dúr¹ mn és fn 4A7 (összetétel utótagjaként is) (Zene)

I. mn

1. ’olyan hétfokú 〈hangsor〉, amelynek harmadik és negyedik, valamint hetedik és nyolcadik hangja között félhangnyi távolság van, ill. ilyen hangsoron alapuló 〈hangnem〉’ ❖ unisone zengtették lantyokot, hogy el ne tévesszék eggyügyű dallyokot, vagy három scálára osztván a hangokot, megkülömböztették a moll s dúr módokot (1804 Verseghy Ferenc CD01) | a különféle hangnemek (Tonarten) is saját jellemmel birnak: a kemények (dur) általában élénk érzelmeket jelentenek, a lágy hangnemek (moll) pedig szelideket (1850 Purgstaller József 8351013, 35) | Az A. egyszersmind a mai előjegyzés nélkül való a-moll hanglépcsőnek alaphangja és az előjegyzés nélküli C-dur hanglépcsőnek hatodik foka (1893 PallasLex. CD02) | dúr hangnemű verbunk-dallamok (1981 NéprajziLex. CD47).

1a. ’〈vmilyen alaphangú〉 ilyen hangsorra épülő, ilyen hangnemű 〈zenemű (részlete)〉’ ❖ a „fisz-dur” kardalt énekelték [a macskák] (1846 Jókai Mór CD18) | Mauregato áriájának es-dúr része teljesen a Mendelssohn Frühlingslied-hangulatának ősapja (1913 Molnár Antal² CD10) | A-dúr szonáta (1992 Laki Péter 2016041, 452).

2. ’olyan 〈hármashangzat〉, amelyben az alaphanghoz viszonyítva nagy terc és tiszta kvint hallható’ ❖ A hármas öszhangzatok e nemét, melyben a nagy harmadköz felett egy kis harmad áll, nevezzük kemény (dur) hármas öszhangzatoknak (1867 Bartalus István 8030003, 21) | a dúrhangzat konszonanciája sem tisztára fizikai természetű, mert hiszen számos disszonáns felhangja is van az alaphangnak (1930 ZeneiLex. CD49) | G-dúr akkordnak (1955 Kodály Zoltán 9341026, 466).

II. fn

’olyan hangnem, amely azon a hétfokú hangsoron alapul, amelynek harmadik és negyedik, valamint hetedik és nyolcadik hangja között félhangnyi távolság van’ ❖ Trattner a’ durbol a’ mollba szállott (1817 Szemere Pál C2568, 261) | A második tétel […] ragyogó d-dúrban halkan kezdődik (1911 Zenelap 2117002, 12) | [A dudások] inkább dúrban játsszák a moll darabokat is (1990 Magyar néprajz CD47).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

dúr¹ melléknév és főnév 4A7 (összetétel utótagjaként is) (Zene)
I. melléknév
1.
olyan hétfokú 〈hangsor〉, amelynek harmadik és negyedik, valamint hetedik és nyolcadik hangja között félhangnyi távolság van, ill. ilyen hangsoron alapuló 〈hangnem〉
unisone zengtették lantyokot, hogy el ne tévesszék eggyügyű dallyokot, vagy három scálára osztván a hangokot, megkülömböztették a moll s dúr módokot
(1804 Verseghy Ferenc)
a különféle hangnemek (Tonarten) is saját jellemmel birnak: a kemények (dur) általában élénk érzelmeket jelentenek, a lágy hangnemek (moll) pedig szelideket
(1850 Purgstaller József)
Az A. egyszersmind a mai előjegyzés nélkül való a-moll hanglépcsőnek alaphangja és az előjegyzés nélküli C-dur hanglépcsőnek hatodik foka
(1893 PallasLex.)
dúr hangnemű verbunk-dallamok
(1981 NéprajziLex.)
1a.
〈vmilyen alaphangú〉 ilyen hangsorra épülő, ilyen hangnemű 〈zenemű (részlete)
a „fisz-dur” kardalt énekelték [a macskák]
(1846 Jókai Mór)
Mauregato áriájának es-dúr része teljesen a Mendelssohn Frühlingslied-hangulatának ősapja
(1913 Molnár Antal²)
A-dúr szonáta
(1992 Laki Péter)
2.
olyan 〈hármashangzat〉, amelyben az alaphanghoz viszonyítva nagy terc és tiszta kvint hallható
A hármas öszhangzatok e nemét, melyben a nagy harmadköz felett egy kis harmad áll, nevezzük kemény (dur) hármas öszhangzatoknak
(1867 Bartalus István)
a dúrhangzat konszonanciája sem tisztára fizikai természetű, mert hiszen számos disszonáns felhangja is van az alaphangnak
(1930 ZeneiLex.)
G-dúr akkordnak
(1955 Kodály Zoltán)
II. főnév
olyan hangnem, amely azon a hétfokú hangsoron alapul, amelynek harmadik és negyedik, valamint hetedik és nyolcadik hangja között félhangnyi távolság van
Trattner a’ durbol a’ mollba szállott
(1817 Szemere Pál )
A második tétel […] ragyogó d-dúrban halkan kezdődik
(1911 Zenelap)
[A dudások] inkább dúrban játsszák a moll darabokat is
(1990 Magyar néprajz)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások