döcögtet ts ige 5b8 (kissé rég)dörcögtet

1. ’〈járművet, szállítóeszközt〉 vezetés, haladás, használat közben rázkódásra késztet, ráz, zötyögtet vmi, vki’ ❖ Ne döczögtesd a kocsit (1857 Kemény Zsigmond C2608, 231) | a két szürke szomoru koczogásban döczögteté a csézát Almásfalva felé (1861 Zlinszky István C4581, 90) | Dörczögtet. Lassan dörczögteti a vonatot a kis mótor (1911 Magyar Nyelv C5853, 427) | úgy döcögtette a gyerekkocsit, hogy rezgett belé a szoba üvegesajtaja (1941 Nagy István⁴ CD10).

1a. (tárgy n. is) ’〈utast jármű〉(döccenőkkel teli, rázós úton) zötyögve visz, szállít’ ❖ Köpcsényben szekerembe fogott a sváb, s nem a legjobb úton döcögtetett Pozsony felé (1832 Kölcsey Ferenc 8253056, 343) | [a szekér] lassan döczögtetett Kotormány felé (1886 Benedek Elek C0912, 41) | ijedt parasztot döcögtető szekerek (1913 Laczkó Géza CD10).

1b. döcögteti magát ’rázkódó járművön, döccenőkkel teli, rázós úton megy, halad’ ❖ sötét éjig döczögtetik magokat a járáson keresztül kasúl (1838 Athenaeum C0016, 374) | ha városaink némelly utczáin keresztülmegyünk vagy döczögtetjük magunkat (1842 Pesti Hírlap CD61) | Lóháton jött fel Budavárába, s gyalog jött ki belőle. Igaza volt; így hamarább elért a Kárpátok alá, mint ha Tomiczky hintaján döcögtette volna magát (1892 Jókai Mór CD18).

1c. (átv is) ’〈út v. nehezen járható, egyenetlen felület utast v. járművet〉 ráz, lassú, nehézkes haladásra késztet’ ❖ A’ későn beállott tél hóleplét hegyre völgyre terité, ’s a’ különben döczögtető ut is sima hópálya lett (1842 Pesti Hírlap CD61) | Keresztül sima sziken s döczögtető locsogókon, a keserű vizes kút mellett elhajtottak a Szatmáry-telepig (1898–1899 Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny C1507, 70) | Engem nagyon döcögtet az élet (1919 Ady Endre CD10).

2. (ritk) ’〈nevetés (miatt vki) testet, testrészt〉(föl-le) mozgat, rázkódtat’ ❖ – Hehehe! – nevetett a méltóságos úr, kedélyesen döcögtetve az abdomenét [= hasát] (1891 Jókai Mór CD18) | az őrnagy kholerikus nevetésre döczögtette a mellét (1895 Jókai Mór C2329, 71) | [Péterke] kis testét csak ugy döcögtette a kacagás (1927 Móra Ferenc C3205, 70).

2a. (tárgy n. is) (ritk)(nevetés közben v. indulattól) szaggatottan mond (ki) vmit’ ❖ [az iú] dölyfösen oda döczögteté a szolgabirónak végső véleményét (1881 Jókai Mór C2301, 28) | az öreg cholerikus nevetéssel döczögteté a szót (1884 Jókai Mór C2311, 233) | – Csak hódolatomat akarom kifejezni – mondja döcögtetve, káposztásan, zsírosan, ahogyan torban, lakodalomban, keresztelőn beszélni szoktak a hivatalos személyek, így az esküvői násznagyok is (1928 Krúdy Gyula CD54).

Vö. CzF.; ÉKsz.; ÚMTsz.

döcögtet tárgyas ige 5b8 (kissé rég)
dörcögtet 5b8
1.
〈járművet, szállítóeszközt〉 vezetés, haladás, használat közben rázkódásra késztet, ráz, zötyögtet vmi, vki
Ne döczögtesd a kocsit
(1857 Kemény Zsigmond)
a két szürke szomoru koczogásban döczögteté a csézát Almásfalva felé
(1861 Zlinszky István)
Dörczögtet. Lassan dörczögteti a vonatot a kis mótor
(1911 Magyar Nyelv)
úgy döcögtette a gyerekkocsit, hogy rezgett belé a szoba üvegesajtaja
(1941 Nagy István)
1a. (tárgy n. is)
〈utast jármű〉 (döccenőkkel teli, rázós úton) zötyögve visz, szállít
Köpcsényben szekerembe fogott a sváb, s nem a legjobb úton döcögtetett Pozsony felé
(1832 Kölcsey Ferenc)
[a szekér] lassan döczögtetett Kotormány felé
(1886 Benedek Elek)
ijedt parasztot döcögtető szekerek
(1913 Laczkó Géza)
1b. döcögteti magát
rázkódó járművön, döccenőkkel teli, rázós úton megy, halad
sötét éjig döczögtetik magokat a járáson keresztül kasúl
(1838 Athenaeum)
ha városaink némelly utczáin keresztülmegyünk vagy döczögtetjük magunkat
(1842 Pesti Hírlap)
Lóháton jött fel Budavárába, s gyalog jött ki belőle. Igaza volt; így hamarább elért a Kárpátok alá, mint ha Tomiczky hintaján döcögtette volna magát
(1892 Jókai Mór)
1c. (átv is)
〈út v. nehezen járható, egyenetlen felület utast v. járművet〉 ráz, lassú, nehézkes haladásra késztet
A’ későn beállott tél hóleplét hegyre völgyre terité, ’s a’ különben döczögtető ut is sima hópálya lett
(1842 Pesti Hírlap)
Keresztül sima sziken s döczögtető locsogókon, a keserű vizes kút mellett elhajtottak a Szatmáry-telepig
(1898–1899 Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny)
Engem nagyon döcögtet az élet
(1919 Ady Endre)
2. (ritk)
〈nevetés (miatt vki) testet, testrészt〉 (föl-le) mozgat, rázkódtat
– Hehehe! – nevetett a méltóságos úr, kedélyesen döcögtetve az abdomenét [= hasát]
(1891 Jókai Mór)
az őrnagy kholerikus nevetésre döczögtette a mellét
(1895 Jókai Mór)
[Péterke] kis testét csak ugy döcögtette a kacagás
(1927 Móra Ferenc)
2a. (tárgy n. is) (ritk)
(nevetés közben v. indulattól) szaggatottan mond (ki) vmit
[az iú] dölyfösen oda döczögteté a szolgabirónak végső véleményét
(1881 Jókai Mór)
az öreg cholerikus nevetéssel döczögteté a szót
(1884 Jókai Mór)
– Csak hódolatomat akarom kifejezni – mondja döcögtetve, káposztásan, zsírosan, ahogyan torban, lakodalomban, keresztelőn beszélni szoktak a hivatalos személyek, így az esküvői násznagyok is
(1928 Krúdy Gyula)
Vö. CzF.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások