düledez l. düledezik

düledezik tn ige 14b2düledez (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben)

1. (átv is) ’〈épület, építmény stb.〉(omladozva) roskadozik, már-már összedől, ill. ilyen állapotában van vhol’ ❖ kezd a’ bús felleg oſzolni Dledez ſzékem’ puſzta határa felett (1781 Révai Miklós C3622, 76) | [a] szirt-csucson dőledeznek egy régi vár romjai (1859 Vasárnapi Újság CD56) | [a lépcsők] össze-vissza voltak düledezve (1891 Jókai Mór CD18) | düledezik a kapu, korhad az ősi kapuzábé (1909 Malonyay Dezső CD07) | egy kopott, sárga szekrény düledezik az oldalsó falnál (1918 Déry Tibor CD10) | [A tatárjárás után] az állami és társadalmi szervezet hirtelen düledezni kezd, a századvégére összeomlik (1930 Hóman Bálint CD42) | folyamatosan düledező koalíció (1995 Országgyűlési Napló CD62).

2. (kissé rég, átv is) ’〈több tárgy, dolog, kül. építmény〉 egymás után, sorjában összeomlik, ill. ledől’ ❖ [A lerombolt, felégetett városban] a’ házak omladékjaiba dülledezve siratták épitjöket, még az alsóbb üregek, ’s pintzék is sok helyeken bétöredezve valának (1796 Vályi András C4336, 322) | [Földrengéskor] a nép düledező házaiból kifutott az utczákra, mindenki rémülve keresett menedéket a szabad ég alatt (1858 Vasárnapi Újság CD56) | Erkölcsi elvei halomra düledeztek (1870 Mednyánszky Sándor C0567, 254) | ott láttam még magam előtt az egész ledöntött erdőt, egymásra düledezett szálfáival (1879 Jókai Mór CD18) | A kis pénztárasztal ingott az egyenetlen földön, csöngve düledeztek a pénzek tornyai (1913 Babits Mihály C0694, 19).

3. (ritk) ’〈több személy〉 egymás után, sorra vmilyen irányba dől(ve a földre v. vmire esik), borul v. fekszik’ ❖ az ötödik felvonás végin mind valamennyi [ti. szereplő] meghal s ki jobbra, ki balra düledez s rakásra hull a súgólyuk előtt (1848 Jókai Mór CD18) | [régen a rokonság a halottat] mëgvirrasztotta rëggelig, és akkó esetleg düledëztek valahová pihenni, fölváttva (1978 Az emberélet fordulói 1073002, 142).

3a. (rég, ritk) ’vki ismételten rátámaszkodik vmire’ ❖ Ott bottyára düledezve Ballag a’ vén (1799 Endrődy János C1578, 32) | Itt egy szálas siheder dűledez botjára (1845 Pákh Albert C3390, 85).

4. (túlzó is) ’〈ember, állat v. jármű〉 egyensúlyi helyzetének bizonytalansága miatt ismételten ide-oda dől, dülöngél’ ❖ Egy kotsi akadt elmbe, mellyet a’ lovak meg-kerlve tsak düledezve vontak (1793 Szűts István ford.–Naubert C4078, 150) | A szobaleány düledezett a bámulat miatt (1856 Jókai Mór C2252, 178) | [a szirti sas] a földön ügyetlenül, inkább düledezve ugrál mint lépked (1899 Chernel István CD34) | lábai rogyadoztak, egész testében megingott és düledezett. Nagyon szédült (1922 Mihály Dezső CD10) | a színházi munkások is düledeztek a nevetéstől (1939 Herczeg Ferenc 9241010, 128) | Nagy csörömpöléssel düledező zsúrkocsi vonult el mellettük (1982 Czakó Gábor 9079001, 138).

4a. (ritk) ’〈betűk, vonalak sora〉 nem egy irányba, hanem hol erre, hol arra dől’ ❖ [a pecsétnyomón] érthetetlen vonalok állnak és düledeznek (1874 Századok CD57) | Amikor hétéves lett, én kaptam már [tőle] levelet-naplót, düledező nagybetűkkel (1978 Lengyel Péter 9397004, 409).

ÖU: be~, ki~, le~, össze~.

Sz: düledezett, düledező.

Vö. CzF. dőledėz, dőledėzėtt, düledėz; ÉrtSz.; TESz. dől; ÉKsz.; SzT. dőledezett, dőledezik; ÚMTsz.

düledez lásd düledezik
düledezik tárgyatlan ige 14b2
düledez (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben)
1. (átv is)
〈épület, építmény stb.〉 (omladozva) roskadozik, már-már összedől, ill. ilyen állapotában van vhol
kezd a’ bús felleg oſzolni Dledez ſzékem’ puſzta határa felett
(1781 Révai Miklós)
[a] szirt-csucson dőledeznek egy régi vár romjai
(1859 Vasárnapi Újság)
[a lépcsők] össze-vissza voltak düledezve
(1891 Jókai Mór)
düledezik a kapu, korhad az ősi kapuzábé
(1909 Malonyay Dezső)
egy kopott, sárga szekrény düledezik az oldalsó falnál
(1918 Déry Tibor)
[A tatárjárás után] az állami és társadalmi szervezet hirtelen düledezni kezd, a századvégére összeomlik
(1930 Hóman Bálint)
folyamatosan düledező koalíció
(1995 Országgyűlési Napló)
2. (kissé rég, átv is)
〈több tárgy, dolog, kül. építmény〉 egymás után, sorjában összeomlik, ill. ledől
[A lerombolt, felégetett városban] a’ házak omladékjaiba dülledezve siratták épitjöket, még az alsóbb üregek, ’s pintzék is sok helyeken bétöredezve valának
(1796 Vályi András)
[Földrengéskor] a nép düledező házaiból kifutott az utczákra, mindenki rémülve keresett menedéket a szabad ég alatt
(1858 Vasárnapi Újság)
Erkölcsi elvei halomra düledeztek
(1870 Mednyánszky Sándor)
ott láttam még magam előtt az egész ledöntött erdőt, egymásra düledezett szálfáival
(1879 Jókai Mór)
A kis pénztárasztal ingott az egyenetlen földön, csöngve düledeztek a pénzek tornyai
(1913 Babits Mihály)
3. (ritk)
〈több személy〉 egymás után, sorra vmilyen irányba dől(ve a földre v. vmire esik), borul v. fekszik
az ötödik felvonás végin mind valamennyi [ti. szereplő] meghal s ki jobbra, ki balra düledez s rakásra hull a súgólyuk előtt
(1848 Jókai Mór)
[régen a rokonság a halottat] mëgvirrasztotta rëggelig, és akkó esetleg düledëztek valahová pihenni, fölváttva
(1978 Az emberélet fordulói)
3a. (rég, ritk)
vki ismételten rátámaszkodik vmire
Ott bottyára düledezve Ballag a’ vén
(1799 Endrődy János)
Itt egy szálas siheder dűledez botjára
(1845 Pákh Albert)
4. (túlzó is)
〈ember, állat v. jármű〉 egyensúlyi helyzetének bizonytalansága miatt ismételten ide-oda dől, dülöngél
Egy kotsi akadt elmbe, mellyet a’ lovak meg-kerlve tsak düledezve vontak
(1793 Szűts István ford.Naubert)
A szobaleány düledezett a bámulat miatt
(1856 Jókai Mór)
[a szirti sas] a földön ügyetlenül, inkább düledezve ugrál mint lépked
(1899 Chernel István)
lábai rogyadoztak, egész testében megingott és düledezett. Nagyon szédült
(1922 Mihály Dezső)
a színházi munkások is düledeztek a nevetéstől
(1939 Herczeg Ferenc)
Nagy csörömpöléssel düledező zsúrkocsi vonult el mellettük
(1982 Czakó Gábor)
4a. (ritk)
〈betűk, vonalak sora〉 nem egy irányba, hanem hol erre, hol arra dől
[a pecsétnyomón] érthetetlen vonalok állnak és düledeznek
(1874 Századok)
Amikor hétéves lett, én kaptam már [tőle] levelet-naplót, düledező nagybetűkkel
(1978 Lengyel Péter)
ÖU: bedüledezik, kidüledezik, ledüledezik, összedüledezik
Sz: düledezett, düledező
Vö. CzF. dőledėz, dőledėzėtt, düledėz; ÉrtSz.; TESz. dől; ÉKsz.; SzT. dőledezett, dőledezik; ÚMTsz.

Beállítások