döf ige 2c6

1. ts (átv is) ’〈hegyes végű tárgyat, eszközt, ill. állat a szarvát, fullánkját stb.〉 gyors, erőteljes mozdulattal (úgy) mélyeszt(i), szúr(ja) vkibe, vmibe(, hogy az beléje hatoljon)’ ❖ Ez a hires puſzitó [!] [ti. Nagy Sándor] Babillonba elvéſz, el hadjá e Világot, úgy, mint a füſtölgö üſzköt, mellynek egyik óldalába fogyverét [!] döe, a mak réſzének pedig tüzet vetett (1779 Bessenyei György¹ 7044013, 23) | [az orrszarvú az elefántnak is] neki mer menni, ’s a’ ſzarvát a’ hasába döfi (1799 Fábián József ford.–Raff 7101018, 570) | [az amazon] a vadkan lapoczkája fölött mélyen döe kopjáját (1851 Jókai Mór C2239, 14) | fogai közé döe [a fogpiszkálót] (1926 Krúdy Gyula CD54) | [a méh] menten elpusztul, ha emberbe vagy állatba döfi fullánkját (1996 Természet Világa CD50).

1a. (tárgy n. is) ’〈néhány szót, mondatot〉 éles hangon (sértő szándékkal) mond, odavet’ ❖ A törvénybiró helyeselve tódit. – Bezony a juh gyáva. – S szavában már ott az itélet. – Kivált ha beteg, osztán elhullott, – döf a menyecske (1916 Móricz Zsigmond C3213, 35) | – Szabadna kérnem a jegyet? – Hűvösvölgybe kettőt, prolinászra, – döfi Barlangi Miska (1935 Gelléri Andor Endre CD10) | a halál szemébe döföm a szavam (1965 Hatvani Dániel 9228020, 42).

2. tn ’〈hegyes végű eszköz, dolog, ill. ilyen eszközzel vki〉 hirtelen, erőteljesen (bele)szúr, (bele)vág (vmibe, vkibe)’ ❖ Illy ſzok után Deli, néki rugaſzkodik, Alatta hogy még a’ föld-is meg ráſzkodik S amint dárdájával döfni támaſzkodik, Amaz el-ugorván, kin ez foháſzkodik (1777 Kónyi János C2731, 137) | Döf a szurony, kard csap süvöltve le (1892 Ábrányi Emil ford.–Byron 8002009, 64) | A szurony keresztül ment az emberen, mintha vajba döfött volna (1915 Móricz Zsigmond 9462014, 56) | ha tüske döfött ujjadba, patakkal eredt meg a véred (1933 Dsida Jenő 9114011, 43) | Vigyáznom kell, amikor döfök, mert ha elugrik, éppen közéjük csusszan a pengém (1992 Eörsi István 2016017, 379).

2a. ’〈szarvas, agancsos állat〉(szarvával) öklel, ill. természete szerint szokásszerűen ezt teszi’ ❖ a vért jobb oldalán balra nézőleg fehér egyszarvú ágaskodik, lehajtott fővel, mintegy döfni készülve (1859 Nagy Iván CD31) | a házi állatok közt a hű és türelmes ebet legalkalmasabbnak tartja, (mert a többi ki rúg, ki döf, ki meg karmol!) (1883 e. Győrffy Iván 8168001, 14) | Édesanyám úgy elkényeztette a mi tehenünket, a Hegyest, hogy mán tejjességgel nem lehetett vele bírni. Első borja is vót, rúgott, döfött, ugrált (1935 Móricz Zsigmond 9462032, 123) | [a bika az] előtte szaladó ember után döfött a szarvával (1953 Németh Andor ford.–Hemingway 9480008, 219).

2b. ’hegyes végű eszközt vmely irányba lendít, hogy szúrjon vele’ ❖ Hozza [ti. a karddal támadó felé] döfék azért hirtelenſeggel, és kardomat egéſzſzen markolattyáig verém teſtében (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0808, 172) | Kardjával utána döfött, de csak a léget érte (1853 Jósika Miklós 8212016, 125) | Elhajlik s célozva egyengeti súlyát… Döf s a dárda repűl (1910 Füst Milán CD10) | egymás felé fognak döfni a szuronyokkal (1927 Markovits Rodion 9423002, 78).

3. ts ’〈embert, állatot hegyes végű eszköz, ill. ilyen eszközzel vki〉 gyors, erőteljes mozdulattal (vmely testrészén) megszúr’ ❖ ’s katonáit ijesztő Hőst döfi, nagy kardját puha ágyékába merítvén (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524377, 148) | Phegeust is szaladtában Seggbe döfé dárdával (1833 Áltöltöztetett Aeneis C4642, 59) | Az apám Peterhofben majdnem szíven döfött egyszer egy nagyhercegnőt (1910 Szomory Dezső 9683005, 41) | a béresasszony […] vasvillával döfött az urába (1936 Kádár Erzsébet CD10) | dárdahegy döe szügyön (1949 Rákos Sándor 9550033, 38) | Ölni akartok, szegény szerencsétlenek … És ha téged ölnek meg? Ha téged döfnek hasba! Ha téged hasítanak négyfelé? (1974 Boldizsár Miklós 1022001, 178).

3a. ’vmivel hirtelen rossz, fájó érzést keltve megbánt, megsért vkit’ ❖ [a grófnét] sziven döe a puszta megjelenésével (1911 Móricz Zsigmond C3228, 203) | [kritikáiddal] az érzékenyebbeket (értsd: hiúbbakat) szíven tudtad döfni (1995 Magyar Hírlap CD09).

4. ts ’(kézzel, fejjel stb.) gyors, erőteljes mozdulattal megtaszít, meglök, ill. taszigál, lökdös vkit, vmit’ ❖ mintha valamelly buta ſzarvatlan ſzakállos tzap [= kecskebak] döe vólna mellybe (1791 Andrád Sámuel 7008002, 15) | Odakünn az öreg, ha ki útját állja, Kilenc szobán keresztül döfi, taszigálja (1856 Arany János 8014085, 267) | Székét hátra döe (1859 Vasárnapi Újság CD56) | véknyan döfi sarkkal Fürge lovát (1879 Szabó Dávid C3764, 18) | Nem élhet a csizmadiaság – döe föllebb kalapját egy köpczös barna csizmadia (1886 Tolnai Lajos C4195, 29) | [Gimesi] fejjel, mint a faltörőkos nekimegy akárkinek s hasba döfi a fiúkat (1920 Móricz Zsigmond C6293, 16) | Ho-Pi a túlpartot fürkészte és Ge-Ogot oldalba döfve átmutatott: – Ott! (1937 Szentiványi Jenő 1145001, 42).

4a. döf vkin, vmin tn (tárgyragos határozóval is)(rendsz. vmely testrészével) gyors, erőteljes mozdulattal lök, taszít vkin, vmin’ ❖ Látod, – döfött egyet-egyet a tiszteletes asszony elgondolkozó férjén (1882 Tolnai Lajos C4198, 102) | Pista keresztülhajította magát az óriáson könnyedén, s egyet döfött rajta hátulról a két térdkalácsával (1885 Mikszáth Kálmán CD04).

5. tn (tárgyragos határozóval is) ’vmihez (hegyes tárggyal, ujjal stb.) gyors, erőteljes mozdulattal hozzáér’ ❖ [egy gavallér] a vele szembejövő aggastyán gipszbe kötött, beteg karjára egy jót döfött a könyökével, hogy megmutassa hölgyének: milyen úr ő, s milyen vitéz legény! (1906 Ambrus Zoltán C0594, 288) | a kötője közepéhez döfött egy hüvelykujjal (1909 Móricz Zsigmond CD10) | Óvatosan kinyujtja a fakardját… fölébresztem… s mikor Angelov az első érintésre nem mozdul, erősebben a mellére döf (1931 Gelléri Andor Endre CD10).

6. tn ’ujjával gyors, erőteljes mozdulattal mutat vkire’ ❖ ujjaival felé döf (1918 Kádár Endre CD10) | – Csak az ő hanyagságának köszönheti! – kiáltotta újra a kocsmárosné, mutatóujjával K. felé döfve (1964 Rónay György ford.–Kafka 9573060, 64).

Ö: át, bele~, keresztül~, le~, meg~, vissza~.

ÖU: agyon~, által~, fel~, ki~.

Sz: döfdöz.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

döf ige 2c6
1. tárgyas (átv is)
〈hegyes végű tárgyat, eszközt, ill. állat a szarvát, fullánkját stb.〉 gyors, erőteljes mozdulattal (úgy) mélyeszt(i), szúr(ja) vkibe, vmibe(, hogy az beléje hatoljon)
Ez a hires puſzitó [!] [ti. Nagy Sándor] Babillonba elvéſz, el hadjá e Világot, úgy, mint a füſtölgö üſzköt, mellynek egyik óldalába fogyverét [!] döe, a mak réſzének pedig tüzet vetett
(1779 Bessenyei György¹)
[az orrszarvú az elefántnak is] neki mer menni, ’s a’ ſzarvát a’ hasába döfi
(1799 Fábián József ford.Raff)
[az amazon] a vadkan lapoczkája fölött mélyen döe kopjáját
(1851 Jókai Mór)
fogai közé döe [a fogpiszkálót]
(1926 Krúdy Gyula)
[a méh] menten elpusztul, ha emberbe vagy állatba döfi fullánkját
(1996 Természet Világa)
1a. (tárgy n. is)
〈néhány szót, mondatot〉 éles hangon (sértő szándékkal) mond, odavet
A törvénybiró helyeselve tódit. – Bezony a juh gyáva. – S szavában már ott az itélet. – Kivált ha beteg, osztán elhullott, – döf a menyecske
(1916 Móricz Zsigmond)
– Szabadna kérnem a jegyet? – Hűvösvölgybe kettőt, prolinászra, – döfi Barlangi Miska
(1935 Gelléri Andor Endre)
a halál szemébe döföm a szavam
(1965 Hatvani Dániel)
2. tárgyatlan
〈hegyes végű eszköz, dolog, ill. ilyen eszközzel vki〉 hirtelen, erőteljesen (bele)szúr, (bele)vág (vmibe, vkibe)
Illy ſzok után Deli, néki rugaſzkodik, Alatta hogy még a’ föld-is meg ráſzkodik S amint dárdájával döfni támaſzkodik, Amaz el-ugorván, kin ez foháſzkodik
(1777 Kónyi János)
Döf a szurony, kard csap süvöltve le
(1892 Ábrányi Emil ford.Byron)
A szurony keresztül ment az emberen, mintha vajba döfött volna
(1915 Móricz Zsigmond)
ha tüske döfött ujjadba, patakkal eredt meg a véred
(1933 Dsida Jenő)
Vigyáznom kell, amikor döfök, mert ha elugrik, éppen közéjük csusszan a pengém
(1992 Eörsi István)
2a.
〈szarvas, agancsos állat〉 (szarvával) öklel, ill. természete szerint szokásszerűen ezt teszi
a vért jobb oldalán balra nézőleg fehér egyszarvú ágaskodik, lehajtott fővel, mintegy döfni készülve
(1859 Nagy Iván)
a házi állatok közt a hű és türelmes ebet legalkalmasabbnak tartja, (mert a többi ki rúg, ki döf, ki meg karmol!)
(1883 e. Győrffy Iván)
Édesanyám úgy elkényeztette a mi tehenünket, a Hegyest, hogy mán tejjességgel nem lehetett vele bírni. Első borja is vót, rúgott, döfött, ugrált
(1935 Móricz Zsigmond)
[a bika az] előtte szaladó ember után döfött a szarvával
(1953 Németh Andor ford.Hemingway)
2b.
hegyes végű eszközt vmely irányba lendít, hogy szúrjon vele
Hozza [ti. a karddal támadó felé] döfék azért hirtelenſeggel, és kardomat egéſzſzen markolattyáig verém teſtében
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
