durrogat ige 5a8 (kissé rég)

1. tn (tárgyragos határozóval is) (átv is) ’〈tűzfegyver〉 egymás után többször v. gyakran elsülve durranó hangot ad, ill. (tűzfegyverrel) lő, lövöldöz vki’ ❖ Ezer sebet ezer halált osszon villám fegyveretek, Durrogatva, csattogatva Seregeit kaszabolja seregetek! (1823 Helmeczy Mihály C0031, 241) | a magyar ellenzék csak phrasisokkal képes durrogatni (1847 Széchenyi István C3900, 38) | Püffög, pattog a rakéta – durrogat a puska (1864 Dongó naptár 1865-re C1432, 11) | a szüret örömére akkorákat durrogatott egy vén mozsárral a szőllőpásztor, mintha legalább is az ágyúszót akarta volna utánozni (1947 Szabad Föld okt. 12. C1537, 9).

1a. ts ’〈tűzfegyvert〉 egymás után többször v. gyakran elsüt, ill. 〈sortüzet〉 lő’ ❖ Mindjárt négy ágyúit -is durrogatta (1793 Gvadányi József C1940, 364) | ágyuikat ijesztgetésül folyvást durrogatták [a szerbek] (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | a párkányzatra felállított polgárőrség nehéz muskétáiból hármas sortüzet durrogatott a népriadal zaja közé (1876 Jókai Mór CD18) | A domb hangzott a beszédes madarak trillájától, messze a szőlőpásztor durrogatta mordályát (1903 Krúdy Gyula CD54).

2. tn ’〈levegőbe suhintott és hirtelen visszarántott ostorral〉 többször egymás után élesen csattanó hangot kelt vki’ ❖ tsak nagyot kiáltanak, és ostorral durrogatnak (1804 Kováts József¹ ford.–Vergilius C2779, 48) | A legények két héttel Szent György előtt és után s e napon este is egyre durrogatnak hosszú ostorral, mert a meddig az ostorpattogás elhallik, nincs hatalma boszorkánynak (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | Ahol a kanász nem kürttel figyelmezteti a falut kihajtásra, ott […] karikás ostorral durrogat, amely akkorát szól, mint a puska (1911 Malonyay Dezső 8292034, 229).

2a. ts ’〈ostort〉 a levegőbe suhint(, majd hirtelen úgy ránt vissza) vki, hogy az élesen csattanó hangot idézzen elő’ ❖ a kocsi ülésében levő ostort egyik kezével a lovak felé durrogatva balkézzel meg a kocsit is segélte kimozditani (1856 Vas Gereben C4376, 155) | Guardia! Guardia! kiállt [!] az uri fogat előtt szaladó s ostorát durrogató kengyelfutó (1860 Vasárnapi Újság CD56) | a béresek vasmarokkal durrogatták sugáros ostoraikat (1916 Kassák Lajos CD10).

3. tn (tárgyragos határozóval) (rég) ’sértetten, indulatosan beszél’ ❖ miért pattogunk, durrogatunk mi annyit és annyi variátiókban és miért lépünk a derék Geymüller nyomdokiba szorosan (1857 Széchenyi István CD1501).

J: durrogtat.

Vö. CzF. durrogat · durrogtat; ÉrtSz.; TESz. durrog; ÉKsz.; ÚMTsz.

durrogat ige 5a8 (kissé rég)
1. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is) (átv is)
〈tűzfegyver〉 egymás után többször v. gyakran elsülve durranó hangot ad, ill. (tűzfegyverrel) lő, lövöldöz vki
Ezer sebet ezer halált osszon villám fegyveretek, Durrogatva, csattogatva Seregeit kaszabolja seregetek!
(1823 Helmeczy Mihály)
a magyar ellenzék csak phrasisokkal képes durrogatni
(1847 Széchenyi István)
Püffög, pattog a rakéta – durrogat a puska
(1864 Dongó naptár 1865-re)
a szüret örömére akkorákat durrogatott egy vén mozsárral a szőllőpásztor, mintha legalább is az ágyúszót akarta volna utánozni
(1947 Szabad Föld okt. 12.)
1a. tárgyas
〈tűzfegyvert〉 egymás után többször v. gyakran elsüt, ill. 〈sortüzet〉
Mindjárt négy ágyúit -is durrogatta
(1793 Gvadányi József)
ágyuikat ijesztgetésül folyvást durrogatták [a szerbek]
(1848 Kossuth Hírlapja)
a párkányzatra felállított polgárőrség nehéz muskétáiból hármas sortüzet durrogatott a népriadal zaja közé
(1876 Jókai Mór)
A domb hangzott a beszédes madarak trillájától, messze a szőlőpásztor durrogatta mordályát
(1903 Krúdy Gyula)
2. tárgyatlan
〈levegőbe suhintott és hirtelen visszarántott ostorral〉 többször egymás után élesen csattanó hangot kelt vki
tsak nagyot kiáltanak, és ostorral durrogatnak
(1804 Kováts József¹ ford.Vergilius)
A legények két héttel Szent György előtt és után s e napon este is egyre durrogatnak hosszú ostorral, mert a meddig az ostorpattogás elhallik, nincs hatalma boszorkánynak
(1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
Ahol a kanász nem kürttel figyelmezteti a falut kihajtásra, ott […] karikás ostorral durrogat, amely akkorát szól, mint a puska
(1911 Malonyay Dezső)
2a. tárgyas
〈ostort〉 a levegőbe suhint(, majd hirtelen úgy ránt vissza) vki, hogy az élesen csattanó hangot idézzen elő
a kocsi ülésében levő ostort egyik kezével a lovak felé durrogatva balkézzel meg a kocsit is segélte kimozditani
(1856 Vas Gereben)
Guardia! Guardia! kiállt [!] az uri fogat előtt szaladó s ostorát durrogató kengyelfutó
(1860 Vasárnapi Újság)
a béresek vasmarokkal durrogatták sugáros ostoraikat
(1916 Kassák Lajos)
3. tárgyatlan (tárgyragos határozóval) (rég)
sértetten, indulatosan beszél
miért pattogunk, durrogatunk mi annyit és annyi variátiókban és miért lépünk a derék Geymüller nyomdokiba szorosan
(1857 Széchenyi István)
Vö. CzF. durrogat · durrogtat; ÉrtSz.; TESz. durrog; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások