dühösség fn 3B8

1. (/ritk) ’embernek v. állatnak az a tulajdonsága v. arra való hajlama, hogy gyakran haragos, mérges, dühös, ill. pillanatnyi dühös (lelki)állapota’ ❖ Demókares, dühöſségétől elragadtatván fegyvert’ ránt, ’s Agiſt által-üti (1772 Bessenyei György¹ C1076, 108) | Ki hitte, hogy eddig ragad dühösségem? (1790 Dayka Gábor ford.–Abaelardus 7075010, 65) | a’ dühösségem sem hozhat arra, hogy valaha mondhassa valaki: szégyeld magad szót törő (1832 Rosty Zsigmond 8398001, 27) | Nagyon mérges voltam […] és rikkantottam egyet, majd a szárnyamból egy tollat is kirántottam dühösségemben (1934 Tamási Áron 9701011, 77) | A bátor kutya általában eleve magabiztos és jóindulatú. A dühösség viszont (amely olyan öröklött vagy szerzett tulajdonság, hogy a váratlan ingerekre az állat ellenségesen reagál) az egyed fogékonyságának alacsonyabb fokáról és gyengébb idegzetéről tanúskodik (1992 Szinák János–Veress István CD59).

2. (/ritk) ’hirtelen keletkező, nagyon erős harag, vmely személlyel, viselkedéssel, eseménnyel szemben ébredő(, fenyegető v. támadó viselkedésben megnyilvánuló) agresszív indulat’ ❖ Tapaſztalván az ördög, hogy a’ meg-ſzállott emberböl ki-kell költözni néki, iſzonyúképpen hányta vetette, és nagy dühöſséggel ſzaggatta ötet; de ſemmit nem árta vala néki (1772 Vajda Sámuel 7365001, 146) | Rosz hajlamai már gyermekkorában mutatkoztak; jelleme sötét volt és titokteljes, kedélye izgékony; a legcsekélyebb ellentállás dühösségre lobbantotta (1863 Lauka Gusztáv 8343009, 144) | Egy nőstényért két róka a legnagyobb dühösséggel marja egymást (1929 Az állatok világa ford. CD46) | Fölbuzogott bennem a bátorság, meg a dühösség. Megfogtam a karját, oldalt rántottam, azután ellöktem (1954 Darvas József 9101013, 81) | [az iszkáziak] a káromkodásban nem éreznek már kivetnivalót, ha azt megfelelő helyzetben teszik, amikor a dühösség vagy az elkeseredés kifejezésére más lehetőséget nem találnak (1973 Ágh István 9004011, 34).

2a. (/ritk) ’e haragos, támadó érzületnek, lelkiállapotnak kül. az arcon v. annak vmely részén megjelenő megnyilvánulása’ ❖ Ímé egygy haldokló ember ötlik elmbe, a’ kinek ortzáján mint-egygy írva látom a’ dühöéget és kétstſégbe-eſéſt (1787 Péczeli József ford.–Young C3447, 39) | A harag, dühösség tekintetin ki ül (1801 Bessenyei György¹ 7044014, 58) | A publikumnak arc kell, de nem mindegy, hogy milyen arc, hogy milyen ember. A szavazópolgárok összehasonlítják a versenyzők mosolyát és dühösségét, a savanyúság, a kelletlenség és a görcsösség nem sok jót ígér (2000 Magyar Hírlap CD09).

2b. (rég) ’gyűlölet, bosszúszomj mint tartós ellenséges érzület’ ❖ Ágézílaus az, a’ki hízelkedett, ’S érettnk fáradván, a’nyit hitelkedett. Klſ ſzínnel magán barátságot hordoz; Dhſsége pedig titokba ragadoz (1772 Bessenyei György¹ C1076, 88) | Gottuſok Rómaiaknak, Kereſztény Világnak Fejedelmei pedig Ottomannuſok’ agyarkodó dühöſséginek ellent állhatnának (1790 Laczkovics János ford.–Martinovics 7205006, 6) | egy Eleség-árúlónak a’ Leányába belé ſzeretett valamely lézeng Legény, ’s vátig kívánt vólna tetſzeni; de kedvet nem talált, minekokáért dühösséggé vált benne a’ ſzerelem, ’s nem tudván egyébbel boſzſzúját állani, ki-adta nyomtatásbann a’ Párisi nem kevés ſzámú Vénus’ Nímfáinak laistromát, fel-jegyezvén abba neveiket és ſzállásaikat is az említett Személyjeknek. Ezen tsúfos laistromba-bé-írta, a’ meg nem nyerhetett Leányzót is (1797 Magyar Hírmondó 7444149, 670).

3. (rég) ’vmely (természeti) jelenségnek, folyamatnak a romboló, pusztító ereje, ill. az ezen erő által végbevitt rombolás tetőfoka, legintenzívebb szakasza’ ❖ Enna Vároſsának ſzorongatáſait, és az oſtromnak dühöſségét a’ fel-adáſnak mentsége okáért beſzéllenék (1789 Fejér Antal ford.–Barclay C1733, 368) | a szél iszonyú dühösséggel fújt (1796 Debreceni diákirodalom 7495010, 31) | Alig ſznt meg ugyan is az els télnek hoſzſzas dühössége, most megént újra kezdi éreztetni mérgét (1799 Magyar Hírmondó 7444174, 258) | olly nagy volt a réműlés, hogy segítségre sietni is alig tudánk. De a’ pusztító tűznek dühössége sem engedte meg, hogy foganatosan segíthessünk (1808 Hazai és Külföldi Tudósítások C2559, 545) | a’ tenger’ dühössége még mind oly nagy vala, hogy midőn némelyek […] tutajokra is szállanának magokat kötéllel kellett azokhoz kötni, hogy a’ habok által le ne mosassanak (1815 Erdélyi Múzeum C0119, 15).

4. (rég) ’vmi iránt érzett heves vágyakozás, sóvárgás, ill. felhevült, szenvedélytől fűtött lelkiállapot’ ❖ Mitsoda dühöſség kérlek, ez ſzívedben, Hogy te tsak tsókokat forgatſz az eſzedben? (1787 Főldi János ford.–Cats 7112001, 41) | rettenetes a’ Poéta az  dühösségébe (1817 Bolyai Farkas C1143, 12) | Sok szerelmes kalandja volt Karinthia fővárosában, hanem egy grófnét (Pepinek hívták) a „dühösségig” megszeretett (1896 Angyal Dávid CD44) | Szerelmi dühösségében mind egyforma az asszony (1922 Krúdy Gyula CD54).

5. (rég, Orvos is) ’veszett állat, kül. kutya marásával emberre is terjedő heveny, gyógyíthatatlan betegség; veszettség’ ❖ 1730dik eſztend elött, egyetlen egy beteg ſem gyógyitatott meg a’ dühégböl, bátor mind az el-ſzámláltt orvoágokkal éltenek (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 191) | [a farkas által megharapott személyek] az  meg-marattatások utánn 15 és 17 napokkal, már belé eſtek vólt a’ dühöſségbe (1796 Bécsi Magyar Merkurius 7396031, 322) | Hogy elragadjon a’ dühösség, nem elegendő csupán a’ harapás, hanem szükség erre, hogy a’ nyál, vagy vér érintkezésbe jöjjön egy sebbel vagy sértett helylyel (1846 Mihálka Antal ford.–Wagenfeld 8310012, 228).

6. (rég) ’őrültség, esztelenség, ill. elmezavar, elmebetegség (tüneteként megnyilvánuló dühroham)’ ❖ A’ Belénd magokkal advas fogaknak füstölését, mint a’ köz nép fogfájásról javallja, én épen nem tanátslom, a’ ſzomorú példák ſzerént, úgymint minémü füſtelésektöl, az emberek elméjekben meg-háborodtanak, és mint egy dühöſségre jutottak, mint ezt a’ Tudósok […] meg-jegyzették (1775 Csapó József 7062001, 34) | Miném dühösség a’ halált haddal ki-híni! a’ nélkl sem késik (1803 Baróti Szabó Dávid C0813, 208) | Ismerünk rohamokat, melyek vagy a dühösség, vagy a búskomorság alakjában mutatkoznak (1885 Moravcsik Ernő Emil–Zofáhl Rezső ford.–Krafft-Ebing 8267005, 240) | Dühösség rossz magyar (hivatalos) neve a mania-nak (1912 RévaiNagyLex. C5702, 70).

J: düh.

ÖU: hit~.

Sz: dühösségű.

Vö. CzF.; TESz. düh; SzT.

dühösség főnév 3B8
1. (/ritk)
embernek v. állatnak az a tulajdonsága v. arra való hajlama, hogy gyakran haragos, mérges, dühös, ill. pillanatnyi dühös (lelki)állapota
Demókares, dühöſségétől elragadtatván fegyvert’ ránt, ’s Agiſt által-üti
(1772 Bessenyei György¹)
Ki hitte, hogy eddig ragad dühösségem?
(1790 Dayka Gábor ford.Abaelardus)
a’ dühösségem sem hozhat arra, hogy valaha mondhassa valaki: szégyeld magad szót törő
(1832 Rosty Zsigmond)
Nagyon mérges voltam […] és rikkantottam egyet, majd a szárnyamból egy tollat is kirántottam dühösségemben
(1934 Tamási Áron)
A bátor kutya általában eleve magabiztos és jóindulatú. A dühösség viszont (amely olyan öröklött vagy szerzett tulajdonság, hogy a váratlan ingerekre az állat ellenségesen reagál) az egyed fogékonyságának alacsonyabb fokáról és gyengébb idegzetéről tanúskodik
(1992 Szinák János–Veress István)
2. (/ritk)
hirtelen keletkező, nagyon erős harag, vmely személlyel, viselkedéssel, eseménnyel szemben ébredő(, fenyegető v. támadó viselkedésben megnyilvánuló) agresszív indulat
Tapaſztalván az ördög, hogy a’ meg-ſzállott emberböl ki-kell költözni néki, iſzonyúképpen hányta vetette, és nagy dühöſséggel ſzaggatta ötet; de ſemmit nem árta vala néki
(1772 Vajda Sámuel)
Rosz hajlamai már gyermekkorában mutatkoztak; jelleme sötét volt és titokteljes, kedélye izgékony; a legcsekélyebb ellentállás dühösségre lobbantotta
(1863 Lauka Gusztáv)
Egy nőstényért két róka a legnagyobb dühösséggel marja egymást
(1929 Az állatok világa ford.)
Fölbuzogott bennem a bátorság, meg a dühösség. Megfogtam a karját, oldalt rántottam, azután ellöktem
(1954 Darvas József)
[az iszkáziak] a káromkodásban nem éreznek már kivetnivalót, ha azt megfelelő helyzetben teszik, amikor a dühösség vagy az elkeseredés kifejezésére más lehetőséget nem találnak
(1973 Ágh István)
2a. (/ritk)
e haragos, támadó érzületnek, lelkiállapotnak kül. az arcon v. annak vmely részén megjelenő megnyilvánulása
Ímé egygy haldokló ember ötlik elmbe, a’ kinek ortzáján mint-egygy írva látom a’ dühöéget és kétstſégbe-eſéſt
(1787 Péczeli József ford.Young)
A harag, dühösség tekintetin ki ül
(1801 Bessenyei György¹)
A publikumnak arc kell, de nem mindegy, hogy milyen arc, hogy milyen ember. A szavazópolgárok összehasonlítják a versenyzők mosolyát és dühösségét, a savanyúság, a kelletlenség és a görcsösség nem sok jót ígér
(2000 Magyar Hírlap)
2b. (rég)
gyűlölet, bosszúszomj mint tartós ellenséges érzület
Ágézílaus az, a’ki hízelkedett, ’S érettnk fáradván, a’nyit hitelkedett. Klſ ſzínnel magán barátságot hordoz; Dhſsége pedig titokba ragadoz
(1772 Bessenyei György¹)
Gottuſok Rómaiaknak, Kereſztény Világnak Fejedelmei pedig Ottomannuſok’ agyarkodó dühöſséginek ellent állhatnának
(1790 Laczkovics János ford.Martinovics)
egy Eleség-árúlónak a’ Leányába belé ſzeretett valamely lézeng Legény, ’s vátig kívánt vólna tetſzeni; de kedvet nem talált, minekokáért dühösséggé vált benne a’ ſzerelem, ’s nem tudván egyébbel boſzſzúját állani, ki-adta nyomtatásbann a’ Párisi nem kevés ſzámú Vénus’ Nímfáinak laistromát, fel-jegyezvén abba neveiket és ſzállásaikat is az említett Személyjeknek. Ezen tsúfos laistromba-bé-írta, a’ meg nem nyerhetett Leányzót is
(1797 Magyar Hírmondó)
3. (rég)
vmely (természeti) jelenségnek, folyamatnak a romboló, pusztító ereje, ill. az ezen erő által végbevitt rombolás tetőfoka, legintenzívebb szakasza
Enna Vároſsának ſzorongatáſait, és az oſtromnak dühöſségét a’ fel-adáſnak mentsége okáért beſzéllenék
(1789 Fejér Antal ford.Barclay)
a szél iszonyú dühösséggel fújt
(1796 Debreceni diákirodalom)
Alig ſznt meg ugyan is az els télnek hoſzſzas dühössége, most megént újra kezdi éreztetni mérgét
(1799 Magyar Hírmondó)
olly nagy volt a réműlés, hogy segítségre sietni is alig tudánk. De a’ pusztító tűznek dühössége sem engedte meg, hogy foganatosan segíthessünk
(1808 Hazai és Külföldi Tudósítások)
a’ tenger’ dühössége még mind oly nagy vala, hogy midőn némelyek […] tutajokra is szállanának magokat kötéllel kellett azokhoz kötni, hogy a’ habok által le ne mosassanak
(1815 Erdélyi Múzeum)
4. (rég)
vmi iránt érzett heves vágyakozás, sóvárgás, ill. felhevült, szenvedélytől fűtött lelkiállapot
Mitsoda dühöſség kérlek, ez ſzívedben, Hogy te tsak tsókokat forgatſz az eſzedben?
(1787 Főldi János ford.Cats)
rettenetes a’ Poéta az  dühösségébe
(1817 Bolyai Farkas)
Sok szerelmes kalandja volt Karinthia fővárosában, hanem egy grófnét (Pepinek hívták) a „dühösségig” megszeretett
(1896 Angyal Dávid)
Szerelmi dühösségében mind egyforma az asszony
(1922 Krúdy Gyula)
5. (rég, Orvos is)
veszett állat, kül. kutya marásával emberre is terjedő heveny, gyógyíthatatlan betegség; veszettség
1730dik eſztend elött, egyetlen egy beteg ſem gyógyitatott meg a’ dühégböl, bátor mind az el-ſzámláltt orvoágokkal éltenek
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
[a farkas által megharapott személyek] az  meg-marattatások utánn 15 és 17 napokkal, már belé eſtek vólt a’ dühöſségbe
(1796 Bécsi Magyar Merkurius)
Hogy elragadjon a’ dühösség, nem elegendő csupán a’ harapás, hanem szükség erre, hogy a’ nyál, vagy vér érintkezésbe jöjjön egy sebbel vagy sértett helylyel
(1846 Mihálka Antal ford.Wagenfeld)
6. (rég)
őrültség, esztelenség, ill. elmezavar, elmebetegség (tüneteként megnyilvánuló dühroham)
A’ Belénd magokkal advas fogaknak füstölését, mint a’ köz nép fogfájásról javallja, én épen nem tanátslom, a’ ſzomorú példák ſzerént, úgymint minémü füſtelésektöl, az emberek elméjekben meg-háborodtanak, és mint egy dühöſségre jutottak, mint ezt a’ Tudósok […] meg-jegyzették
(1775 Csapó József)
Miném dühösség a’ halált haddal ki-híni! a’ nélkl sem késik
(1803 Baróti Szabó Dávid)
Ismerünk rohamokat, melyek vagy a dühösség, vagy a búskomorság alakjában mutatkoznak
(1885 Moravcsik Ernő Emil–Zofáhl Rezső ford.Krafft-Ebing)
Dühösség rossz magyar (hivatalos) neve a mania-nak
(1912 RévaiNagyLex.)
J: düh
ÖU: hitdühösség
Sz: dühösségű
Vö. CzF.; TESz. düh; SzT.

Beállítások