Kardjával utána döfött, de csak a léget érte
(1853 Jósika Miklós)
Elhajlik s célozva egyengeti súlyát… Döf s a dárda repűl
(1910 Füst Milán)
egymás felé fognak döfni a szuronyokkal
(1927 Markovits Rodion)
3. tárgyas
〈embert, állatot hegyes végű eszköz, ill. ilyen eszközzel vki〉 gyors, erőteljes mozdulattal (vmely testrészén) megszúr
’s katonáit ijesztő Hőst döfi, nagy kardját puha ágyékába merítvén
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
Phegeust is szaladtában Seggbe döfé dárdával
(1833 Áltöltöztetett Aeneis)
Az apám Peterhofben majdnem szíven döfött egyszer egy nagyhercegnőt
(1910 Szomory Dezső)
a béresasszony […] vasvillával döfött az urába
(1936 Kádár Erzsébet)
dárdahegy döe szügyön
(1949 Rákos Sándor)
Ölni akartok, szegény szerencsétlenek … És ha téged ölnek meg? Ha téged döfnek hasba! Ha téged hasítanak négyfelé?
(1974 Boldizsár Miklós)
3a.
vmivel hirtelen rossz, fájó érzést keltve megbánt, megsért vkit
[a grófnét] sziven döe a puszta megjelenésével
(1911 Móricz Zsigmond)
[kritikáiddal] az érzékenyebbeket (értsd: hiúbbakat) szíven tudtad döfni
(1995 Magyar Hírlap)
4. tárgyas
(kézzel, fejjel stb.) gyors, erőteljes mozdulattal megtaszít, meglök, ill. taszigál, lökdös vkit, vmit
mintha valamelly buta ſzarvatlan ſzakállos tzap [= kecskebak] döe vólna mellybe
(1791 Andrád Sámuel)
Odakünn az öreg, ha ki útját állja, Kilenc szobán keresztül döfi, taszigálja
(1856 Arany János)
Székét hátra döe
(1859 Vasárnapi Újság)
véknyan döfi sarkkal Fürge lovát
(1879 Szabó Dávid)
Nem élhet a csizmadiaság – döe föllebb kalapját egy köpczös barna csizmadia
(1886 Tolnai Lajos)
[Gimesi] fejjel, mint a faltörőkos nekimegy akárkinek s hasba döfi a fiúkat
(1920 Móricz Zsigmond)
Ho-Pi a túlpartot fürkészte és Ge-Ogot oldalba döfve átmutatott: – Ott!
(1937 Szentiványi Jenő)
4a. döf vkin, vmin tárgyatlan (tárgyragos határozóval is)
(rendsz. vmely testrészével) gyors, erőteljes mozdulattal lök, taszít vkin, vmin
Látod, – döfött egyet-egyet a tiszteletes asszony elgondolkozó férjén
(1882 Tolnai Lajos)
Pista keresztülhajította magát az óriáson könnyedén, s egyet döfött rajta hátulról a két térdkalácsával
(1885 Mikszáth Kálmán)
5. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is)
vmihez (hegyes tárggyal, ujjal stb.) gyors, erőteljes mozdulattal hozzáér
[egy gavallér] a vele szembejövő aggastyán gipszbe kötött, beteg karjára egy jót döfött a könyökével, hogy megmutassa hölgyének: milyen úr ő, s milyen vitéz legény!
(1906 Ambrus Zoltán)
a kötője közepéhez döfött egy hüvelykujjal
(1909 Móricz Zsigmond)
Óvatosan kinyujtja a fakardját… fölébresztem… s mikor Angelov az első érintésre nem mozdul, erősebben a mellére döf
(1931 Gelléri Andor Endre)
6. tárgyatlan
ujjával gyors, erőteljes mozdulattal mutat vkire
ujjaival felé döf
(1918 Kádár Endre)
– Csak az ő hanyagságának köszönheti! – kiáltotta újra a kocsmárosné, mutatóujjával K. felé döfve
(1964 Rónay György ford.Kafka)
ÖU: agyondöf, általdöf, feldöf, kidöf
Sz: döfdöz
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások