durrog tn ige 2a 

1. ’〈robbanótöltettel ellátott lövedékek sokasága felrobbanva, ill. tűzfegyver a lövedékeit kirepítve〉 többször egymás után durranó hangot ad’ ❖ Trombita zeng, dühög a paripák nyoma, durrog az ágyú (1789–1790 Fazekas Mihály 8138032, 13) | A védők granátokat dobáltak a támadók közé, amik durrogva pattogtak szét a lábaik alatt (1882 Jókai Mór CD18) | Odalenn a nagy gyepen még mindig durrognak a fegyverek (1931 Sárközi György 9587012, 349) | Szent Iván éjjelén petárdák durrogtak (1990 Barna Imre 2004029, 520).

1a. (rég) ’(tűzfegyverrel) többször egymás után lő, lövöldöz (vmire) vki’ ❖ A’ várban ágyúkkal nagyon durrogának (1790 Gvadányi József 7125004, 207) | [a nevetséges falusi uracska] mozsarak dörgései közt fogadá vadászatra jövő vendégit, s aztán napestig durrogott kányákra, ölyvekre, keselyűkre (1842 Széchenyi István CD1501) | Ádáz Ali tábora durrog alatt, S rombolja tekékkel a sziklafalat (1858 Czuczor Gergely 8078008, 143) | Valamelyik parancsnok, ugy mondják[,] Perczel, egy félüteget állít fel csapataink háta mögé, s bolondjába durrogni kezd (1898 Gracza György CD45).

1b. ’〈(pezsgős)palackok, ill. dugóik sokasága a palackok kibontásakor:〉 éles, pukkanó hangokat hallat’ ❖ a pezsgők durrogtak az asztalon (1855 Beöthy László¹ C2875, 233) | a lombok közt durrogtak a sörös- és limonádéspalackok (1960 Gyergyai Albert ford.–Flaubert 9202003, 83) | Pezsgősdugók durrognak, egy korán becsiccsentett méltóságos arany körömcipőből vedel (1988 Lengyel Péter 9397006, 170).

1c. ’〈gép(jármű) működés közben:〉 ismételten erős, szaggatott, durranásszerű hangot ad’ ❖ durrognak ott a fogyó asztag előtt szembeállva [a cséplőgépek] (1935 Illyés Gyula CD10) | Teherautó hátrált durrogva, mély nyomot vágva a homokos földbe (1954 Dimény István C3634, 54) | A nagyszerű, közös társalgásnak az este 23 órakor előállt durrogó, dudáló autóbusz vetett véget (1996 Magyar reformátusok CD1210).

1d. (kissé rég) ’〈tűz, ill. tűzben égő anyag〉 nagyokat durranva, erősen pattogva ég, ropog’ ❖ magam […] mindig annyira álltam a tűztől, hogy mikor a száraz fa durrogni kezd, ki ne rugja a szememet (1859 Vas Gereben C4362, 51) | Kinn az utcán durrogtak az ünnepi tüzek, égtek a lámpák (1921 Kosztolányi Dezső CD10) | Máglya e vadakból lobban […]. Ropogva, durrogva mind, mind szűzi hamuvá égnek (1956 Nagy László² 9473054, 82).

2. (tárgyragos határozóval is) (/biz) ’sértetten, indulatosan beszél, pufog, kiabál’ ❖ Rettenetes halálos vétek a’ réſzegség. […] Sínak, rinak, majd éhel halnak otthon a’ rongyos árvák, a’ ſzegény házas-társ, és a’ gazda a’ tsapon durrog, höröget, tombol, röhög a’ boros korsók között (1775 Molnár János 7232025, 53) | illyen bajnokok pattognak és durrognak az Anyaszentegyházban meg-rögzött igazságra (1777 Molnár János C3195, 257) | Mit durrogsz? csititá a gazda [a cselédet] (1856 Vas Gereben C4381, 291) | Én egyébként a magam részéről még durrogok egy keveset, még írok ide-oda, még futok néhány kört, még ki-kijárok egyet kiáltani a pusztába, ha már elég borsó van a falon (1994 Magyar Hírlap CD09).

2a. (rég) ’〈indulatos kiáltás, átkozódás, fenyegetés〉 többször felhangzik’ ❖ Nem de az ö füle hallattára durrog az útzákon, a’ mühelyben […] a’ ſok ſzitok, és átok? (1777 Molnár János C3195, 43) | 1767-ben mind a’ Prusz [= porosz] mind az Orosz Udvar durrogó fenyegetésekkel új fel-segélléseket kivánta (1800 Molnár János C0302, 20).

3. (rég) ’〈madár〉 jellegzetes, meg-megszakadó, mély hangot hallat’ ❖ Vadkacsa hápogott, kócsag sikoltozott, daru, gém durrogott a sáserdő mélyén (1884 Jókai Mór CD18) | Mikor a fajd durrog, a pirók fütyől S szénégető csattog: az már jó idő (1890 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21).

4. (rég) ’〈vmely tárgy vmihez erőteljesen hozzáütve v. hozzácsapódva〉 ismételten durranó, csattanó hangot ad’ ❖ Durrog az oldalfél, kötelek csiszolódva reczegnek (1826 Egyed Antal ford.–Ovidius C1555, 17) | A zárt ajtók úgy durrogtak a keresztülfúvó széltől, mintha valaki rugdalná kívülről (1853 Jókai Mór CD18) | Ajtók durrogtak, csizmák kopogtak (1913 Gárdonyi Géza C1851, 150).

5. ’〈ostor〉 ismételten erős, élesen csattanó hangot ad, ill. 〈ostorral〉 ilyen hangokat kelt vki’ ❖ nem látok mást, csak egy ökrös szekeret. Mellette egy árvalányhajas kalapu parasztlegény ballag, és hosszú ostorral durrog (1912 Gárdonyi Géza C1839, 100) | Durrogott az ostor egy darabig (1953 Kolozsvári Grandpierre Emil 9343002, 208) | ostora rándítatlan durrog (1979 Orbán Ottó 9492015, 5).

6. (rég) ’〈villámok sokasága〉 többször egymás után nagyot csattan’ ❖ [olyan] ropogás hallatott, mintha ſok menydörgés égyſzerre durrogott-vólna (1794 Gyarmathi Sámuel ford.–Campe C1949, 151).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.