dunnog (2a) l. dunnyog

dunnyog ige 2a (kissé rég v. nyj)dunnog, tunnyog

1. tn ’monoton (orr)hangon, alig hallhatóan, inkább csak magának beszél, ill. (visszafojtott) elégedetlenségét, rosszallását ilyen módon fejezi ki’ ❖ [Jaktsi] még is dunnyogott magában (1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.–Miller C0790, 296) | Rikhárd dunnogva engedelmeskedett (1806 Szabó Sámuel ford. C3782, 2) | – Mi a menykő baj lehet ismét? – dunnyog Istók közelebb jöttében (1848 Bernát Gáspár 8052006, 103) | Szepegve dunnyogott, Hogy őt a szunyogok Összecsípték (1907 Zempléni Árpád 8535003, 100).

1a. ts ’(bosszúságát, elégedetlenségét, rosszallását kifejezve) így mond, mormol vmit’ ❖ ? Dunnogni: Dunnogó orrú: orrából ſzólló. Mit dunnogſz? (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 33) | Ha én fehért mondok, dunnogsz te feketét (1798 Endrődy János C1577, 86) | [a vándor] azt dunnogja szakállába: ennek nem víz volt az agyában (1823 Toldy Ferenc ford.–Schiller C4182, 44) | dunnogák magukban: akkor lássalak mikor a hátam gerinczét (1853 Kemény Zsigmond C2604, 222) | Suly egye ki az egész törvényszéket. – dunyogja Csiki Gergő (1909 Malonyay Dezső CD07).

1b. tn ’〈annak kif-ére, hogy vki betegség, sérülés stb. miatt nehezen érthetően, artikulálatlan hangokat adva beszél〉’ ❖ az orán tunyogó beszédü (1777 Magyar Nyelv C5904, 225) | [éktelen haragjában az elnök] egy vasbottal olyat vágott az arcára, hogy egyszeribe kiverte négy fogát, az orrát betörte s az egész arcát eléktelenítette. Ettől kezdve dunnyog Zsurba s az orra állandóan folyik (1926 Nyugat ford. CD10) | Azért hívták dongó Juhásznak, mert szuszka [= félkegyelmű] volt és dunnyogva beszélt (1927 Kiss Lajos¹ C6938, 264).

2. tn ’halkan, mormolva énekel, dúdol, ill. 〈hangszer (húrja)〉 egyenletes, mély, monoton hangot ad, így szól’ ❖ enyelegve dunnog A’ buta Gordon (1825 Décsei János C1374, 164) | közrefogták Ellát, és zümmögve, tunnyogva, az orrukon keresztül halkan nótázva, neki-nekidobbanva, neki-nekicsosszanva körültáncolták (1912 Elek Artúr CD10) | A cigánysoron feljajdul egy árva hegedű, fojtottan dunnyog a húr (1943 Képes Géza 9323023, 47) | Oreste mindig énekelt. Mindig halkan, dunnyogva kezdte, de aztán hamarosan belemámorosodott a saját hangjába s végül […] ordított (1958 Bóka László 9064010, 448).

2a. ts ’így énekel, dúdol vmit’ ❖ Tele torokból énekeltek a nótásabbak, a többi taktust dunyogott hozzá (1893 Abonyi Árpád C0478, 84).

3. tn ’〈rovar〉 repülés közben szárnyával dongó, zümmögő hangot ad, ill. ilyen hangot adva repül’ ❖ [A szúnyog] dunnog ’s dhsséggel fujja trombitáját (1777 Jeles gondolatok C2220, 119) | A’ Tanáts ſemmit ſe tudott benne, hogy az a’ ſok anya-méh miért gyült oda fel és miért dunnog v. dong-bong (1790 Andrád Sámuel ford. C0617, 61) | Hėss légy, ne dunnogj (1862 Vadrózsák 8258116, 160) | Hess beste dög! Még az orrom felé dunnyog [ti. a szúnyog] (1902 Gárdonyi Géza C1843, 31).

Vö. CzF. dunnog · dunnyog; ÉrtSz. dünnyög; TESz.; ÉKsz. dünnyög; ÚMTsz. ~, tunnyog

dunnog lásd dunnyog
dunnyog ige 2a (kissé rég v. nyj)
dunnog 2a
tunnyog 2a
1. tárgyatlan
monoton (orr)hangon, alig hallhatóan, inkább csak magának beszél, ill. (visszafojtott) elégedetlenségét, rosszallását ilyen módon fejezi ki
[Jaktsi] még is dunnyogott magában
(1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.Miller)
Rikhárd dunnogva engedelmeskedett
(1806 Szabó Sámuel ford.)
– Mi a menykő baj lehet ismét? – dunnyog Istók közelebb jöttében
(1848 Bernát Gáspár)
Szepegve dunnyogott, Hogy őt a szunyogok Összecsípték
(1907 Zempléni Árpád)
1a. tárgyas
(bosszúságát, elégedetlenségét, rosszallását kifejezve) így mond, mormol vmit
?
Dunnogni: Dunnogó orrú: orrából ſzólló. Mit dunnogſz?
(1792 Baróti Szabó Dávid)
Ha én fehért mondok, dunnogsz te feketét
(1798 Endrődy János)
[a vándor] azt dunnogja szakállába: ennek nem víz volt az agyában
(1823 Toldy Ferenc ford.Schiller)
dunnogák magukban: akkor lássalak mikor a hátam gerinczét
(1853 Kemény Zsigmond)
Suly egye ki az egész törvényszéket. – dunyogja Csiki Gergő
(1909 Malonyay Dezső)
1b. tárgyatlan
〈annak kif-ére, hogy vki betegség, sérülés stb. miatt nehezen érthetően, artikulálatlan hangokat adva beszél〉
az orán tunyogó beszédü
(1777 Magyar Nyelv)
[éktelen haragjában az elnök] egy vasbottal olyat vágott az arcára, hogy egyszeribe kiverte négy fogát, az orrát betörte s az egész arcát eléktelenítette. Ettől kezdve dunnyog Zsurba s az orra állandóan folyik
(1926 Nyugat ford.)
Azért hívták dongó Juhásznak, mert szuszka [= félkegyelmű] volt és dunnyogva beszélt
(1927 Kiss Lajos¹)
2. tárgyatlan
halkan, mormolva énekel, dúdol, ill. 〈hangszer (húrja) egyenletes, mély, monoton hangot ad, így szól
enyelegve dunnog A’ buta Gordon
(1825 Décsei János)
közrefogták Ellát, és zümmögve, tunnyogva, az orrukon keresztül halkan nótázva, neki-nekidobbanva, neki-nekicsosszanva körültáncolták
(1912 Elek Artúr)
A cigánysoron feljajdul egy árva hegedű, fojtottan dunnyog a húr
(1943 Képes Géza)
Oreste mindig énekelt. Mindig halkan, dunnyogva kezdte, de aztán hamarosan belemámorosodott a saját hangjába s végül […] ordított
(1958 Bóka László)
2a. tárgyas
így énekel, dúdol vmit
Tele torokból énekeltek a nótásabbak, a többi taktust dunyogott hozzá
(1893 Abonyi Árpád)
3. tárgyatlan
〈rovar〉 repülés közben szárnyával dongó, zümmögő hangot ad, ill. ilyen hangot adva repül
[A szúnyog] dunnog ’s dhsséggel fujja trombitáját
(1777 Jeles gondolatok)
A’ Tanáts ſemmit ſe tudott benne, hogy az a’ ſok anya-méh miért gyült oda fel és miért dunnog v.vagy dong-bong
(1790 Andrád Sámuel ford.)
Hėss légy, ne dunnogj
(1862 Vadrózsák)
Hess beste dög! Még az orrom felé dunnyog [ti. a szúnyog]
(1902 Gárdonyi Géza)
Vö. CzF. dunnog · dunnyog; ÉrtSz. dünnyög; TESz.; ÉKsz. dünnyög; ÚMTsz. ~, tunnyog

Beállítások