düllöng (3c) l. dülöng

dülöng tn ige 3cdőlöng, düllöng, dűlöng

1. (kissé rég, túlzó is) ’〈függőleges helyzetű tárgy, dolog, álló v. ülő ember, állat〉 egyensúlyi helyzetének bizonytalansága miatt v. vminek a hatására felső részével v. felsőtestével ismételten, hosszasan ide-oda dől’ ❖ tartóztasd ezek által tántorgo életét, ’s dülng testét támogasad (1779 Bessenyei György¹ ford.–Voltaire C1098, 86) | elfátyolozott török asszonyok alkalmatlan papucsaikban mint kacsák dűlöngve őgyelegnek (1862 e. Szemere Bertalan 8437007, 113) | A lovas aluszik, feje és dereka lóg előre-hátra, dülöng, bólintgat (1865 Jókai Mór CD18) | a fiúk dülöngtek a kacagástól (1897 Papp Dániel 8354006, 301) | Este mikor hazajön, csak úgy dülöng az éhségtől (1924 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | esőfelhők vonultak zordonon s a szirti fák dülöngtek, mint a részeg (1936 Jékely Zoltán 9278014, 20) | a sárban dülöngve araszoló tankok (1999 Magyar Hírlap CD09).

1a. (kissé rég) ’〈ember v. állat gyengeség, fáradtság stb. miatt〉 meg-meginogva, támolyogva megy, halad’ ❖ Fel-fogván a’ légelyt iſzik még vagy két-ſzer. Ollyan lett, mint a tſap, düllöng, ek több-ſzer (1780 Dugonics András ford.–Homérosz C1485, 100) | Nini ott dőlöng csakugyan, de milyen lassan, milyen fáradtan (1885 Kabos Ede C2465, 54) | Emberek dülöngnek a mezőről (1911 Ady Endre CD10) | Tavaszra kelvén az idő, jól kiálló bordákkal és lapoczkákkal dülöngött a jószág a zsenge legelőre, a hol ismét lábra kaphatott (1912 Kovách Aladár C6828, 222).

1b. (rég) ’〈víz felszíne〉 hullámzik, ring, ill. 〈folyó〉 így folyik, árad’ ❖ [a megáradt Duna] b Árkából ki nyomúlna, tovább, ’s dlöngne továbbra (1777 Baróti Szabó Dávid 7021014, 10) | A gyalogság fényes fegyvere a […] napnak világa közt úgy látszott, mint a tengernek düllöngő habja (1804 Bessenyei György¹ C1097, 315) | [a sajkát] hol elmerítette, hol felhányta a’ döllöng höngörts hullám (1806 Wándza Mihály C4543, 124).

2. (rég, átv is) ’felsőtestével ide-oda, előre-hátra dől, hajlong’ ❖ [Kuthy] hiába volt tekintélyes állásban, mégis dülöngenie kellett (1879 Lauka Gusztáv C2893, 206) | [tánc közben] ugrált és bokázott, majd düllöngött előre és hátra (1933 Gelléri Andor Endre 9179002, 29).

3. (kissé rég) ’〈kézírásban betűk sora〉 nem egy irányban, hanem hol jobbra, hol balra dől’ ❖ összevissza dűlöngtek bizonytalan görbe betűi (1885 Mikszáth Kálmán CD04) | Karácson felé érkezett egy levélke: lila tentával jobbra-balra dűlöngő betük, gyerekes irás (1920–1921 Gárdonyi Géza C5322, 78) | [vastag ujjai] esetlenül vonszolták a tollat és a betűk düllöngve támogatták egymást az egyenetlen sorban (1932 Hamvas H. Sándor CD10).

4. (kissé rég) ’〈több tárgy, dolog v. személy〉 egyensúlyát vesztve sorra dől, borul vhova’ ❖ a habok habokra dőlöngvén, a partra tolyongnak (1788 Batsányi János 7023015, 181) | dülöngő fabábok’ kopogása [hallható] (1842 Jablanczy Ignác C2711, 18) | amint [a vezérek] meglátták, hogy laboncaik ugyancsak dülöngnek a diákok csapásai alatt, hátat fordítottak a csatatérnek s iparkodtak a városból kifelé (1853 Jókai Mór CD18) | céda gyerekek az alkonyig tartott hancurozás kábultságával dülöngtek a porba (1922 Babits Mihály 9014126, 35).

5. (kissé rég) ’〈épület, építmény〉 omladozik, roskadozik, ill. ilyen állapotában van vhol’ ❖ Dűlöng, dűledez, im Umfallen sein (1844 Kiss Mihály C2706, 26) | A ház végéhez omladó istálló tapadt, mellette dülöngött a disznóól és tyúkketrec (1923 Török Sophie CD10) | a dülöngő fal alatt száz csavargó megaludt már (1937 Jankovich Ferenc 9275007, 17).

J: dülöngél.

Sz: dülönget, dülöngéz, dülöngős, dülöngőzik.

Vö. CzF. dőleng, dőlöng, dülöng · dűlöng, dülöngő · dűlöngő; ÉrtSz.; TESz. dől; ÉKsz.; ÚMTsz.

düllöng lásd dülöng
dülöng tárgyatlan ige 3c
dőlöng 3c
düllöng 3c
dűlöng 3c
1. (kissé rég, túlzó is)
〈függőleges helyzetű tárgy, dolog, álló v. ülő ember, állat〉 egyensúlyi helyzetének bizonytalansága miatt v. vminek a hatására felső részével v. felsőtestével ismételten, hosszasan ide-oda dől
tartóztasd ezek által tántorgo életét, ’s dülng testét támogasad
(1779 Bessenyei György¹ ford.Voltaire)
elfátyolozott török asszonyok alkalmatlan papucsaikban mint kacsák dűlöngve őgyelegnek
(1862 e. Szemere Bertalan)
A lovas aluszik, feje és dereka lóg előre-hátra, dülöng, bólintgat
(1865 Jókai Mór)
a fiúk dülöngtek a kacagástól
(1897 Papp Dániel)
Este mikor hazajön, csak úgy dülöng az éhségtől
(1924 Tersánszky Józsi Jenő)
esőfelhők vonultak zordonon s a szirti fák dülöngtek, mint a részeg
(1936 Jékely Zoltán)
a sárban dülöngve araszoló tankok
(1999 Magyar Hírlap)
1a. (kissé rég)
〈ember v. állat gyengeség, fáradtság stb. miatt〉 meg-meginogva, támolyogva megy, halad
Fel-fogván a’ légelyt iſzik még vagy két-ſzer. Ollyan lett, mint a tſap, düllöng, ek több-ſzer
(1780 Dugonics András ford.Homérosz)
Nini ott dőlöng csakugyan, de milyen lassan, milyen fáradtan
(1885 Kabos Ede)
Emberek dülöngnek a mezőről
(1911 Ady Endre)
Tavaszra kelvén az idő, jól kiálló bordákkal és lapoczkákkal dülöngött a jószág a zsenge legelőre, a hol ismét lábra kaphatott
(1912 Kovách Aladár)
1b. (rég)
〈víz felszíne〉 hullámzik, ring, ill. 〈folyó〉 így folyik, árad
[a megáradt Duna] b Árkából ki nyomúlna, tovább, ’s dlöngne továbbra
(1777 Baróti Szabó Dávid)
A gyalogság fényes fegyvere a […] napnak világa közt úgy látszott, mint a tengernek düllöngő habja
(1804 Bessenyei György¹)
[a sajkát] hol elmerítette, hol felhányta a’ döllöng höngörts hullám
(1806 Wándza Mihály)
2. (rég, átv is)
felsőtestével ide-oda, előre-hátra dől, hajlong
[Kuthy] hiába volt tekintélyes állásban, mégis dülöngenie kellett
(1879 Lauka Gusztáv)
[tánc közben] ugrált és bokázott, majd düllöngött előre és hátra
(1933 Gelléri Andor Endre)
3. (kissé rég)
〈kézírásban betűk sora〉 nem egy irányban, hanem hol jobbra, hol balra dől
összevissza dűlöngtek bizonytalan görbe betűi
(1885 Mikszáth Kálmán)
Karácson felé érkezett egy levélke: lila tentával jobbra-balra dűlöngő betük, gyerekes irás
(1920–1921 Gárdonyi Géza)
[vastag ujjai] esetlenül vonszolták a tollat és a betűk düllöngve támogatták egymást az egyenetlen sorban
(1932 Hamvas H. Sándor)
4. (kissé rég)
〈több tárgy, dolog v. személy〉 egyensúlyát vesztve sorra dől, borul vhova
a habok habokra dőlöngvén, a partra tolyongnak
(1788 Batsányi János)
dülöngő fabábok’ kopogása [hallható]
(1842 Jablanczy Ignác)
amint [a vezérek] meglátták, hogy laboncaik ugyancsak dülöngnek a diákok csapásai alatt, hátat fordítottak a csatatérnek s iparkodtak a városból kifelé
(1853 Jókai Mór)
céda gyerekek az alkonyig tartott hancurozás kábultságával dülöngtek a porba
(1922 Babits Mihály)
5. (kissé rég)
〈épület, építmény〉 omladozik, roskadozik, ill. ilyen állapotában van vhol
Dűlöng, dűledez, im Umfallen sein
(1844 Kiss Mihály)
A ház végéhez omladó istálló tapadt, mellette dülöngött a disznóól és tyúkketrec
(1923 Török Sophie)
a dülöngő fal alatt száz csavargó megaludt már
(1937 Jankovich Ferenc)
Sz: dülönget, dülöngéz, dülöngős, dülöngőzik
Vö. CzF. dőleng, dőlöng, dülöng · dűlöng, dülöngő · dűlöngő; ÉrtSz.; TESz. dől; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások