düh fn 9C8

1. (átv is) ’hirtelen keletkező, nagyon erős harag, vmely személlyel, viselkedéssel, eseménnyel szemben ébredő agresszív indulat’ ❖ E veszni-tért, irígy, kevély emberke vak Dühét, erőtlen átkait fel sem veszem (1791 Batsányi János CD01) | egész testében remegett a dühtől (1886 Benedek Elek C0912, 10) | a hővérű bagdadi hercegnő az anyaoroszlán dühével ragadja torkon a férfit, aki gyermekét megütötte (1914 Ambrus Zoltán C0604, 107) | Pista dühében megragadta a nyakán a gallért, hogy letépi (1939 Móricz Zsigmond C5087, 218) | A düh tárgyat kíván, akin levezetődjék, a tárgy pedig ki lehetne más, mint a legközelebb álló ember (1949 Nagy Lajos 9472005, 218) | Firona dühöt érez magában, hogy átkozódni, rombolni volna kedve, s úgy néz a derék bányászra, mint a gyilkosra (1982 Rónay László 2028009, 316).

1a. ’e haragos, támadó érzületnek, lelkiállapotnak kül. az arcon v. annak vmely részén, ill. vmely művészeti alkotáson megjelenő megnyilvánulása’ ❖ homlokán öldöklő düh űlt, mint eggy fergeteg’ borulatja (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Gessner C2524, 124) | vadult szemeiben és őrjöngés tanyázott (1845 Orlai Petrich Soma C4101, 85) | A lélek ezeken az arcokon legfeljebb gond, düh és keserűség alakjában jelentkezik (1937 Féja Géza 9138002, 68) | A düh és a szenvedély az, ami Artaud rajzaiban, grafikáiban is megragadó (1995 Magyar Hírlap CD09).

1b. ’gyűlölet, bosszúszomj mint tartós ellenséges érzület’ ❖ Romeo és Julia nem a szerelembe pusztulnak bele […], hanem elpusztulnak az atyáik, az őseik öröklött viszálya, pártos tüze, fenekedő dühe folytán (1919 Juhász Gyula¹ 9284885, 245) | A puszta, Izráel történetében, menedékként szolgált a fáraó dühe elől (1995 Jubileumi kommentár CD1206) | az egyház sohasem tudta feldolgozni a reformáció okozta sokkot, az ellenreformáció dühét (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. (vál) ’vmely (természeti) folyamat, jelenség romboló, pusztító ereje, ill. ezen erő által végbevitt rombolás tetőfoka, legintenzívebb szakasza’ ❖ Szél Dühinek ſzemközt, és a’ Habnak ki tetetve (1806 Nagy János² ford.–Vergilius C3282, 76) | A’ cholera dűhe, legújabb tudósitásaink szerint lágyulni kezd; legalább nem nevekedik (1832 Jelenkor C0223, 260) | sirba tettük jó apámat, S a mellyre a sors dühe támadt, Szétszórva a boldog család! (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Bősz fergeteg zúdult rám szörnyű dühhel (1874–1883 Reviczky Gyula 8392010, 9) | Fokozta a válság dühét a népek egymásiránti bizalmatlansága (1935 Németh László² 9485058, 27) | a vihar dühétől űzve (1965 Illyés Gyula 9274188, 16).

3. ’vmi iránt érzett sóvárgás, heves vágyakozás, ill. vmely tevékenység közben átélt v. annak végzésére ösztönző hév, szenvedély’ ❖ Megboszszonkodtam a’ Tübingai kérdésekre én is […] de én hazafiui dühömben csak eggy átkozódó és vagdalkozó Ibist tudnék írni (1808 Kazinczy Ferenc C2559, 85) | Talán őt is nagyobbra vágyás dühe szállotta meg, talán a hiu fény vakitá meg (1837 Táncsics Mihály 8463006, 235) | Ki nem látá, nem is képzelheti e’ dühöt, mellyel a’ cancant ’s galoppot tánczolják, főleg éjfél felé, midőn jobban nekihevülnek (1844 Tóth Lőrinc 8490020, 35) | A munka folyt vad szenvedélylyel, A kincs sovár, lázas dühével (1846 Tompa Mihály C4235, 116) | Tudományos férfiainkat rendszerezési düh lepte meg. Mindent kimerítőleg akarnak tárgyalni (1860 Mátyás Flórián 8301008, 5) | A szülőknek vigyázniok kell arra, hogy az olvasási vágy ne változzék olvasási dühhé, amely már nem hasznos, hanem káros (1933 TolnaiÚjLex. C5736, 293) | maga alaptalanul rágalmaz engem eszeveszett szerelmi dühében (1967 Csurka István 9096001, 26).

4. (rég, Orvos is) ’veszett állat, kül. kutya marásával terjedő heveny, gyógyíthatatlan betegség; veszettség’ ❖ Düh. Rabies (1803 Sándor István C3667, 48) | Düh, v. veszettség. (Wuth.) Valamint minden más házi állatoknál, ugy a’ juhoknál is támadhat a’ düh, de nálok is mindég csak veszettkutya’, farkas’, vagy róka’ harapásának következtében (1846 Mihálka Antal ford.–Wagenfeld 8310011, 170) | Csobánkán egy embert, s négy sertvést megmart a veszett eb, s a sertvéseken már kiütött a düh (1856 Vasárnapi Újság CD56).

Ö: bosszú~, eb~.

ÖU: éh~, kártya~, kéj~, mulatás~, munka~, nép~, párt~, pénz~, szél~.

ÖE: ~áradás, ~átok, ~bogár, ~bosszú, ~féreg, ~ittas, ~kór, ~szomj, ~tajték, ~vágy.

Sz: dühög, dühöl, dühölyg, dühöszik, dühöszt, dühül.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

düh főnév 9C8
1. (átv is)
hirtelen keletkező, nagyon erős harag, vmely személlyel, viselkedéssel, eseménnyel szemben ébredő agresszív indulat
E veszni-tért, irígy, kevély emberke vak Dühét, erőtlen átkait fel sem veszem
(1791 Batsányi János)
egész testében remegett a dühtől
(1886 Benedek Elek)
a hővérű bagdadi hercegnő az anyaoroszlán dühével ragadja torkon a férfit, aki gyermekét megütötte
(1914 Ambrus Zoltán)
Pista dühében megragadta a nyakán a gallért, hogy letépi
(1939 Móricz Zsigmond)
A düh tárgyat kíván, akin levezetődjék, a tárgy pedig ki lehetne más, mint a legközelebb álló ember
(1949 Nagy Lajos)
Firona dühöt érez magában, hogy átkozódni, rombolni volna kedve, s úgy néz a derék bányászra, mint a gyilkosra
(1982 Rónay László)
1a.
e haragos, támadó érzületnek, lelkiállapotnak kül. az arcon v. annak vmely részén, ill. vmely művészeti alkotáson megjelenő megnyilvánulása
homlokán öldöklő düh űlt, mint eggy fergeteg’ borulatja
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Gessner)
vadult szemeiben és őrjöngés tanyázott
(1845 Orlai Petrich Soma)
A lélek ezeken az arcokon legfeljebb gond, düh és keserűség alakjában jelentkezik
(1937 Féja Géza)
A düh és a szenvedély az, ami Artaud rajzaiban, grafikáiban is megragadó
(1995 Magyar Hírlap)
1b.
gyűlölet, bosszúszomj mint tartós ellenséges érzület
Romeo és Julia nem a szerelembe pusztulnak bele […], hanem elpusztulnak az atyáik, az őseik öröklött viszálya, pártos tüze, fenekedő dühe folytán
(1919 Juhász Gyula¹)
A puszta, Izráel történetében, menedékként szolgált a fáraó dühe elől
(1995 Jubileumi kommentár)
az egyház sohasem tudta feldolgozni a reformáció okozta sokkot, az ellenreformáció dühét
(1996 Magyar Hírlap)
2. (vál)
vmely (természeti) folyamat, jelenség romboló, pusztító ereje, ill. ezen erő által végbevitt rombolás tetőfoka, legintenzívebb szakasza
Szél Dühinek ſzemközt, és a’ Habnak ki tetetve
(1806 Nagy János² ford.Vergilius)
A’ cholera dűhe, legújabb tudósitásaink szerint lágyulni kezd; legalább nem nevekedik
(1832 Jelenkor)
sirba tettük jó apámat, S a mellyre a sors dühe támadt, Szétszórva a boldog család!
(1858 Vasárnapi Újság)
Bősz fergeteg zúdult rám szörnyű dühhel
(1874–1883 Reviczky Gyula)
Fokozta a válság dühét a népek egymásiránti bizalmatlansága
(1935 Németh László²)
a vihar dühétől űzve
(1965 Illyés Gyula)
3.
vmi iránt érzett sóvárgás, heves vágyakozás, ill. vmely tevékenység közben átélt v. annak végzésére ösztönző hév, szenvedély
Megboszszonkodtam a’ Tübingai kérdésekre én is […] de én hazafiui dühömben csak eggy átkozódó és vagdalkozó Ibist tudnék írni
(1808 Kazinczy Ferenc)
Talán őt is nagyobbra vágyás dühe szállotta meg, talán a hiu fény vakitá meg
(1837 Táncsics Mihály)
Ki nem látá, nem is képzelheti e’ dühöt, mellyel a’ cancant ’s galoppot tánczolják, főleg éjfél felé, midőn jobban nekihevülnek
(1844 Tóth Lőrinc)
A munka folyt vad szenvedélylyel, A kincs sovár, lázas dühével
(1846 Tompa Mihály)
Tudományos férfiainkat rendszerezési düh lepte meg. Mindent kimerítőleg akarnak tárgyalni
(1860 Mátyás Flórián)
A szülőknek vigyázniok kell arra, hogy az olvasási vágy ne változzék olvasási dühhé, amely már nem hasznos, hanem káros
(1933 TolnaiÚjLex.)
maga alaptalanul rágalmaz engem eszeveszett szerelmi dühében
(1967 Csurka István)
4. (rég, Orvos is)
veszett állat, kül. kutya marásával terjedő heveny, gyógyíthatatlan betegség; veszettség
Düh. Rabies
(1803 Sándor István)
Düh, v.vagy veszettség. (Wuth.) Valamint minden más házi állatoknál, ugy a’ juhoknál is támadhat a’ düh, de nálok is mindég csak veszettkutya’, farkas’, vagy róka’ harapásának következtében
(1846 Mihálka Antal ford.Wagenfeld)
Csobánkán egy embert, s négy sertvést megmart a veszett eb, s a sertvéseken már kiütött a düh
(1856 Vasárnapi Újság)
ÖU: éhdüh, kártyadüh, kéjdüh, mulatásdüh, munkadüh, népdüh, pártdüh, pénzdüh, széldüh
ÖE: düháradás, dühátok, dühbogár, dühbosszú, dühféreg, dühittas, dühkór, dühszomj, dühtajték, dühvágy
Sz: dühög, dühöl, dühölyg, dühöszik, dühöszt, dühül
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások