döcögős mn 15C

1. ’egyenetlen felületű, döccenőkkel teli, rázós, zötyögős 〈út, felszín stb.〉’ ❖ Dötzögs út (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 35) | igen kis kövekkel vannak az utcák kirakva és azért nagyon döcögősek (1833–1834 Teleki László² 8473005, 167) | [az utasok] a város leghosszabb, legszűkebb és legdöcögősebb Stáció utcáján keresztül jutottak el omnibuszháton a vendégfogadókkal ellátott zónába (1890 Jókai Mór CD18) | Ott, egy pár száz lépésnyi vonalon, hepehupás, döcögős volt a rét (1900 Bársony István C0839, 12) | A magas díjak miatt az autósok a döcögős elkerülő útra váltottak (1998 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’ilyen úton akadozva, nehézkesen haladó 〈jármű, es. (járművet vonó) állat〉’ ❖ a dötzögös […] lónak, rázása a’ meg-kövesült tüdököt meg-szaggatná (1793 Mátyus István C3072, 147) | döczögős parasztkocsi (1872 Tolnai Lajos C4207, 68) | Iú férj és iú feleség, lóháton és döcögős szekéren folytatják a menyegzői utat (1875 Jókai Mór CD18) | Azon a vonalon át kellett szállni akkoriban, mert féluton egy kedves, döcögős vicinális szaladt az emberrel a városka felé (1918 e. Török Gyula 9728001, 82) | a négy kerék meghajtású, minden akadályt legyőző, kényelmes terepjáró híján döcögős kerékpár (1998 Magyar Hírlap CD09).

1b. ’rázkódással járó, zötyögős 〈mozgás〉, ill. szaggatott, reszketős 〈mozdulat〉’ ❖ szekérben való dötzögös sebes rázodásból nem ritkán tapasztaltatik [véres vizelet] (1793 Mátyus István C3072, 467) | az előbbi lassu, döczgős [!], csoszogás igazi heves, szilaj magyar tánczczá alakult át (1872 Tolnai Lajos C4207, 219) | Mindig keze ügyében levő kis cédulájára még odakanyarít egy-egy eszébe jutott szót, félmondatot döcögős kézmozdulatával, szálkás, kusza betűivel (1993 Benkő Loránd CD30).

1c. ’bizonytalanul, vontatottan induló v. így alakuló, lassan haladó 〈folyamat, működés stb.〉’ ❖ A jóízű magyar bohózat folytonos derültségben tartotta a közönséget, dacára annak, hogy igen döcögősen ment (1879 Mikszáth Kálmán CD04) | Az önkormányzati vagyonkör kialakulása és tulajdonlása elég döcögősen, elég szakaszosan történt az elmúlt években (1995 Országgyűlési Napló CD62) | Kemény Dénes szövetségi kapitány a döcögős első két negyed ellenére is dicsérte válogatottját (1998 Magyar Hírlap CD09) | [1947 júniusában] a német nemzetiségűek kitelepítése egyre döcögősebben haladt az országban (2000 Horváth M. Ferenc CD36).

2. ’egyenetlen, akadozó, ill. nehézkes hangzású, nem gördülékeny 〈vers(elés), ill. beszéd v. írott szöveg〉’ ❖ A’ rosz verseket ám a’ jó ’s bölcs férjfi leszólja Fedd ’s mocskol döczögőst (1817 Édes Gergely ford.–Horatius C1546, 41) | a jambusok itt-ott döczögősek (1846 Pesti Divatlap C5839, 955) | eldúdolták a naptár külső lapjának a döcögős szövegét (1884 Mikszáth Kálmán CD04) | eleinte nehezen tudtuk megszokni [Zilahi Kiss Béla] döcögős előadását (1911 Nagy Géza CD10) | [Tinódi Sebestyén] „vala-vala” négyesrímeit olvasva még nehézkesnek érezzük, de megismerve egykori lantkíséretét, már korántsem hatnak olyan döcögősnek (1994 Új Könyvek CD29).

2a. ’hibás, akadozó, nem folyékony 〈nyelvtudás, idegen nyelvi megnyilatkozás〉’ ❖ [Hieronymus,] az amúgy is gyenge egészségű ember […] vigasztalódnék a zsoltárokon, de rétori műveltsége visszaborzad azok darabos-döcögős latinságától (1920 Révay József CD10) | [A cseh kalauz] döcögősen beszélt magyarul, a szakmájába vágó kifejezésekkel azonban nem volt gondja (1989 Annus József 2015018, 20) | az 1398. évi céhlevél döcögős latinságú fogalmazója (1995 Pach Zsigmond Pál CD58).

3. ’el-elfúló, szaggatott 〈(beszéd)hang, nevetés〉’ ❖ nagyot nevetett kurta, döcögős hangján (1916 Móricz Zsigmond 9462006, 132) | Eötvös nevetős, döcögős hangja hallatszott: – Nem vagyunk mi szalonfigurák, asszonyom (1931 Krúdy Gyula CD54) | – Hehe… – fordult döcögős nevetéssel Ponghoz, aki mellette ült, – he-he… ez aztán a jó rágnivaló (1937 Szentiványi Jenő 1145003, 116) | [Kún bácsi] dúdolni kezdte az Internacionálét, mire rekedtes hangon, döcögősen a ráncosarcú öreg lakatos is rázendített (1956 Irodalmi Újság márc. 24. C5231, 7).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

döcögős melléknév 15C
1.
egyenetlen felületű, döccenőkkel teli, rázós, zötyögős 〈út, felszín stb.〉
Dötzögs út
(1792 Baróti Szabó Dávid)
igen kis kövekkel vannak az utcák kirakva és azért nagyon döcögősek
(1833–1834 Teleki László²)
[az utasok] a város leghosszabb, legszűkebb és legdöcögősebb Stáció utcáján keresztül jutottak el omnibuszháton a vendégfogadókkal ellátott zónába
(1890 Jókai Mór)
Ott, egy pár száz lépésnyi vonalon, hepehupás, döcögős volt a rét
(1900 Bársony István)
A magas díjak miatt az autósok a döcögős elkerülő útra váltottak
(1998 Magyar Hírlap)
1a.
ilyen úton akadozva, nehézkesen haladó 〈jármű, es. (járművet vonó) állat〉
a dötzögös […] lónak, rázása a’ meg-kövesült tüdököt meg-szaggatná
(1793 Mátyus István)
döczögős parasztkocsi
(1872 Tolnai Lajos)
Iú férj és iú feleség, lóháton és döcögős szekéren folytatják a menyegzői utat
(1875 Jókai Mór)
Azon a vonalon át kellett szállni akkoriban, mert féluton egy kedves, döcögős vicinális szaladt az emberrel a városka felé
(1918 e. Török Gyula)
a négy kerék meghajtású, minden akadályt legyőző, kényelmes terepjáró híján döcögős kerékpár
(1998 Magyar Hírlap)
1b.
rázkódással járó, zötyögős 〈mozgás〉, ill. szaggatott, reszketős 〈mozdulat〉
szekérben való dötzögös sebes rázodásból nem ritkán tapasztaltatik [véres vizelet]
(1793 Mátyus István)
az előbbi lassu, döczgős [!], csoszogás igazi heves, szilaj magyar tánczczá alakult át
(1872 Tolnai Lajos)
Mindig keze ügyében levő kis cédulájára még odakanyarít egy-egy eszébe jutott szót, félmondatot döcögős kézmozdulatával, szálkás, kusza betűivel
(1993 Benkő Loránd)
1c.
bizonytalanul, vontatottan induló v. így alakuló, lassan haladó 〈folyamat, működés stb.〉
A jóízű magyar bohózat folytonos derültségben tartotta a közönséget, dacára annak, hogy igen döcögősen ment
(1879 Mikszáth Kálmán)
Az önkormányzati vagyonkör kialakulása és tulajdonlása elég döcögősen, elég szakaszosan történt az elmúlt években
(1995 Országgyűlési Napló)
Kemény Dénes szövetségi kapitány a döcögős első két negyed ellenére is dicsérte válogatottját
(1998 Magyar Hírlap)
[1947 júniusában] a német nemzetiségűek kitelepítése egyre döcögősebben haladt az országban
(2000 Horváth M. Ferenc)
2.
egyenetlen, akadozó, ill. nehézkes hangzású, nem gördülékeny 〈vers(elés), ill. beszéd v. írott szöveg〉
A’ rosz verseket ám a’ jó ’s bölcs férjfi leszólja Fedd ’s mocskol döczögőst
(1817 Édes Gergely ford.Horatius)
a jambusok itt-ott döczögősek
(1846 Pesti Divatlap)
eldúdolták a naptár külső lapjának a döcögős szövegét
(1884 Mikszáth Kálmán)
eleinte nehezen tudtuk megszokni [Zilahi Kiss Béla] döcögős előadását
(1911 Nagy Géza)
[Tinódi Sebestyén] „vala-vala” négyesrímeit olvasva még nehézkesnek érezzük, de megismerve egykori lantkíséretét, már korántsem hatnak olyan döcögősnek
(1994 Új Könyvek)
2a.
hibás, akadozó, nem folyékony 〈nyelvtudás, idegen nyelvi megnyilatkozás〉
[Hieronymus,] az amúgy is gyenge egészségű ember […] vigasztalódnék a zsoltárokon, de rétori műveltsége visszaborzad azok darabos-döcögős latinságától
(1920 Révay József)
[A cseh kalauz] döcögősen beszélt magyarul, a szakmájába vágó kifejezésekkel azonban nem volt gondja
(1989 Annus József)
az 1398. évi céhlevél döcögős latinságú fogalmazója
(1995 Pach Zsigmond Pál)
3.
el-elfúló, szaggatott (beszéd)hang, nevetés〉
nagyot nevetett kurta, döcögős hangján
(1916 Móricz Zsigmond)
Eötvös nevetős, döcögős hangja hallatszott: – Nem vagyunk mi szalonfigurák, asszonyom
(1931 Krúdy Gyula)
– Hehe… – fordult döcögős nevetéssel Ponghoz, aki mellette ült, – he-he… ez aztán a jó rágnivaló
(1937 Szentiványi Jenő)
[Kún bácsi] dúdolni kezdte az Internacionálét, mire rekedtes hangon, döcögősen a ráncosarcú öreg lakatos is rázendített
(1956 Irodalmi Újság márc. 24.)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások