dúl ige 1a6

1. tn (rég)(fosztogatva) pusztítást visz végbe, rombol’ ❖ Ágis, hová indúlsz? Hidd-el hogy Spártába továbbá már nem dúlsz (1772 Bessenyei György¹ C1076, 88) | török, tatár oly gyakran dult e szegény hazában (1869 Orbán Balázs 8340007, 16) | az pogány eb az végeken dúl és foglal (1913 Laczkó Géza CD10).

1a. ts (rég) ’〈területet, országot〉 pusztít, rombol, ill. 〈embert (fegyverrel)〉 gyilkol, megöl’ ❖ a Catholicus Romaiakat dúlni, ölni, kontzolni (1779 Bessenyei György¹ C1082, 178) | Tud győzni e’ nép Attila’ magva ez! Ez dúlta Árpád’ hajdani harczain A’ föld’ legelső tartományit (1805 Berzsenyi Dániel 8054059, 71) | lázadások és polgári háborúk folyvást dúlták az országot (1884 Hunfalvy János 8191009, 623) | nem virradott nap, melyen a város kapuit, falait és sorompóit Bougars meg ne támadta volna száz lovagjával és tízezer lovas és gyalogos egyéb vitézével, égetvén a gróf földeit, dúlván országát s öldökölvén népét (1923 k. Tóth Árpád CD01).

1b. ts (rég) ’〈annak kif-ére, hogy vkinek a vagyonán, javain hivatalos foglalást hajt végre〉’ ❖ Kik el-foglalnának régi járt utakat Tizenkét forintig Tiszt dulná azakat (1790 Bardotz József C0795, 20) | A’ mi királyi jövedelmek még kezénél valának, zsidókra és Szárácenusokra bizta, a’ vámokat, pénz dolgát, sóbányákat. Ezek a’ pénzt meghamisították, a’ só árrát felverték, az adószedésben ravaszkodtak: dulták, ’s különbféle módon sanyargatták a’ földnépét (1808 Virág Benedek 8522060, 398) | javaik folytonos háborgatásoknak kitéve, dúlattak és koboztattak (1862 Nagy Iván CD31).

1c. ts ’szétdobál, feltúr, ill. feltúrva, felforgatva tönkretesz vmit’ ❖ az érsek házi kápolnáját dúlták, s hánytak ki mindent belőle (1835 Bölöni Farkas Sándor 8066002, 165) | váltig dúlják, nyomják és teregetik a buckákat a fel-le bukdácsoló talajgyaluk és a homokos szekrénnyel megtoldott lánctalpas traktorok (1964 Urbán Ernő C5279, 1095) | az utasok apatikusan várakoznak, míg a fegyveres katonák csomagjaikat dúlják (1989 Szeberényi Lehel 2025069, 123).

1d. ts (rég, átv is) ’〈kül. könyvet, iratot〉 forgatva (át)néz, (át)olvas’ ❖ [az urak] éltök’ Napjaiban keveset dúlván a’ könyveket, írnak (1791 Verseghy Ferenc 7373035, 15) | Paputsba hágsz; felkelsz; pennát, papirost dulsz (1801 Bessenyei György¹ C1087, 119) | hazánknak régiségeit dúlom, ’s Codexeit vonom napfényre (1807 Kazinczy Ferenc C2558, 65) | Pesta schristeller [= író] lesz, még pedig jeles, ha magát is fogja dúlni, nem csak a könyveket (1836 Tóth Péter 8491001, 60).

2. tn ’〈viszály, harc, háború stb.〉(pusztítást végezve és véráldozatot követelve) hevesen zajlik’ ❖ míg harcz dúlt az ég más sarka mellett, Reá új-új dicsőség, fény lövellett (1822 Szemere Pál 8439001, 79) | a nemzet és az uralkodóház között duló viszály talán még most is eligazitható lett volna (1895 Gracza György 8161003, 292) | Egyszerre dúl politikai küzdés, – faji harc és polgárháború (1935 Hegedüs Lóránt 9234003, 98) | ama forradalmat, mely egész Európában dúlt, és szinte minden államot fenyegetett, csak mesterségesen lehetett előidézni (1978 Kajtár Mária ford.–Eötvös 8126048, 206).

2a. ’〈(pusztító) természeti jelenség, járvány, éhínség stb.〉 ereje teljében van, erőteljesen megnyilvánul, es. 〈társadalmi jelenség〉 érvényesül’ ❖ E’ nagy terméſzetbe az Ég akármint dúl; Nem ſzakad-el ſzívem Ágis árnyékátúl (1772 Bessenyei György¹ C1076, 123) | Ha jég jár, aszály perzsel, áradás dúl, kenyér, só, hús, gyapju, árban felszökkennek, neki mind nem árt (1825 Fáy András¹ 8139002, 325) | Hol aránylag kis téren rendkivüli a szaporaság, többnyire járványok dúlnak (1864 Rónay Jácint 8396002, 34) | Inség, betegség hogyha dúlna, Járjon-keljen, mintha vidulna (1911 Ady Endre 9003270, 25) | Az irodalomban, jól tudjuk, éppúgy dúlnak a divatok, mint a közéletben (1943 Gyergyai Albert 9202012, 19) | Leningrádban éhínség dúl (1959 Radó György ford.–Csukovszkij 9544002, 112) | Korántsem zavarja őket, ha kint vihar dúl vagy szárazság pusztít (1981 Herczeg Éva–Vojnits András 1065002, 61).

3. tn (irod) ’〈gondolat, érzelem, indulat stb.〉 fenyegetően elhatalmasodva kínzó nyugtalanságot, lelki szenvedést okoz (vkiben)’ ❖ komor gondolatim háborogva dúlnak (1786 Batsányi János ford.–Jacobi 7023005, 11) | a szép nem nagyon tudja azt a művészetet, hogy mosolygó külsőt mutasson, mig bent harag és féltékenység dúlnak, de a tapasztalt szem hamar át fogja pillantani a valót a mosolygó külsőn is (1883 Ozoray Árpád 8343001, 29) | nagy belső viaskodások dultak benne [ti. Khalabreszben] s kegyetlenül marta el magától az asszonyt, ha az siralmas, békitő szóval közeledett hozzá (1918 Kassák Lajos 9314001, 49) | Irina, égő kétségbeesésének eloltására, egy teljes kancsó vizet önt saját fejére Ascher Három nővérének III. felvonásában (Szirtes Ági bravúros alakítása). Impulzív gesztusa levezeti a benne dúló heves szenvedélyeket (1989 Szántó Judit ford.–Ratcliffe 2046016, 46).

3a. ts (vál) ’〈érzelem, indulat stb.〉 fenyegetően elhatalmasodva nyugtalanít, felzaklat v. kínoz vkit, vmit’ ❖ Az indúlat heve a józan észt mint dúlja (1790 Dayka Gábor ford. 7075012, 75) | belső részedet a gyötrelem dullya (1801 Bessenyei György¹ 7044014, 42) | [Orbán] lelkét a’ reménytelen szerelem’ minden fájdalmai dulták (1847 Eötvös József 8126008, 145) | [Claire] képtelen volt továbbra is mosolygó arczot mutatni, a mikor pedig a kétségbeesés dulta szivét (1891 Zempléni P. Gyula ford.–Ohnet 8536003, 251) | [Balázst] vad érzelmek dúlták, az egyik pillanatban hidegen s a másikban forrón (1941 Tamási Áron 9701013, 42).

3b. tn (rég) ’háborog, dúl-fúl, dühöng (magában), ill. fenekedve haragszik vkire’ ❖ Ez a’ Vitéz ſzeléd; de titkon igen dúl. Ha tſendes leſz is moſt kéntelenségbl (1772 Bessenyei György¹ C1076, 70) | Kit sértett-meg ugyan, melly Iſtent e’ kegyes ember? […] az Iſtenek’ Anyja mért dúlt rá? (1790 Aranka György C1506, 208) | Matyi dúlt, mert lappangtatást gyanított, s fegyverre akarta szólítni cselédjeit (1832 Fáy András¹ 8139008, 242).

4. ts (rég, ritk) ’vmivel felülmúl vki vkit v. vmi vmit’ ❖ Mint a’ nap-fény felyl múlja A’ tsillagok’ fényeit, Úgy te artzád gyzi’s dúlja Több virágok’ mezeit (1790 Nagy János¹ C3281, 174) | Erejével Hectort, Cicerót szóllással Dúlta (1792 Etédi Sós Márton C1639, 151).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.

dúl ige 1a6
1. tárgyatlan (rég)
(fosztogatva) pusztítást visz végbe, rombol
Ágis, hová indúlsz? Hidd-el hogy Spártába továbbá már nem dúlsz
(1772 Bessenyei György¹)
török, tatár oly gyakran dult e szegény hazában
(1869 Orbán Balázs)
az pogány eb az végeken dúl és foglal
(1913 Laczkó Géza)
1a. tárgyas (rég)
〈területet, országot〉 pusztít, rombol, ill. 〈embert (fegyverrel) gyilkol, megöl
a Catholicus Romaiakat dúlni, ölni, kontzolni
(1779 Bessenyei György¹)
Tud győzni e’ nép Attila’ magva ez! Ez dúlta Árpád’ hajdani harczain A’ föld’ legelső tartományit
(1805 Berzsenyi Dániel)
lázadások és polgári háborúk folyvást dúlták az országot
(1884 Hunfalvy János)
nem virradott nap, melyen a város kapuit, falait és sorompóit Bougars meg ne támadta volna száz lovagjával és tízezer lovas és gyalogos egyéb vitézével, égetvén a gróf földeit, dúlván országát s öldökölvén népét
(1923 k. Tóth Árpád)
1b. tárgyas (rég)
〈annak kif-ére, hogy vkinek a vagyonán, javain hivatalos foglalást hajt végre〉
Kik el-foglalnának régi járt utakat Tizenkét forintig Tiszt dulná azakat
(1790 Bardotz József)
A’ mi királyi jövedelmek még kezénél valának, zsidókra és Szárácenusokra bizta, a’ vámokat, pénz dolgát, sóbányákat. Ezek a’ pénzt meghamisították, a’ só árrát felverték, az adószedésben ravaszkodtak: dulták, ’s különbféle módon sanyargatták a’ földnépét
(1808 Virág Benedek)
javaik folytonos háborgatásoknak kitéve, dúlattak és koboztattak
(1862 Nagy Iván)
1c. tárgyas
szétdobál, feltúr, ill. feltúrva, felforgatva tönkretesz vmit
az érsek házi kápolnáját dúlták, s hánytak ki mindent belőle
(1835 Bölöni Farkas Sándor)
váltig dúlják, nyomják és teregetik a buckákat a fel-le bukdácsoló talajgyaluk és a homokos szekrénnyel megtoldott lánctalpas traktorok
(1964 Urbán Ernő)
az utasok apatikusan várakoznak, míg a fegyveres katonák csomagjaikat dúlják
(1989 Szeberényi Lehel)
1d. tárgyas (rég, átv is)
〈kül. könyvet, iratot〉 forgatva (át)néz, (át)olvas
[az urak] éltök’ Napjaiban keveset dúlván a’ könyveket, írnak
(1791 Verseghy Ferenc)
Paputsba hágsz; felkelsz; pennát, papirost dulsz
(1801 Bessenyei György¹)
hazánknak régiségeit dúlom, ’s Codexeit vonom napfényre
(1807 Kazinczy Ferenc)
Pesta schristeller [= író] lesz, még pedig jeles, ha magát is fogja dúlni, nem csak a könyveket
(1836 Tóth Péter)
2. tárgyatlan
〈viszály, harc, háború stb.〉 (pusztítást végezve és véráldozatot követelve) hevesen zajlik
míg harcz dúlt az ég más sarka mellett, Reá új-új dicsőség, fény lövellett
(1822 Szemere Pál)
a nemzet és az uralkodóház között duló viszály talán még most is eligazitható lett volna
(1895 Gracza György)
Egyszerre dúl politikai küzdés, – faji harc és polgárháború
(1935 Hegedüs Lóránt)
ama forradalmat, mely egész Európában dúlt, és szinte minden államot fenyegetett, csak mesterségesen lehetett előidézni
(1978 Kajtár Mária ford.Eötvös)
2a.
(pusztító) természeti jelenség, járvány, éhínség stb.〉 ereje teljében van, erőteljesen megnyilvánul, es. 〈társadalmi jelenség〉 érvényesül
E’ nagy terméſzetbe az Ég akármint dúl; Nem ſzakad-el ſzívem Ágis árnyékátúl
(1772 Bessenyei György¹)
Ha jég jár, aszály perzsel, áradás dúl, kenyér, só, hús, gyapju, árban felszökkennek, neki mind nem árt
(1825 Fáy András¹)
Hol aránylag kis téren rendkivüli a szaporaság, többnyire járványok dúlnak
(1864 Rónay Jácint)
Inség, betegség hogyha dúlna, Járjon-keljen, mintha vidulna
(1911 Ady Endre)
Az irodalomban, jól tudjuk, éppúgy dúlnak a divatok, mint a közéletben
(1943 Gyergyai Albert)
Leningrádban éhínség dúl
(1959 Radó György ford.Csukovszkij)
Korántsem zavarja őket, ha kint vihar dúl vagy szárazság pusztít
(1981 Herczeg Éva–Vojnits András)
3. tárgyatlan (irod)
〈gondolat, érzelem, indulat stb.〉 fenyegetően elhatalmasodva kínzó nyugtalanságot, lelki szenvedést okoz (vkiben)
komor gondolatim háborogva dúlnak
(1786 Batsányi János ford.Jacobi)
a szép nem nagyon tudja azt a művészetet, hogy mosolygó külsőt mutasson, mig bent harag és féltékenység dúlnak, de a tapasztalt szem hamar át fogja pillantani a valót a mosolygó külsőn is
(1883 Ozoray Árpád)
nagy belső viaskodások dultak benne [ti. Khalabreszben] s kegyetlenül marta el magától az asszonyt, ha az siralmas, békitő szóval közeledett hozzá
(1918 Kassák Lajos)
Irina, égő kétségbeesésének eloltására, egy teljes kancsó vizet önt saját fejére Ascher Három nővérének III. felvonásában (Szirtes Ági bravúros alakítása). Impulzív gesztusa levezeti a benne dúló heves szenvedélyeket
(1989 Szántó Judit ford.Ratcliffe)
3a. tárgyas (vál)
〈érzelem, indulat stb.〉 fenyegetően elhatalmasodva nyugtalanít, felzaklat v. kínoz vkit, vmit
Az indúlat heve a józan észt mint dúlja
(1790 Dayka Gábor ford.)
belső részedet a gyötrelem dullya
(1801 Bessenyei György¹)
[Orbán] lelkét a’ reménytelen szerelem’ minden fájdalmai dulták
(1847 Eötvös József)
[Claire] képtelen volt továbbra is mosolygó arczot mutatni, a mikor pedig a kétségbeesés dulta szivét
(1891 Zempléni P. Gyula ford.Ohnet)
[Balázst] vad érzelmek dúlták, az egyik pillanatban hidegen s a másikban forrón
(1941 Tamási Áron)
3b. tárgyatlan (rég)
háborog, dúl-fúl, dühöng (magában), ill. fenekedve haragszik vkire
Ez a’ Vitéz ſzeléd; de titkon igen dúl. Ha tſendes leſz is moſt kéntelenségbl
(1772 Bessenyei György¹)
Kit sértett-meg ugyan, melly Iſtent e’ kegyes ember? […] az Iſtenek’ Anyja mért dúlt rá?
(1790 Aranka György)
Matyi dúlt, mert lappangtatást gyanított, s fegyverre akarta szólítni cselédjeit
(1832 Fáy András¹)
4. tárgyas (rég, ritk)
vmivel felülmúl vki vkit v. vmi vmit
Mint a’ nap-fény felyl múlja A’ tsillagok’ fényeit, Úgy te artzád gyzi’s dúlja Több virágok’ mezeit
(1790 Nagy János¹)
Erejével Hectort, Cicerót szóllással Dúlta
(1792 Etédi Sós Márton)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások