dülleszkedik tn ige 12b

1. (nyj v. irod) ’〈ember, es. állat〉(hanyag testtartással) támaszkodik, dől vhova, vmire v. vmihez’ ❖ a’ Frantzia Királyt […] pai’sra dlleſzkedve [mutatja a kép] (1790 Mindenes Gyűjtemény C0369, 74) | [Tiridátes:] Homályosodnak szemeim; elvész elllem a’ nap’ világa. (egy tkéhez dllyeszkedik) (1811 Döme Károly ford.–Metastasio C1452, 287) | Az ülésben a’ hintó’ bal szegletébe dőlleszkedve egy szép termetes ifjú ül vala, ’s a’ kék égbe eregeté nagy tajtjából a’ bodor füstöt (1845 Garay János C1815, 10) | ültében a maga könyökére düleszkedett (1853 Vas Gereben nagy naptára C4387, 50) | [a farkas] két első lábára düleszkedve lehevert (1900 A magyar anekdotakincs C4254, 2) | a mintapolcnak dülleszkedve figyel (1970 Határ Győző 9227001, 85).

1a. (ritk) ’így támaszkodva tétlenkedik vki vhol’ ❖ vatsorája után ablakjába dölleszkedett (1789 Zarwotzay János C4566, 50) | [a pincér] a szomszéd asztalnál dülleszkedett (1969 Rákosy Gergely 9552001, 183).

2. (ritk) ’〈ember, es. állat〉 büszkén feszít, pöffeszkedik (vhol)’ ❖ Apponyi szürke kabátban dülleszkedik padján (1894 Mikszáth Kálmán CD04) | [a férfi] ellenállhatatlanul emlékeztette őt egy öntudattal dülleszkedő kakasra (1956 Molnár Géza 2005014, 61).

ÖU: oda~.

Vö. CzF. dőleszkėdik, dűleszkėdik, dülyed · dülyeszkedik · dülyeszt; ÉrtSz.; TESz. dől; ÉKsz.

dülleszkedik tárgyatlan ige 12b
1. (nyj v. irod)
〈ember, es. állat〉 (hanyag testtartással) támaszkodik, dől vhova, vmire v. vmihez
a’ Frantzia Királyt […] pai’sra dlleſzkedve [mutatja a kép]
(1790 Mindenes Gyűjtemény)
[Tiridátes:] Homályosodnak szemeim; elvész elllem a’ nap’ világa. (egy tkéhez dllyeszkedik)
(1811 Döme Károly ford.Metastasio)
Az ülésben a’ hintó’ bal szegletébe dőlleszkedve egy szép termetes ifjú ül vala, ’s a’ kék égbe eregeté nagy tajtjából a’ bodor füstöt
(1845 Garay János)
ültében a maga könyökére düleszkedett
(1853 Vas Gereben nagy naptára)
[a farkas] két első lábára düleszkedve lehevert
(1900 A magyar anekdotakincs)
a mintapolcnak dülleszkedve figyel
(1970 Határ Győző)
1a. (ritk)
így támaszkodva tétlenkedik vki vhol
vatsorája után ablakjába dölleszkedett
(1789 Zarwotzay János)
[a pincér] a szomszéd asztalnál dülleszkedett
(1969 Rákosy Gergely)
2. (ritk)
〈ember, es. állat〉 büszkén feszít, pöffeszkedik (vhol)
Apponyi szürke kabátban dülleszkedik padján
(1894 Mikszáth Kálmán)
[a férfi] ellenállhatatlanul emlékeztette őt egy öntudattal dülleszkedő kakasra
(1956 Molnár Géza)
ÖU: odadülleszkedik
Vö. CzF. dőleszkėdik, dűleszkėdik, dülyed · dülyeszkedik · dülyeszt; ÉrtSz.; TESz. dől; ÉKsz.

Beállítások