alj fn 2A

1. ’Vmi alatt levő dolog, tárgy.’

1a. (rég) ’állatok alá való alom’ ❖ A’ marhának allyát fris szalmával teriti (1774 Kónyi János ford.–Kotzebue C2740, 96) | a’ betegek-alá szalmábol teritett ájjokat, ganéjjokat ki-hánnyátok (1785 Tolnay Sándor ford.–Wolstein C4223, 35) | kiment […] az istállóba, a lovak és ökrök alját megvetni (1847 Petőfi Sándor C3504, 253).

1b. (Ép) ’〈vasúti felépítményben:〉 a sínek alátámasztására és rögzítésére való elem’ ❖ [a küldöttek] kidolgozzák, hogyan lehet a vasbeton aljat minél szélesebb körben felhasználni a vasútépítéseknél (1958 Esti Hírlap jún. 20. C0122, 3) | két egymás mellett futó vágány között mutatkozik huszonöt-harminc év korkülönbség, az egyiket talpfákkal, a másikat vasbeton aljakkal rögzítették (1977 Moldova György 9449006, 157).

1c. (ritk) ’csészealj’ ❖ Mutatványok egy nagy készletből, amelyből két kanna, négy csésze és alj és négy tál maradt fenn (1941 Magyar művelődéstörténet CD43) | bécsi kávéscsésze aljjal (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. ’Lent v. alul levő dolog, ill. hely, terület.’

2a. (Ruha is) ’szoknya’ ❖ Mi legyen abból a szövetből? Alj? (1901 Kóbor Tamás 8247001, 70) | Ifjuságomat […] a susogó, zizegő alj idejében éltem át (1914 Budapesti Hírlap márc. 19. C4702, 27) | Lolán pirosak a körmök, a ruhája fehér selyem. Ha a nap átsütött a szűk aljon, élesen rajzolta rá a combok tömör és karcsú árnyékát (1947 Örkény István 2005106, 27) | télen – legalábbis a tervezők szándéka szerint – nem viselünk minit. A legrövidebb alj is a térd környékén végződik (1998 Magyar Hírlap CD09).

2b. (kissé rég) ’mély(ebb)en fekvő terület, völgy’ ❖ az allyakat [ti. hegyaljakat] szll-tkék pirosították (1802 Adeline ford. C0524, 199) | Határának minden ízén látszik a dolgos kéz. Az oldalakon ökör legel; fűzfák az aljban, hol vizes; kasza peng a dombokon (1884 Petelei István 8361008, 105) | A süvöltő nálunk nyáron át hegyi madár, késő őszkor pedig levonul az aljakba (1901 Herman Ottó C2077, 185) | Szénát gyűjtöttünk estelig az aljban én meg az apám s aztán, a dombok hajlatán, haza a hold varázsa vitt (1938 Dudás Kálmán 9116008, 20).

2c. (kissé rég) ’aljnövényzet(tel fedett talaj)’ ❖ [a] szélvész […] a’ nagy tornyot […] allyra veti (1825 Homonnay Imre ford.–Ovidius C2098, 85) | Sötétzöld sátorával Borul fölém a galy, S a virágok lágy havával Belepve áll az alj (1881 Vargha Gyula C4360, 68) | Az aljakban növényevő madár, mely nekiesik ifju hajtásnak, rügynek, mindenféle bogyó magjának (1901 Herman Ottó C2077, 185) | A [patkó]nyom behaladt a szőlőkapun át a szőlőbe. Az alj ott a kapun belül fűves (1913 Gárdonyi Géza C1850, 264) | Ökörnyál csillog künn az őszi aljban (1923 Tóth Árpád 9720015, 20).

2d. (kissé rég) ’〈folyadékban:〉 lerakódott anyag, üledék, ill. sok üledéket, oldott anyagot tartalmazó sűrű rész’ ❖ Sank; sonkoly, salak, ally, sepredék (1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz C4082, 32) | Bíbor-nedű kupáját béragyogja, De lenn csúf alj űl (1892 Ábrányi Emil ford.–Byron C0510, 294) | A pap a kelyhet tisztogatta: aztán szépen kiöntötte a sürü aljat (1947 Gáspár Endre ford.–Joyce 9175005, 63).

3. (kissé rég) ’alul levő, alsó rész vmin, vhol’ ❖ csak magosan. Az aljban felhő ’s vész az úr (1842 Kuthy Lajos C2861, 61) | Már az égnek göncöle Alkonyatra hajlik, S az a szép csillag vele Lemerűl az aljig (1883 Szász Károly² C3826, 308) | Az ősi kapu a rakács [= rakás] volt. A két kapufélfát kivésték tetőtől az aljig. A boronákat [= gerendákat] beletették, egymásra minden este (1912 Malonyay Dezső 8292047, 322).

3a. (rég) ’alfél, fenék’ ❖ Folyt a’ büdös; allyát bár mikép’ szorítá (1793 Gvadányi József C1940, 61) | Ha valakinek alja a szép társaságban […] természet szerint való széllel zendül meg, a halálra sértett manérnak [= modornak] utolsó ítéletnapja szakadt reá (1804 Bessenyei György¹ C1097, 107).

4. (nyj, átv is) ’szemes termény, kül. gabona értéktelen, szemetes része, ocsúja’ ❖ Kritikát [kell írni], melly tanítsa meg rostálni a’ Búzát az allytól és üszögtl (1793 Főldi János C1760, 5) | Ezeknek is szór egy kevéske aljat az ember, amit hamarosan fölkapkodnak a szelid állatok [ti. galambok] (1899 Cserzy Mihály C1302, 123).

5. (rég, Kém) ’vizes oldatában lúgos kémhatású vegyület; bázis’ ❖ Ajj: Basis (1800 Nyulas Ferenc C3339, 30) | Az ezüstnek és higanynak valamelly alyra van szükségök, melly tőlök […] a ként elvonja (1844 Nendtvich Károly 8330004, 123) | A maga módja szerint megszületett só mind a sav mind pedig az aljtól különböző (1863 Kerkápoly Károly C2637, 48).

Ö: beton~, búza~, csésze~, derék~, ég~, eresz~, fészek~, hón~, kapu~, zászló~.

ÖU: csirke~, erdő~, fej~, ing~.

ÖE: ~kőzet, ~nép.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. al, alom; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

alj főnév 2A
1.
Vmi alatt levő dolog, tárgy.
1a. (rég)
állatok alá való alom
A’ marhának allyát fris szalmával teriti
(1774 Kónyi János ford.Kotzebue)
a’ betegek-alá szalmábol teritett ájjokat, ganéjjokat ki-hánnyátok
(1785 Tolnay Sándor ford.Wolstein)
kiment […] az istállóba, a lovak és ökrök alját megvetni
(1847 Petőfi Sándor)
1b. (Ép)
〈vasúti felépítményben:〉 a sínek alátámasztására és rögzítésére való elem
[a küldöttek] kidolgozzák, hogyan lehet a vasbeton aljat minél szélesebb körben felhasználni a vasútépítéseknél
(1958 Esti Hírlap jún. 20.)
két egymás mellett futó vágány között mutatkozik huszonöt-harminc év korkülönbség, az egyiket talpfákkal, a másikat vasbeton aljakkal rögzítették
(1977 Moldova György)
1c. (ritk)
Mutatványok egy nagy készletből, amelyből két kanna, négy csésze és alj és négy tál maradt fenn
(1941 Magyar művelődéstörténet)
bécsi kávéscsésze aljjal
(1996 Magyar Hírlap)
2.
Lent v. alul levő dolog, ill. hely, terület.
2a. (Ruha is)
Mi legyen abból a szövetből? Alj?
(1901 Kóbor Tamás)
Ifjuságomat […] a susogó, zizegő alj idejében éltem át
(1914 Budapesti Hírlap márc. 19.)
Lolán pirosak a körmök, a ruhája fehér selyem. Ha a nap átsütött a szűk aljon, élesen rajzolta rá a combok tömör és karcsú árnyékát
(1947 Örkény István)
télen – legalábbis a tervezők szándéka szerint – nem viselünk minit. A legrövidebb alj is a térd környékén végződik
(1998 Magyar Hírlap)
2b. (kissé rég)
mély(ebb)en fekvő terület, völgy
az allyakat [ti. hegyaljakat] szll-tkék pirosították
(1802 Adeline ford.)
Határának minden ízén látszik a dolgos kéz. Az oldalakon ökör legel; fűzfák az aljban, hol vizes; kasza peng a dombokon
(1884 Petelei István)
A süvöltő nálunk nyáron át hegyi madár, késő őszkor pedig levonul az aljakba
(1901 Herman Ottó)
Szénát gyűjtöttünk estelig az aljban én meg az apám s aztán, a dombok hajlatán, haza a hold varázsa vitt
(1938 Dudás Kálmán)
2c. (kissé rég)
aljnövényzet(tel fedett talaj)
[a] szélvész […] a’ nagy tornyot […] allyra veti
(1825 Homonnay Imre ford.Ovidius)
Sötétzöld sátorával Borul fölém a galy, S a virágok lágy havával Belepve áll az alj
(1881 Vargha Gyula)
Az aljakban növényevő madár, mely nekiesik ifju hajtásnak, rügynek, mindenféle bogyó magjának
(1901 Herman Ottó)
A [patkó]nyom behaladt a szőlőkapun át a szőlőbe. Az alj ott a kapun belül fűves
(1913 Gárdonyi Géza)
Ökörnyál csillog künn az őszi aljban
(1923 Tóth Árpád)
2d. (kissé rég)
〈folyadékban:〉 lerakódott anyag, üledék, ill. sok üledéket, oldott anyagot tartalmazó sűrű rész
Sank; sonkoly, salak, ally, sepredék
(1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz)
Bíbor-nedű kupáját béragyogja, De lenn csúf alj űl
(1892 Ábrányi Emil ford.Byron)
A pap a kelyhet tisztogatta: aztán szépen kiöntötte a sürü aljat
(1947 Gáspár Endre ford.Joyce)
3. (kissé rég)
alul levő, alsó rész vmin, vhol
csak magosan. Az aljban felhő ’s vész az úr
(1842 Kuthy Lajos)
Már az égnek göncöle Alkonyatra hajlik, S az a szép csillag vele Lemerűl az aljig
(1883 Szász Károly²)
Az ősi kapu a rakács [= rakás] volt. A két kapufélfát kivésték tetőtől az aljig. A boronákat [= gerendákat] beletették, egymásra minden este
(1912 Malonyay Dezső)
3a. (rég)
Folyt a’ büdös; allyát bár mikép’ szorítá
(1793 Gvadányi József)
Ha valakinek alja a szép társaságban […] természet szerint való széllel zendül meg, a halálra sértett manérnak [= modornak] utolsó ítéletnapja szakadt reá
(1804 Bessenyei György¹)
4. (nyj, átv is)
szemes termény, kül. gabona értéktelen, szemetes része, ocsúja
Kritikát [kell írni], melly tanítsa meg rostálni a’ Búzát az allytól és üszögtl
(1793 Főldi János)
Ezeknek is szór egy kevéske aljat az ember, amit hamarosan fölkapkodnak a szelid állatok [ti. galambok]
(1899 Cserzy Mihály)
5. (rég, Kém)
vizes oldatában lúgos kémhatású vegyület; bázis
Ajj: Basis
(1800 Nyulas Ferenc)
Az ezüstnek és higanynak valamelly alyra van szükségök, melly tőlök […] a ként elvonja
(1844 Nendtvich Károly)
A maga módja szerint megszületett só mind a sav mind pedig az aljtól különböző
(1863 Kerkápoly Károly)
ÖU: csirkealj, erdőalj, fejalj, ingalj
ÖE: aljkőzet, aljnép
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. al, alom; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások