dölyf fn 3C2 (vál)

’dölyfös magatartás, megnyilvánulás, ill. érzelmi állapot v. beállítottság; gőg’ ❖ marada szzen, […] dölyfbl és férjféltés miatt (1792 Kazinczy Ferenc ford.–Herder C2548, 55) | Régen ösmerem az Ypsilon had’ dölfét (1821 Vörösmarty Mihály CD13) | Olvasta-e a mesét a bolháról, ki dölyfében bivalynak czimeztette magát? Nemde nevetséges büszkeség? (1875 Margitay Dezső 8294003, 56) | Iszonyú gőg volt benne a gazdagsága miatt […], a dölyf csaknem szétvetette (1937 e. Dallos Sándor 9098005, 173) | Én nemcsak a biztonságos életről mondtam le, hanem az értelmiségi dölyfről is, mely a mocskos világ kellős közepén csak a mű tisztaságára gondol (1989 Eörsi István 9125031, 46).

Sz: dölyföl, dölyföng.

Vö. CzF. dölf; ÉrtSz.; TESz. dölyfös; ÉKsz.

dölyf főnév 3C2 (vál)
dölyfös magatartás, megnyilvánulás, ill. érzelmi állapot v. beállítottság; gőg
marada szzen, […] dölyfbl és férjféltés miatt
(1792 Kazinczy Ferenc ford.Herder)
Régen ösmerem az Ypsilon had’ dölfét
(1821 Vörösmarty Mihály)
Olvasta-e a mesét a bolháról, ki dölyfében bivalynak czimeztette magát? Nemde nevetséges büszkeség?
(1875 Margitay Dezső)
Iszonyú gőg volt benne a gazdagsága miatt […], a dölyf csaknem szétvetette
(1937 e. Dallos Sándor)
Én nemcsak a biztonságos életről mondtam le, hanem az értelmiségi dölyfről is, mely a mocskos világ kellős közepén csak a mű tisztaságára gondol
(1989 Eörsi István)
Sz: dölyföl, dölyföng
Vö. CzF. dölf; ÉrtSz.; TESz. dölyfös; ÉKsz.

Beállítások