durrant ige 4a3

1. ts ’úgy robbant v. pukkant szét vmit, hogy az durranó hangot ad’ ❖ [az ajtó] úgy vágódik be mögöttünk, mintha ágyút sütöttek volna el, vagy mintha vásott és rossz akaratú koboldok hátunkon papírzacskót durrantanának (1910 Karinthy Frigyes CD10) | Nem akkor örülünk a szabadságnak, ha zacskót durrantunk (1958 Népszabadság ápr. 23. C1499, 10) | A szocialista párt hívei vasárnap este örömünnepet rendeztek a görög fővárosban: az utcákra tódultak, megszólaltatták a gépkocsik kürtjeit, zászlókat lengettek és petárdákat durrantottak (1996 Magyar Hírlap CD09).

1a. tn (tárgyragos határozóval is) (irod) ’〈tűzben égő fa〉 durranó hangot ad’ ❖ idebent viszont ropog a kályhatűz s a fahasábok olyanokat durrantanak, akár egy negyvenkettes (1917 Tóth Árpád CD10) | télire mégiscsak azok a vén fagyökerek, tuskók, görcsök tudnák a tennivalóikat, amelyek nagyot durrantanak a kályhában (1929 Krúdy Gyula CD54).

2. ts (rég) ’〈tűzfegyvert〉 durranó hangot előidézve működésbe hoz, (vhova, vkire irányítva) elsüt’ ❖ Egyſzersmint közikbe [ti. a tisztek közé] én itt durrantottam A’ két pistolyt (1793 Gvadányi József C1940, 171) | ideje sem maradt megtekinteni, kire durrantá fegyverét (1834 Jakab István C2191, 2) | Dányi Ferencz utána [ti. Pista után] durrantja karabélyát (1864 Petheő Dénes C3498, 66).

2a. (rég) ’〈lövedéket〉 tűzfegyverből (vhova, vmerre irányítva) lő’ ❖ a’ bajviasok [= bajvívók] levegőbe durranták egymásra szánt ónjokat (1832 Jelenkor C0223, 255) | nekem rettenetes kedvem volna ennek [ti. a pisztolynak] a golyóját a te fokhagymafaló fogaid közé durrantani (1860 Jókai Mór C2346, 110).

2b. ’〈vmely testrészén〉(tűzfegyverrel) meglő, és így megsebesít v. megöl vkit’ ❖ valaki fölmegy a’ svábhegyre ’s ott fejbe durrantja magát (1837 Vajda Péter C4669, 56) | adok egy töltényt az ócskavas pisztolyodba, vonulj félre valahová, ahol nem leszel útban, és durrantsd kupán magad (1965 Dobozy Imre 9110002, 62) | fenékbe durrantom a tolvajokat (1998 Magyar Hírlap CD09).

2c. (ritk) ’〈dugóval lezárt pezsgősüveget〉 durranó hangot előidézve kinyit’ ❖ Éjjeli zenével fogadták [a kasszírnőket], pezsgősüvegeket durrantottak a tiszteletükre (1930 Krúdy Gyula CD54).

3. tn (tárgyragos határozóval is) ’〈tűzfegyver(rel)〉 úgy lő (vkire, vmire), hogy az durran’ ❖ port, ’s ólmot nyelnek [a puskacsövek] egyaránt torkokkal Meg újra ki-pökik durrantva bélekböl (1779 Sándor István ford.–Gellert C3700, 381) | ágyú sem tud durrantni nagyobbat (1813 Virág Benedek ford.–Horatius C4509, 41) | Én levettem a rektor puskáját és a fiúk közé durrantottam – nyúl sréttel [= söréttel] (1858 Tompa Mihály C0642, 442) | Az erdész káromkodott, átkozódott, fenyegetésül vagy ötször a levegőbe durrantott vadászpuskájával (1938 Tersánszky Józsi Jenő 9706013, 57) | A bácsija is táncolt, kurjongatott, kínált, biztatta a csőszt, hogy durrantson a sörétpuskából (1956 Lengyel József 9395006, 110).

3a. (Sp, biz) ’labdával a kaput megcélozva nagyot lő’ ❖ Sztipánovics durrantott mellé 10 méterről, óriási helyzetben (1996 Magyar Hírlap CD09) | Az ötödik körben Stefan Effenberg állt a labda mögé, s ha belövi, a Bayerné a kupa, ám fölé durrantott (1999 Magyar Hírlap CD09).

4. tn (tárgyragos határozóval is) ’hangosan szellent’ ❖ Egy kényes fitzkó kérdezvén egy görbe-hátú embertül: Bátya! hogy adja-ked a’ dudát? A’ görbe ki-fordítja az al-felét és jót durrant. tsém ha tetſzik a’ ſzava, felele , tehát könnyen meg-egygyezünk (1782 Kónyi János C2730, 87) | „No, Gazság és Csalás […] S Piacz, te, hol nevelésemet nyerém, Pergő, merész nyelvet most adjatok S trágár beszédet!” – E fohászkodásra Jobbról nagyot durrant egy táglikú (1871–1874 Arany János ford.–Arisztophanész C0658, 46) | Agniolo, ahogy meg akar mozdulni, oly harsogót durrantott, s oly bőséges körözöttel, hogy ezerszer többer ért minden büdös-sáfránynál (1960 e. Füsi József ford.–Cellini 9160002, 113).

5. tn (tárgyragos határozóval is) ’〈ostorral〉 erős, élesen csattanó hangot kelt, ill. erősen odacsap vhova vki’ ❖ az ostorral durrantani, durrogatni (1799 Márton József¹ C3049, 81) | hirtelen nagyot durrantott ostorával az idegen (1853 Jókai Mór 8209014, 158) | az udvaron czikázó borjúk közé durrantott (1885 Rózsaági Antal C3642, X) | ha durrantani akarnak vele [ti. a karikás ostorral], akkor, mielőtt előre emelik, hátrafelé kell rántani (1911 Malonyay Dezső 8292034, 229) | [Josti] kiállt az udvarra s az ostorával nagyot durrantott (1999 Magyar Hírlap CD09).

6. tn (tárgyragos határozóval is) ’úgy csap vhova (vmivel), hogy az erős csattanó hangot kelt’ ❖ Borsócskám! – kiáltotta még egyszer [a kocsmáros], aztán nagyot durrantott a kezében levő kártyájával az asztallapján (1927 Krúdy Gyula CD54) | [Milosch] markomba durrant (1943 Bóka László ford.–Széchenyi CD1502).

6a. ts ’így csap, vág vhova vmit’ ❖ Mi’ csinált? – durrantja a markába Koma a szipkába égett cigarettavéget (1962 Népszabadság okt. 9. C4814, 6).

Ö: be~, ki~, le~, szét~.

ÖU: el~, rá~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. durrog; ÉKsz.; ÚMTsz.

