dúcol¹ ts ige 1a

’〈építményt, falat〉(ferdén elhelyezett) gerendákkal, rudakkal, pallókkal alulról v. oldalról (ideglenesen) alátámaszt, megtámaszt’ ❖ Szétágazó, hatalmas gerendákra van alapozva, amelyek erősen közrefogják s ducolják minden oldalról a torony oszlopait (1907 Malonyay Dezső CD07) | [az építésvezető] folyamatosan dúcoltatta ácsaival a keskeny árkot (1985 Gömöri János CD52) | favázzal dúcolt vájatból mintegy 45 köbméter földet termeltek ki (1997 Magyar Hírlap CD09).

Ö: alá~.

Vö. CzF. duczol · dúczol, duczoltat · dúczoltat; ÉrtSz.; TESz. dúc¹; ÉKsz.

dúcol¹ tárgyas ige 1a
〈építményt, falat〉 (ferdén elhelyezett) gerendákkal, rudakkal, pallókkal alulról v. oldalról (ideglenesen) alátámaszt, megtámaszt
Szétágazó, hatalmas gerendákra van alapozva, amelyek erősen közrefogják s ducolják minden oldalról a torony oszlopait
(1907 Malonyay Dezső)
[az építésvezető] folyamatosan dúcoltatta ácsaival a keskeny árkot
(1985 Gömöri János)
favázzal dúcolt vájatból mintegy 45 köbméter földet termeltek ki
(1997 Magyar Hírlap)
Vö. CzF. duczol · dúczol, duczoltat · dúczoltat; ÉrtSz.; TESz. dúc¹; ÉKsz.

Beállítások