felé, alig bir döcögni szegény
(1918 Móra Ferenc)
[peckes járású, ősz szakállú férfiú mellett] zsemlyeszínű pincsi döcögött az aszfalton
(1922 Zilahy Lajos)
mezítlábas gyerekek rúgják a port, kergetik a döcögő, riadtan hápogó kacsákat
(1956 Béke és Szabadság aug. 29.)
1b.
〈vki v. vmi, kül. jármű〉 lassan megy, halad, ill. így tart vmerre, vmeddig
A hintónak csak döcögve lehetett előrehaladni; mert a gyorsabb gördülésnél jajgatott a sebesült
(1903 Jókai Mór)
épp csak hogy döcögtem a fák közt, mint valami mozgó növény
(1924 Déry Tibor)
hajnali órában, amikor még az első vonatok el se indultak Pestről, és a vásárcsarnokok felé is csak döcögve közlekedtek a falusi kocsik
(1932 Krúdy Gyula)
a következő járat, úgy látom, személyvonat, délután indul és több órán át döcög Budapestig
(1993 Kertész Imre²)
sokan meghátrálnak, ha egy órát kell egy lerobbant teherautó mögött ötvennel döcögniük
(2000 Figyelő)
1c.
〈vmely tevékenység, folyamat, vminek a működése〉 bizonytalanul, vontatottan, nehézkesen alakul, akadozik
Megyénkben a közdolgokbani intézkedés meglehetős lassúságban döczög
(1848 Kossuth Hírlapja)
[Az adminisztráció] soha nem döcögött ugy, mint éppen az utóbbi időkben
(1900 Budapesti Hírlap jún. 26.)
nem is akart a munka menni sehogy, kérette magát, lökdösni kellett s akkor is döcögött
(1948 Füst Milán)
A háztartás döcög
(1973 Major Ottó)
[az összekötők] sokat segítettek a döcögve induló munkakapcsolati rendszer kiépítésében
(1998 Tények könyve)
2.
〈vers(elés), ritmus (hangzása) meg-megakad, helyenként megtörik, ill. 〈szöveg, es. gondolatmenet〉 folyamatosságában akadozik, vontatottá, szaggatottá válik
a’ helytelen és szörnyű hangzású […] új szókon dötzögő […] construktiók
(1834 Lovász Imre)
versem döczög
(1877 Roboz István)
[Verseghy Ferenc] négyesrímű tizenkettősei egyhangúan döcögnek
(1931 Pintér Jenő)
A költői forma darabossága, a csikorgó zene, a döcögő ritmus, a verselés tökéletlenségei ugyanis egy vaskos és anyagszerű életforma, a tagolatlan indulat kifejezésformájává válnak
(1976–1979 Szilágyi Ákos)
Rengeteg a döcögő mondat, a nem jól választott magyar szakkifejezés
(1996 Természet Világa)
2a.
(fel)olvasás(ban), beszélgetés(ben) (vki) akadozik, szaggatottan, meg-megállva halad előre
Monoton kezdte, döcögött az elején, gyepre eresztette a hangját (mint Cicero mondaná, ha erdélyi ember volna), majd ki-kivágott vele egyenlőtlenül…
(1884 Mikszáth Kálmán)
Az öreg úrnál fáradt volt és szórakozott, az olvasás egy kicsit döcögött
(1920 Móricz Zsigmond)
Már nyúlt is a könyvéért és az első biztató szóra belefogott: – Jancsi és Juliska… […] – Visszafelé is tudok! – igyekezett növelni a hatást – icsnaj és aksiluj… – kicsit döcögve megint, lassabban, de még nagyobb sikerrel
(1937 Beczássy Judit)
Döcögve indult a beszélgetés
(1967 Gábor Áron)
3.
el-elfulladva, szakadozottan nevet(ve beszél), úgy, hogy a teste is rázkódik; göcög
Beh formálatlan alak! – döcögé kacagva, hogy a könyei csorogtak
(1846 Pesti Divatlap)
No ennek ugyan jól eshetett az a két forint! döczögött kaczagásformán Hargitay
(1862–1863 Jókai Mór)
hosszan, jóizűen, döcögve kacagott
(1911 Móricz Zsigmond)
– Buta helyzet – nevetett Bence döcögve, de megkönnyebbülten
(1961 Sarkadi Imre)
4. (rég, ritk)
deceg 2b
〈hidegtől vki egész testében v. testének vmely része, kül. foga〉 reszket, vacog
Detzegni: remegni, a’ hidegben reſzketni […]. Az öreg detzegve, v.vagy dötzögve megy
(1792 Baróti Szabó Dávid)
Vatzogok: (detzegek, öszve ütdöm) Collidor, tremo, contremisco
(1810 Simai Kristóf)
örizlek hidegtől, fogad ne deczegjen
(1818 Hasznos Mulatságok)
Sz: döcögés
Vö. CzF. döczög; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások