dupéj (4A) l. dupé

dupé fn 1A (/Népr)dupéj, tupé

1. (rég) ’〈kül. a 18. század végén:〉 haj dúsítására v. pótlására haszn. idegen hajcsomó, tincs, vendéghaj, ill. tupírozott haj(viselet)’ ❖ a’ ki melettem ment, Bodrosan a’ haja fél réfre állott fent, Ez zőld pomádéval vastagon vala kent, Hogy dombosan álljon, tettek alája lent. Egy arasztnyi villa-tőkkel fel halmozva Vala a’ Tupéja, ’s bé vala porozva (1788 Gvadányi József C1936, 59) | Leány-Aszszonykájik, Dupét, később Titushajat, ’s viganót, ’s ki tudja még mit nem szégyellettek viselni (1815 Kölcsey Ferenc–Szemere Pál C2801, 34) | Az éltes asszonyság még mindenben megtartá a császárság alatti divatot, a nagy hajporozott dupét, mely különben igen jól illik piros, egészséges matronális arcához (1853 Jókai Mór CD18) | A tupé már a kilenczvenes években megszünt (1900 Nagy Géza CD20) | A dupét két összekötött, szalaggal betekert, hurka formájú csepűforma, amelyet a homlok fölé erősítettek és a kettéválasztott előhajat rácsavargatták (1977 NéprajziLex. CD47).

2. (nyj) ’a fej elülső részén, a fejtetőn növő haj, ill. ebből vmilyen sajátos fésülési móddal kialakított tincs v. frizura’ ❖ sárga hajú, mellyen elöl Tupe vagyon vágva (1773 Magyar Nyelv C5915, 256) | Ejnye, én tsak most látom, hogy el van a’ Bátyám Uram dupéja nyírva (1782 Kazinczy Ferenc C2554, 21) | haját dupéjra fel-ſodorja (1785 Magyar Hírmondó C0273, 173) | Nyirott dupém nincs elől (1846 Népdalok és mondák C2981, 365) | Dupéba font haj (1979 NéprajziLex. CD47).

Vö. TESz. tupíroz; SzT.; ÚMTsz. dupé¹, dupét

dupéj lásd dupé
dupé főnév 1A (/Népr)
dupéj 4A
tupé 1A
1. (rég)
〈kül. a 18. század végén:〉 haj dúsítására v. pótlására haszn. idegen hajcsomó, tincs, vendéghaj, ill. tupírozott haj(viselet)
a’ ki melettem ment, Bodrosan a’ haja fél réfre állott fent, Ez zőld pomádéval vastagon vala kent, Hogy dombosan álljon, tettek alája lent. Egy arasztnyi villa-tőkkel fel halmozva Vala a’ Tupéja, ’s bé vala porozva
(1788 Gvadányi József)
Leány-Aszszonykájik, Dupét, később Titushajat, ’s viganót, ’s ki tudja még mit nem szégyellettek viselni
(1815 Kölcsey Ferenc–Szemere Pál)
Az éltes asszonyság még mindenben megtartá a császárság alatti divatot, a nagy hajporozott dupét, mely különben igen jól illik piros, egészséges matronális arcához
(1853 Jókai Mór)
A tupé már a kilenczvenes években megszünt
(1900 Nagy Géza)
A dupét két összekötött, szalaggal betekert, hurka formájú csepűforma, amelyet a homlok fölé erősítettek és a kettéválasztott előhajat rácsavargatták
(1977 NéprajziLex.)
2. (nyj)
a fej elülső részén, a fejtetőn növő haj, ill. ebből vmilyen sajátos fésülési móddal kialakított tincs v. frizura
sárga hajú, mellyen elöl Tupe vagyon vágva
(1773 Magyar Nyelv)
Ejnye, én tsak most látom, hogy el van a’ Bátyám Uram dupéja nyírva
(1782 Kazinczy Ferenc)
haját dupéjra fel-ſodorja
(1785 Magyar Hírmondó)
Nyirott dupém nincs elől
(1846 Népdalok és mondák)
Dupéba font haj
(1979 NéprajziLex.)
Vö. TESz. tupíroz; SzT.; ÚMTsz. dupé¹, dupét

Beállítások