durrant ige 4a3
1. tárgyas
úgy robbant v. pukkant szét vmit, hogy az durranó hangot ad
[az ajtó] úgy vágódik be mögöttünk, mintha ágyút sütöttek volna el, vagy mintha vásott és rossz akaratú koboldok hátunkon papírzacskót durrantanának
(1910 Karinthy Frigyes)
Nem akkor örülünk a szabadságnak, ha zacskót durrantunk
(1958 Népszabadság ápr. 23.)
A szocialista párt hívei vasárnap este örömünnepet rendeztek a görög fővárosban: az utcákra tódultak, megszólaltatták a gépkocsik kürtjeit, zászlókat lengettek és petárdákat durrantottak
(1996 Magyar Hírlap)
1a. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is) (irod)
〈tűzben égő fa〉 durranó hangot ad
idebent viszont ropog a kályhatűz s a fahasábok olyanokat durrantanak, akár egy negyvenkettes
(1917 Tóth Árpád)
télire mégiscsak azok a vén fagyökerek, tuskók, görcsök tudnák a tennivalóikat, amelyek nagyot durrantanak a kályhában
(1929 Krúdy Gyula)
2. tárgyas (rég)
〈tűzfegyvert〉 durranó hangot előidézve működésbe hoz, (vhova, vkire irányítva) elsüt
Egyſzersmint közikbe [ti. a tisztek közé] én itt durrantottam A’ két pistolyt
(1793 Gvadányi József)
ideje sem maradt megtekinteni, kire durrantá fegyverét
(1834 Jakab István)
Dányi Ferencz utána [ti. Pista után] durrantja karabélyát
(1864 Petheő Dénes)
2a. (rég)
〈lövedéket〉 tűzfegyverből (vhova, vmerre irányítva)
a’ bajviasok [= bajvívók] levegőbe durranták egymásra szánt ónjokat
(1832 Jelenkor)
nekem rettenetes kedvem volna ennek [ti. a pisztolynak] a golyóját a te fokhagymafaló fogaid közé durrantani
(1860 Jókai Mór)
2b.
〈vmely testrészén〉 (tűzfegyverrel) meglő, és így megsebesít v. megöl vkit
valaki fölmegy a’ svábhegyre ’s ott fejbe durrantja magát
(1837 Vajda Péter)
adok egy töltényt az ócskavas pisztolyodba, vonulj félre valahová, ahol nem leszel útban, és durrantsd kupán magad
(1965 Dobozy Imre)
fenékbe durrantom a tolvajokat
(1998 Magyar Hírlap)
2c. (ritk)
〈dugóval lezárt pezsgősüveget〉 durranó hangot előidézve kinyit
Éjjeli zenével fogadták [a kasszírnőket], pezsgősüvegeket durrantottak a tiszteletükre
(1930 Krúdy Gyula)
3. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is)
〈tűzfegyver(rel) úgy lő (vkire, vmire), hogy az durran
port, ’s ólmot nyelnek [a puskacsövek] egyaránt torkokkal Meg újra ki-pökik durrantva bélekböl
(1779 Sándor István ford.Gellert)
ágyú sem tud durrantni nagyobbat
(1813 Virág Benedek ford.Horatius)
Én levettem a rektor puskáját és a fiúk közé durrantottam – nyúl sréttel [= söréttel]
(1858 Tompa Mihály)
Az erdész káromkodott, átkozódott, fenyegetésül vagy ötször a levegőbe durrantott vadászpuskájával
(1938 Tersánszky Józsi Jenő)
A bácsija is táncolt, kurjongatott, kínált, biztatta a csőszt, hogy durrantson a sörétpuskából
(1956 Lengyel József)
3a. (Sp, biz)
labdával a kaput megcélozva nagyot lő
Sztipánovics durrantott mellé 10 méterről, óriási helyzetben
(1996 Magyar Hírlap)
Az ötödik körben Stefan Effenberg állt a labda mögé, s ha belövi, a Bayerné a kupa, ám fölé durrantott
(1999 Magyar Hírlap)
4. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is)
hangosan szellent
Egy kényes fitzkó kérdezvén egy görbe-hátú embertül: Bátya! hogy adja-ked a’ dudát? A’ görbe ki-fordítja az al-felét és jót durrant. tsém ha tetſzik a’ ſzava, felele , tehát könnyen meg-egygyezünk
(1782 Kónyi János)
„No, Gazság és Csalás […] S Piacz, te, hol nevelésemet nyerém, Pergő, merész nyelvet most adjatok S trágár beszédet!” – E fohászkodásra Jobbról nagyot durrant egy táglikú
(1871–1874 Arany János ford.Arisztophanész)
Agniolo, ahogy meg akar mozdulni, oly harsogót durrantott, s oly bőséges körözöttel, hogy ezerszer többer ért minden büdös-sáfránynál
(1960 e. Füsi József ford.Cellini)
5. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is)
〈ostorral〉 erős, élesen csattanó hangot kelt, ill. erősen odacsap vhova vki
az ostorral durrantani, durrogatni
(1799 Márton József¹)
hirtelen nagyot durrantott ostorával az idegen
(1853 Jókai Mór)
az udvaron czikázó borjúk közé durrantott
(1885 Rózsaági Antal)
ha durrantani akarnak vele [ti. a karikás ostorral], akkor, mielőtt előre emelik, hátrafelé kell rántani
(1911 Malonyay Dezső)
[Josti] kiállt az udvarra s az ostorával nagyot durrantott
(1999 Magyar Hírlap)
6. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is)
úgy csap vhova (vmivel), hogy az erős csattanó hangot kelt
Borsócskám! – kiáltotta még egyszer [a kocsmáros], aztán nagyot durrantott a kezében levő kártyájával az asztallapján
(1927 Krúdy Gyula)
[Milosch] markomba durrant
(1943 Bóka László ford.Széchenyi)
6a. tárgyas
így csap, vág vhova vmit
Mi’ csinált? – durrantja a markába Koma a szipkába égett cigarettavéget
(1962 Népszabadság okt. 9.)
ÖU: eldurrant, rádurrant
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. durrog; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások