dülleszt¹ ts ige 5b2dőleszt (rég) , düllyeszt (rég)

1. ’〈mellet, hasat〉 előre, kifelé nyomva domborúan kiemelkedővé tesz, kidomborít’ ❖ [Az iúnak] fény-rezes dárdája vala jobb-kezében, […], Réz-forgó fény pánczély [volt] düllyesztett mellyében (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 4) | [a vitéz] lator farkasnak ijesztő Bőre alól nagy erős mellét dőleszti (1827 Vörösmarty Mihály 8524383, 108) | az utak szélén, a járdákon uszó tömegben rengeteg „hadi tyuk”, a vér és pénz furiái, akik vihogva düllesztik mellüket (1919 Szabó Dezső 9623004, 242) | [a kisfiú] előrébb düllesztette a hasát (1978 Lengyel Péter 9397002, 212).

1a. (ritk, átv is) ’〈annak kif-ére, hogy úgy helyezkedik el vki, hogy domborúan kiálló hasa v. melle vki, vmi felé irányul〉’ ❖ [a Mátra] az Alföldről ide száguldó szélvészeknek, égiháborúknak büszkén elibök dülleszti szikla mellét (1900 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | Szlatinszki papos áhítattal, dörmögve düllesztette felé a potrohát (1920 Kertész István CD10).

2. ’〈szemét csodálkozásában, rémületében stb.〉 kimereszti, ill. így néz vkire, vmire’ ❖ Én álmélkodásomban ollyan egy pár kerek szemet düllyeszték reájok, a’ minémüt egy Ritzebitli Füszerszám-áros, ki az ö életében leg-elsöben mégyen a’ Hámburgi Kalmárok piatzára (1779 Sándor István ford.–Rabener C3700, 30) | [Krokács apó] nagy szemeket düllesztett csodálkozásában (1896 Mikszáth Kálmán CD04) | Csizmadia mama düllesztette a szemét, értelmetlenül és magyarázatot várva (1930 Nagy Lajos CD10) | Mikor a költő haldokolt már, a Partiumra düllesztve szemét (1968 Illyés Gyula 9274253, 63).

3. (ritk, átv is) ’〈vkinek a mellét, arcát stb.〉 domborúan kiemelkedővé teszi vmi’ ❖ [a kofa] megsejté, miként a’ méltóságos arczot [ti. a bárónéét], faldokló [= falánk] mohóság düljeszti fonatosa miatt (1846 Kuthy Lajos C2856, 118) | nehéz, nagy tervek düllesztik a mellem (1930 Budapesti Hírlap jan. 19. C4718, 41) | [A nagy hal a kicsit] nyelte győztesen, kéjesen, de szeme egyszercsak fölakadt: düllesztette még kerekebbre afölött méltó ámulat, hogy őt is megfogták! (1965 Illyés Gyula C6665, 365).

Ö: ki~.

Fr: mell.

Sz: düllesztget.

Vö. CzF. dőleszt, dölled · dölleszt, düjjed · düjjeszt v. düllyed · düllyeszt, düleszt, düljeszt · dülleszt · düllyeszt, dülyed · dülyeszkedik · dülyeszt; ÉrtSz.; TESz. dől; ÉKsz.; ÚMTsz.

dülleszt¹ tárgyas ige 5b2
dőleszt 5b2 (rég)
düllyeszt 5b2 (rég)
1.
〈mellet, hasat〉 előre, kifelé nyomva domborúan kiemelkedővé tesz, kidomborít
[Az iúnak] fény-rezes dárdája vala jobb-kezében, […], Réz-forgó fény pánczély [volt] düllyesztett mellyében
(1780 Dugonics András ford.Homérosz)
[a vitéz] lator farkasnak ijesztő Bőre alól nagy erős mellét dőleszti
(1827 Vörösmarty Mihály)
az utak szélén, a járdákon uszó tömegben rengeteg „hadi tyuk”, a vér és pénz furiái, akik vihogva düllesztik mellüket
(1919 Szabó Dezső)
[a kisfiú] előrébb düllesztette a hasát
(1978 Lengyel Péter)
1a. (ritk, átv is)
〈annak kif-ére, hogy úgy helyezkedik el vki, hogy domborúan kiálló hasa v. melle vki, vmi felé irányul〉
[a Mátra] az Alföldről ide száguldó szélvészeknek, égiháborúknak büszkén elibök dülleszti szikla mellét
(1900 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
Szlatinszki papos áhítattal, dörmögve düllesztette felé a potrohát
(1920 Kertész István)
2.
〈szemét csodálkozásában, rémületében stb.〉 kimereszti, ill. így néz vkire, vmire
Én álmélkodásomban ollyan egy pár kerek szemet düllyeszték reájok, a’ minémüt egy Ritzebitli Füszerszám-áros, ki az ö életében leg-elsöben mégyen a’ Hámburgi Kalmárok piatzára
(1779 Sándor István ford.Rabener)
[Krokács apó] nagy szemeket düllesztett csodálkozásában
(1896 Mikszáth Kálmán)
Csizmadia mama düllesztette a szemét, értelmetlenül és magyarázatot várva
(1930 Nagy Lajos)
Mikor a költő haldokolt már, a Partiumra düllesztve szemét
(1968 Illyés Gyula)
3. (ritk, átv is)
〈vkinek a mellét, arcát stb.〉 domborúan kiemelkedővé teszi vmi
[a kofa] megsejté, miként a’ méltóságos arczot [ti. a bárónéét], faldokló [= falánk] mohóság düljeszti fonatosa miatt
(1846 Kuthy Lajos)
nehéz, nagy tervek düllesztik a mellem
(1930 Budapesti Hírlap jan. 19.)
[A nagy hal a kicsit] nyelte győztesen, kéjesen, de szeme egyszercsak fölakadt: düllesztette még kerekebbre afölött méltó ámulat, hogy őt is megfogták!
(1965 Illyés Gyula)
Fr: mell
Sz: düllesztget
Vö. CzF. dőleszt, dölled · dölleszt, düjjed · düjjeszt v. düllyed · düllyeszt, düleszt, düljeszt · dülleszt · düllyeszt, dülyed · dülyeszkedik · dülyeszt; ÉrtSz.; TESz. dől; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások