dörget ige 5b (rég)

1. ts ’okozza, előidézi, hogy vmi (ismételten v. folyamatosan) nagy erejű hangot adjon, ilyen hanghatást eredményezzen’ ❖ törökre Ágyukat is dörget, s rettenteni kezdi falától (1827 Vörösmarty Mihály CD01) | a’ harczisten fölötte dörgeti mennyköveit (1842 Zeyk János C4577, 23) | Tábora orditozván Csörgeti, dörgeti fegyvereit (1860 Zalár József C2088, 139) | [A zongoraművész] végakkordokat dörgetett. Taps csörgött utána (1907 Gárdonyi Géza C1827, 138).

2. ts ’(ismételten v. folyamatosan) ütve vmit, hozzácsapódva vmihez okozza, előidézi, hogy az nagy erejű hangot adjon’ ❖ bottal dörgeti hátamat (1794 Szaller György 7307003, 20) | A’ vasazott kapunak részét dörgetve bezúzá (1834 Parthenon C3430, 145) | Télen mordúl dörgetik a viharok e falu deszkatetőit (1890 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | Őspaták hatalmas érce dörgeti vén hidak kikorhadt fáját (1930 Dsida Jenő CD01).

2a. tn ’〈ajtón, kapun〉 kopog(va), zörget(ve bebocsátást kér)’ ❖ eltisztúl hadaiktól egri határunk: Mert már a kapukon dörgetni hiába meguntak (1827 Vörösmarty Mihály C4534, 350) | Ki dörget ajtómon ily nagy bátor szívvel? (1905 Néprajzi Múzeum Értesítője C6961, 17).

3. ts ’〈kritikát, utasítást stb.〉 nagy hangerővel mond, közöl’ ❖ Klarét iszonyú szemrehányásokat dörgetett ellene (1793 Szűts István ford.–Naubert C4078, 125) | Egy hírnök lépeget. Hangos kemény torokkal Illy szókat dörgető (1843 Garay János C1812, 210) | itt az ég nevében dörgetnek parancsot a tömeghez (1849 e. Vasvári Pál C4683, 162).

Vö. CzF.; SzT.; ÚMTsz.

dörget ige 5b (rég)
1. tárgyas
okozza, előidézi, hogy vmi (ismételten v. folyamatosan) nagy erejű hangot adjon, ilyen hanghatást eredményezzen
törökre Ágyukat is dörget, s rettenteni kezdi falától
(1827 Vörösmarty Mihály)
a’ harczisten fölötte dörgeti mennyköveit
(1842 Zeyk János)
Tábora orditozván Csörgeti, dörgeti fegyvereit
(1860 Zalár József)
[A zongoraművész] végakkordokat dörgetett. Taps csörgött utána
(1907 Gárdonyi Géza)
2. tárgyas
(ismételten v. folyamatosan) ütve vmit, hozzácsapódva vmihez okozza, előidézi, hogy az nagy erejű hangot adjon
bottal dörgeti hátamat
(1794 Szaller György)
A’ vasazott kapunak részét dörgetve bezúzá
(1834 Parthenon)
Télen mordúl dörgetik a viharok e falu deszkatetőit
(1890 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
Őspaták hatalmas érce dörgeti vén hidak kikorhadt fáját
(1930 Dsida Jenő)
2a. tárgyatlan
〈ajtón, kapun〉 kopog(va), zörget(ve bebocsátást kér)
eltisztúl hadaiktól egri határunk: Mert már a kapukon dörgetni hiába meguntak
(1827 Vörösmarty Mihály)
Ki dörget ajtómon ily nagy bátor szívvel?
(1905 Néprajzi Múzeum Értesítője)
3. tárgyas
〈kritikát, utasítást stb.〉 nagy hangerővel mond, közöl
Klarét iszonyú szemrehányásokat dörgetett ellene
(1793 Szűts István ford.Naubert)
Egy hírnök lépeget. Hangos kemény torokkal Illy szókat dörgető
(1843 Garay János)
itt az ég nevében dörgetnek parancsot a tömeghez
(1849 e. Vasvári Pál)
Vö. CzF.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások