dühösködik tn ige 12c

1. (/ritk) ’〈ember, állat, csoport〉(vki, vmi miatt) haragot, ellenséges indulatot érez(ve, es. bosszúvágytól fűtve viselkedik, cselekszik)’ ❖ [A vezér] rk uraságra trekedik, kztnk, Titkon dhskdik; ’s moſolyog elttnk (1772 Bessenyei György¹ 7044019, 10) | a’ Király egy illyen dühösköd ſokaság eltt-is meg nem retten (1792 Magyar Kurír 7446053, 863) | Egy fiatalember udvarol a nőmnek; én látom, tudom; és nem dühösködöm érte (1865 Jókai Mór CD18) | az ügyész is, védő is személyes ügyként kezelik a bűnügyet, gúnyolódnak, dühösködnek, sértegetik egymást (1928 Schöpflin Aladár CD10) | mankóval a hónom alatt a lejtőn rohantam. Nehéz volt az a műláb, dühösködtem is miatta (1994 Magyar Hírlap CD09).

1a. dühösködik vkire, vmire (rég) ’haragszik vkire, vmire’ ❖ [Juno] dűhösködik Aeneasra (1833 Áltöltöztetett Aeneis C4642, 68) | a színház üres volt, s az igazgatók dühösködtek a közönségre (1853 Jókai Mór CD18).

1b. dühösködik vki, vmi ellen (vonzat n. is) (rég) ’〈ember, állat〉(a pusztítás szándékával) harcol, küzd vki, vmi ellen’ ❖ Az Iſten’ templomát úgy meg-fertéztették. Hogy ott egymás ellen vérrel dühösködtek (1789 Göböl Gáspár ford.–Durand 7121002, 36) | [a víziló] nagy dühösen neki megy az ő ellenségeinek, és előbb meg nem ſzűnik dühösködni, míg azokat ſzéllyel nem ſzaggatta, vagy magátol el nem űzte, vagy azoktól agyon nem lövetett (1799 Fábián József ford.–Raff 7101018, 567) | a szollás szabadság örve alatt maga az alkotmány ellen dühösködni (1834 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | [A Koroghi család tagjai] Vatta vezérlete alatt a kereszténység ellen dühösködve Gellért csanádi püspököt megölték (1860 Nagy Iván CD31) | Én türtőztettem magam és így szóltam: Ser Benedettó testvér, ne dühösködjék ellenem, hiszen én kegyelmednek semmit se vétettem s az esetről semmit sem tudok (1924 Török Sophie CD10).

2. (rég) ’〈(természeti) jelenség, folyamat〉 pusztító erővel tombol’ ❖ Dhskd szelei még mind tsak mesznét zugnak (1777 Bornemisza János ford. C1151, 84) | Szakadás s lázadás dühösködend hazánk keblében (1827 Kossuth Lajos CD32) | Szülőit kevés hónappal ezelőtt a dühösködő cholera által veszté el (1836 Táncsics Mihály 8463007, 4) | Terceira spanyol szigeten junius 12-től–24-ig olly rémitő földrengés dühösködött, hogy ennek egyik városában (Villa de Prayában) több mint 500 ház omlott össze (1841 Pesti Hírlap CD61).

2a. (rég, ritk) ’〈indulat, tulajdonság〉 nagy erővel megnyilvánul, dúl’ ❖ Megunta Russia Tuardius dühösködő kegyetlenségét (1780 Csíksomlyói iskoladrámák ford. 7401003, 122) | hánykodásom dühösköd bozankodássá vált (1789 Kazinczy Ferenc ford.–Kayser C2517, 75) | Nemes méltóság, mindenben gyanakodó tekéntet, fojtott tűz, mely minden pillanatban kitörni láttatik, és minden környülállás azt árulja el, hogy mindenkor nagyobb indulat dühösködik belőlről (1819 Katona József 8226004, 392).

3. dühösködik vmiben (rég) ’〈érzésben, állapotban〉 a leghevesebb fokozatot éri el, és annak megfelelően viselkedik vki’ ❖ érzései benne nem enyésznek, Sőt még az idővel ádázobbak lesznek. Ekkor dühösködik még szeretetében, Eltökéllett, bátor: napja van delében (1781 Ányos Pál CD01) | Az a’ Te Párisod míglen eleinte Els ſzerelmében dühösködik ſzinte, Ezernyi tsókokat a’dig tlle véſzeſzſz (1787 Főldi János ford.–Cats 7112001, 42) | Emlékezzél, hogy, midőn én halálra beteg voltam, mint dühösködött a’ maga makacs feneségében hogy nem! soha nem fogom látni! ’s midőn felgyógyulva hozzá mentem, mint fogadott! (1806 Kazinczy Ferenc C2557, 151).

J: dühöng.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. düh; ÉKsz.; SzT.

dühösködik tárgyatlan ige 12c
1. (/ritk)
〈ember, állat, csoport〉 (vki, vmi miatt) haragot, ellenséges indulatot érez(ve, es. bosszúvágytól fűtve viselkedik, cselekszik)
[A vezér] rk uraságra trekedik, kztnk, Titkon dhskdik; ’s moſolyog elttnk
(1772 Bessenyei György¹)
a’ Király egy illyen dühösköd ſokaság eltt-is meg nem retten
(1792 Magyar Kurír)
Egy fiatalember udvarol a nőmnek; én látom, tudom; és nem dühösködöm érte
(1865 Jókai Mór)
az ügyész is, védő is személyes ügyként kezelik a bűnügyet, gúnyolódnak, dühösködnek, sértegetik egymást
(1928 Schöpflin Aladár)
mankóval a hónom alatt a lejtőn rohantam. Nehéz volt az a műláb, dühösködtem is miatta
(1994 Magyar Hírlap)
1a. dühösködik vkire, vmire (rég)
haragszik vkire, vmire
[Juno] dűhösködik Aeneasra
(1833 Áltöltöztetett Aeneis)
a színház üres volt, s az igazgatók dühösködtek a közönségre
(1853 Jókai Mór)
1b. dühösködik vki, vmi ellen (vonzat n. is) (rég)
〈ember, állat〉 (a pusztítás szándékával) harcol, küzd vki, vmi ellen
Az Iſten’ templomát úgy meg-fertéztették. Hogy ott egymás ellen vérrel dühösködtek
(1789 Göböl Gáspár ford.Durand)
[a víziló] nagy dühösen neki megy az ő ellenségeinek, és előbb meg nem ſzűnik dühösködni, míg azokat ſzéllyel nem ſzaggatta, vagy magátol el nem űzte, vagy azoktól agyon nem lövetett
(1799 Fábián József ford.Raff)
a szollás szabadság örve alatt maga az alkotmány ellen dühösködni
(1834 Kossuth Lajos összes munkái)
[A Koroghi család tagjai] Vatta vezérlete alatt a kereszténység ellen dühösködve Gellért csanádi püspököt megölték
(1860 Nagy Iván)
Én türtőztettem magam és így szóltam: Ser Benedettó testvér, ne dühösködjék ellenem, hiszen én kegyelmednek semmit se vétettem s az esetről semmit sem tudok
(1924 Török Sophie)
2. (rég)
(természeti) jelenség, folyamat〉 pusztító erővel tombol
Dhskd szelei még mind tsak mesznét zugnak
(1777 Bornemisza János ford.)
Szakadás s lázadás dühösködend hazánk keblében
(1827 Kossuth Lajos)
Szülőit kevés hónappal ezelőtt a dühösködő cholera által veszté el
(1836 Táncsics Mihály)
Terceira spanyol szigeten junius 12-től–24-ig olly rémitő földrengés dühösködött, hogy ennek egyik városában (Villa de Prayában) több mint 500 ház omlott össze
(1841 Pesti Hírlap)
2a. (rég, ritk)
〈indulat, tulajdonság〉 nagy erővel megnyilvánul, dúl
Megunta Russia Tuardius dühösködő kegyetlenségét
(1780 Csíksomlyói iskoladrámák ford.)
hánykodásom dühösköd bozankodássá vált
(1789 Kazinczy Ferenc ford.Kayser)
Nemes méltóság, mindenben gyanakodó tekéntet, fojtott tűz, mely minden pillanatban kitörni láttatik, és minden környülállás azt árulja el, hogy mindenkor nagyobb indulat dühösködik belőlről
(1819 Katona József)
3. dühösködik vmiben (rég)
〈érzésben, állapotban〉 a leghevesebb fokozatot éri el, és annak megfelelően viselkedik vki
érzései benne nem enyésznek, Sőt még az idővel ádázobbak lesznek. Ekkor dühösködik még szeretetében, Eltökéllett, bátor: napja van delében
(1781 Ányos Pál)
Az a’ Te Párisod míglen eleinte Els ſzerelmében dühösködik ſzinte, Ezernyi tsókokat a’dig tlle véſzeſzſz
(1787 Főldi János ford.Cats)
Emlékezzél, hogy, midőn én halálra beteg voltam, mint dühösködött a’ maga makacs feneségében hogy nem! soha nem fogom látni! ’s midőn felgyógyulva hozzá mentem, mint fogadott!
(1806 Kazinczy Ferenc)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. düh; ÉKsz.; SzT.

Beállítások