döfdös ige 4c2 (/ritk)

1. ts ’〈hegyes végű tárgyat, eszközt〉 gyors, erőteljes mozdulattal többször beleszúr vkibe, vmibe’ ❖ ? A’ mástól eredett ígéknek illyen ki-menetelekbenn [rövid az ö hang]: ödöm, ölöm, ösöm, özöm; p. o. döfölöm-, döngölöm-, bökdösöm, döfdösöm, szökdösöm (1783 Baróti Szabó Dávid C0814, 87) | [A vitézek] fogván bajnokacélt, s döfdösvén azt marokiglan A paripák dobogó szívébe (1879 Szabó Dávid C3764, 214) | A ház már körül volt véve. A katonák szuronyaikat a szénaboglyába döfdösték (1923 Krúdy Gyula CD54).

2. ts ’(hegyes végű eszközzel) gyors, erőteljes mozdulattal többször egymás után megszúr vmit, vkit’ ❖ Szidva riasztva körűl száguld, ’s kelevéze’ hegyével Döfdösi a’ közelítőket (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524378, 206) | Szovjet katonák jártak csoportosan házról házra, s döfdösték végig szuronyos puskákkal a maradék, sovány kazlakat […]: bújik-e mögöttük valaki? (1982 Csoóri Sándor 9090048, 278).

3. ts ’(ököllel, könyökkel, ill. vmely eszközzel) gyors, erőteljes mozdulattal többször egymás után megtaszít, meglök vkit, vmit’ ❖ a’ Kfalakat döfdöste Kosával (1806 Nagy János² ford.–Vergilius C3282, 95) | melly siralmas sorsotok a’ kitanúltt latorral rakott világnak nyomtalan úttyainn, mellyekre jámbor nyájatok elkerűl a’ széles ösvénybűl, hol egymást döfdösik, űzögetik, tapodgyák a’ sok tolongók! (1806 Verseghy Ferenc CD01).

4. tn (ritk) ’gyors, erőteljes mozdulattal hegyes végű eszközt többször vki v. vmi felé lendít(ve abba beleszúr)’ ❖ Döfdöstűnk e’ csúf dögre [ti. a görögre] (1833 Áltöltöztetett Aeneis ford. C4640, 42).

5. ts (ritk) ’〈testrészt〉 többször egymás után beléje nyomódva, beléje mélyedve bök, szúr vmi’ ❖ a két tenyerét most is szúrja, döfdösi az öreg asszony hosszú, csontos ádámcsutkája… (1917 Révész Béla CD10).

J: döfköd.

Vö. CzF.

döfdös ige 4c2 (/ritk)
1. tárgyas
〈hegyes végű tárgyat, eszközt〉 gyors, erőteljes mozdulattal többször beleszúr vkibe, vmibe
?
A’ mástól eredett ígéknek illyen ki-menetelekbenn [rövid az ö hang]: ödöm, ölöm, ösöm, özöm; p. o.példának okáért döfölöm-, döngölöm-, bökdösöm, döfdösöm, szökdösöm
(1783 Baróti Szabó Dávid)
[A vitézek] fogván bajnokacélt, s döfdösvén azt marokiglan A paripák dobogó szívébe
(1879 Szabó Dávid)
A ház már körül volt véve. A katonák szuronyaikat a szénaboglyába döfdösték
(1923 Krúdy Gyula)
2. tárgyas
(hegyes végű eszközzel) gyors, erőteljes mozdulattal többször egymás után megszúr vmit, vkit
Szidva riasztva körűl száguld, ’s kelevéze’ hegyével Döfdösi a’ közelítőket
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
Szovjet katonák jártak csoportosan házról házra, s döfdösték végig szuronyos puskákkal a maradék, sovány kazlakat […]: bújik-e mögöttük valaki?
(1982 Csoóri Sándor)
3. tárgyas
(ököllel, könyökkel, ill. vmely eszközzel) gyors, erőteljes mozdulattal többször egymás után megtaszít, meglök vkit, vmit
a’ Kfalakat döfdöste Kosával
(1806 Nagy János² ford.Vergilius)
melly siralmas sorsotok a’ kitanúltt latorral rakott világnak nyomtalan úttyainn, mellyekre jámbor nyájatok elkerűl a’ széles ösvénybűl, hol egymást döfdösik, űzögetik, tapodgyák a’ sok tolongók!
(1806 Verseghy Ferenc)
4. tárgyatlan (ritk)
gyors, erőteljes mozdulattal hegyes végű eszközt többször vki v. vmi felé lendít(ve abba beleszúr)
Döfdöstűnk e’ csúf dögre [ti. a görögre]
(1833 Áltöltöztetett Aeneis ford.)
5. tárgyas (ritk)
〈testrészt〉 többször egymás után beléje nyomódva, beléje mélyedve bök, szúr vmi
a két tenyerét most is szúrja, döfdösi az öreg asszony hosszú, csontos ádámcsutkája…
(1917 Révész Béla)
Vö. CzF.

Beállítások