dühít ts ige 4b4 (ritk/)

’〈embert, állatot〉 indulatossá tesz, dühbe hoz, ill. agresszív viselkedésre késztet, felbőszít vmi’ ❖ ? dühít: – dühösít, bſzít, fenesít (1784 Baróti Szabó Dávid C0815, 18) | A’ tartos éhség, ’s vér’ szomjúzása dühítti [a farkast a bárányok láttán] (1813 Baróti Szabó Dávid ford.–Vergilius C0831, 131) | Az anyja is csak dühíti. Tudhatna annyi tisztességet, hogy ha mán látja, miben sántikál a fia, legalább ne állna láb alá (1909 Móricz Zsigmond CD10) | vele a fene se törődik és ez dühíti egyre jobban (1930 Kosztolányi Dezső 9359144, 333) | az dühíti, hogy nem bírt beszédbe elegyedni a lányokkal (1956 Lengyel József 9395006, 102) | Haynaut külön dühítette, hogy az oroszok kegyelmet kértek a tiszteknek (1995 Hermann Róbert CD17).

a. ’〈embert, állatot〉 szándékosan ingerel, hergel, uszít(, és így vmire sarkall)’ ❖ A’ buta közönség kész volt tenni a’ mire ezek dühítették (1831 Kazinczy Ferenc C2539, 209) | Szivemben hét sír van, szeretteim nyugtalan tetemeivel, melyek harapnak s boszúra dühitenek (1850 Vajda János 8503065, 43) | [a közönség] biztató szavával segít dühíteni vadállatot és viadort (1881 Jókai Mór C2301, 330) | A nagyobbik Ihász meg egyre jobban ingerelte, dühítette a komondort (1953 Szabó István² 9625001, 38).

b. (irod)(frusztrációból fakadó) agresszív indulatában vmivé változtat vkit vmi’ ❖ semmi sem könnyebb, mint egy költőt a társadalom ellenségévé dühíteni (1886 Jókai Mór CD18) | A szerelem nélkülözése dühíti jó gyilkossá az egészséges férfi-embert (1910 Ady Endre 9003059, 67) | a gyávává riasztott ember, akit csak a vér, a fekete folttá alvadó gyenge pirosság látása dühít hőssé (1919 Laczkó Géza CD10).

Ö: fel~.

ÖU: agyon~, el~.

Vö. CzF. dühít · dühit; ÉrtSz.; TESz. düh; ÉKsz.

dühít tárgyas ige 4b4 (ritk/)
〈embert, állatot〉 indulatossá tesz, dühbe hoz, ill. agresszív viselkedésre késztet, felbőszít vmi
?
dühít: – dühösít, bſzít, fenesít
(1784 Baróti Szabó Dávid)
A’ tartos éhség, ’s vér’ szomjúzása dühítti [a farkast a bárányok láttán]
(1813 Baróti Szabó Dávid ford.Vergilius)
Az anyja is csak dühíti. Tudhatna annyi tisztességet, hogy ha mán látja, miben sántikál a fia, legalább ne állna láb alá
(1909 Móricz Zsigmond)
vele a fene se törődik és ez dühíti egyre jobban
(1930 Kosztolányi Dezső)
az dühíti, hogy nem bírt beszédbe elegyedni a lányokkal
(1956 Lengyel József)
Haynaut külön dühítette, hogy az oroszok kegyelmet kértek a tiszteknek
(1995 Hermann Róbert)
a.
〈embert, állatot〉 szándékosan ingerel, hergel, uszít(, és így vmire sarkall)
A’ buta közönség kész volt tenni a’ mire ezek dühítették
(1831 Kazinczy Ferenc)
Szivemben hét sír van, szeretteim nyugtalan tetemeivel, melyek harapnak s boszúra dühitenek
(1850 Vajda János)
[a közönség] biztató szavával segít dühíteni vadállatot és viadort
(1881 Jókai Mór)
A nagyobbik Ihász meg egyre jobban ingerelte, dühítette a komondort
(1953 Szabó István²)
b. (irod)
(frusztrációból fakadó) agresszív indulatában vmivé változtat vkit vmi
semmi sem könnyebb, mint egy költőt a társadalom ellenségévé dühíteni
(1886 Jókai Mór)
A szerelem nélkülözése dühíti jó gyilkossá az egészséges férfi-embert
(1910 Ady Endre)
a gyávává riasztott ember, akit csak a vér, a fekete folttá alvadó gyenge pirosság látása dühít hőssé
(1919 Laczkó Géza)
ÖU: agyondühít, eldühít
Vö. CzF. dühít · dühit; ÉrtSz.; TESz. düh; ÉKsz.

Beállítások