dörce (6B) l. derce

derce fn 6B (nyj)dörce

1. (rég v. átv is) ’a daránál finomabb, a lisztnél durvább szemű őrlemény, szitáláskor különváló durva szemű liszt’ ❖ vagy fél véka málé lisztjek is vólt, azt is kilangolta, a’ dertzéjét hozzá tette (1810 Nagy Sámuel² C3288, 9) | Törökbúza pogácsának Én vagyok a langja [= a legfinomabb lisztje], Ilona mátkám a dörczéje, Kàtám a korpája (1862 Vadrózsák 8258120, 162) | A búza lisztté történő fokozatos őrlése folyamán keletkező egyik félkésztermék a dara, a másik a derce (1993 A magyarság kézikönyve CD06).

2. ’korpás liszt’ ❖ Dertze, lisztes korpa (1816 Vocabularium C1948, 13) | dêrce: a nem tiszta, hanem korpával vegyes liszt (1899 László Géza C5295, 238) | dêrce: ’korpás liszt’ (1940 A mezőberényi nyelvjárás C6313, 34) | Sámsonban a XIX. század folyamán tíznél több szárazmalom volt. Eleinte még héjával, vagyis a korpával együtt őröltek. Ezt nevezték dercének, melyet azután tovább szitálásokkal tisztítottak, bár szegény emberek gyakran dercéből sütöttek kenyeret (2000 Baranyi Béla et al. CD36).

2a. (átv is) ’gabona héjából őrléskor keletkező(, takarmánynak való) melléktermék; korpa’ ❖ dertze [=] korpa (1784 Kisded szótár C0815, 17) | sokak nemesebben gondolkodnak azoknál, kik nemzeteknek tsak dertzéje (1789 Gvadányi József C1925, 83) | derce: búzakorpa (1894 Demjén Kálmán C5239, 336) | Derce: […] korpa (1958 Háromszéki magyar népköltészet C6787, 357).

3. (rég) ’engedetlen konokság, durcásság’ ❖ dertze [=] engedetlenség, konokság, nyakaſság, fejeſség (1784 Kisded szótár C0815, 17) | dercze = czivódás (1890 Akadémiai Értesítő C0011, 560).

ÖU: árpa~, kukorica~, zab~.

ÖE: ~kenyér, ~liszt, ~pogácsa.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. derce¹

dörce lásd derce
derce főnév 6B (nyj)
dörce 6B
1. (rég v. átv is)
a daránál finomabb, a lisztnél durvább szemű őrlemény, szitáláskor különváló durva szemű liszt
vagy fél véka málé lisztjek is vólt, azt is kilangolta, a’ dertzéjét hozzá tette
(1810 Nagy Sámuel²)
Törökbúza pogácsának Én vagyok a langja [= a legfinomabb lisztje], Ilona mátkám a dörczéje, Kàtám a korpája
(1862 Vadrózsák)
A búza lisztté történő fokozatos őrlése folyamán keletkező egyik félkésztermék a dara, a másik a derce
(1993 A magyarság kézikönyve)
2.
korpás liszt
Dertze, lisztes korpa
(1816 Vocabularium)
dêrce: a nem tiszta, hanem korpával vegyes liszt
(1899 László Géza)
dêrce: ’korpás liszt’
(1940 A mezőberényi nyelvjárás)
Sámsonban a XIX. század folyamán tíznél több szárazmalom volt. Eleinte még héjával, vagyis a korpával együtt őröltek. Ezt nevezték dercének, melyet azután tovább szitálásokkal tisztítottak, bár szegény emberek gyakran dercéből sütöttek kenyeret
(2000 Baranyi Béla et al.)
2a. (átv is)
gabona héjából őrléskor keletkező(, takarmánynak való) melléktermék; korpa
dertze [=] korpa
(1784 Kisded szótár)
sokak nemesebben gondolkodnak azoknál, kik nemzeteknek tsak dertzéje
(1789 Gvadányi József)
derce: búzakorpa
(1894 Demjén Kálmán)
Derce: […] korpa
(1958 Háromszéki magyar népköltészet)
3. (rég)
engedetlen konokság, durcásság
dertze [=] engedetlenség, konokság, nyakaſság, fejeſség
(1784 Kisded szótár)
dercze = czivódás
(1890 Akadémiai Értesítő)
ÖU: árpaderce, kukoricaderce, zabderce
ÖE: dercekenyér, derceliszt, dercepogácsa
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. derce¹

Beállítások