dümmeg (2b) l. dümmög

dümmög ige 2c (kissé rég v. nyj)dömmög (rég) , dummog (rég, ritk) , dümmeg (rég, ritk)

1. tn (tárgyragos határozóval is) ’halkan, orrhangon, nehezen érthetően beszél, ill. ilyen módon zsörtölődik, morgolódik, elégedetlenkedik; dünnyög’ ❖ ha [a beteg] ezen dühöſsége ſzünik, dömmögni kezd, és magában beſzéll (1778 Milesz József ford.–Störck 7227001, 58) | azért alusznak annyiszor oskola alatt a’ gyermekek: mert ném [!] értik a’ Deákúl dömmögő Mestert (1805 Horvát István 8186007, 161) | Mindig dummog, pöröl, valahányszor illy egyszerűen s magyarosan mulatunk (1844 Vahot Imre C4630, 96) | A budavári évfordulón tartott májusi honvédgyűléseken sokat dümmögtek azok az elevenek, akiknek szereplése kimaradt [a Gracza György könyvében olvasható csataleírásokból] (1929 Krúdy Gyula CD54).

1a. ts ’így mond vmit’ ❖ Brummer ſzorította ökölbe balját, mind úntalan dömmögvén, hogy jobbját az ördög éppen most rontotta meg (1808 Holosovszky Imre C2097, 113) | a mester is dümmögött valamit, de ebből csak e két szó volt érthető, hogy fejfájás, meg öregség (1858 Vasárnapi Újság CD56) | néhány szót dümmeg (1887 Bayer József C0894, 320) | Ugy – dömögte az oláh (1898 Abonyi Árpád C0475, 38) | – Írásbeli engedélyem van, hogy a pályaudvarokról sürgönyözhetek. […] – Engedély! Engedély! – dümmögi [a parancsnok] –, minden vonal foglalt (1914 Szomory Dezső CD10).

2. tn (ritk) ’〈hangszer〉 mélyen zengő, tompa, morgó hangon szól’ ❖ Kunsági juhásznak dömögő dudája (1796 k. Nagy István³ 7467002, 285) | Az öregek, a gyermekek pedig körülülik a guzla énekesét, aki a dümmögő hangszert térde közé fogva, reszeli a fűzfanyirettyűvel, s éppen hozzáillő rekedt hangon énekli a „Deli Markó, a királyfi” balladáját (1882 Jókai Mór CD18).

3. tn (ritk) ’〈rovar〉 dongó, zümmögő hangot ad’ ❖ Zömötölnek, dümmögnek, emelgetik a szárnyukat, két kis lábuk hátrafon, azzal összeakaszkodnak [a szarvasbogarak] (1928 Gulácsy Irén 9197002, 16).

4. tn (ritk, átv is) ’〈állat, kül. medve〉 jellegzetes, (szaggatott,) mély, morgó hangot hallat; dörmög’ ❖ Hangzik az éj, riadoz, dömög ordít barna torokkal (1837 Parthenon C3431, 17) | A medve […] dömmögve czammogott a leány után (1850 Pesti Röpívek C1517, 41) | Gőzmedvék dummognak álló mozdony tetején (1965 Szécsi Margit 9646004, 15).

5. tn (ritk) ’〈(beszéd- v. ének)hang〉 mélyen, tompán szól’ ❖ „Meg-hal Adeline!” közbe ſzólla a’ Marquiſz dömmög, és alig emberi hanggal (1802 Adeline ford. C0524, 121) | nagy messze kihallik Vastag idomtalanúl a’ búvár’ hangja dömögve (1834 Parthenon C3430, 145) | [a kubikoslegények] a maguk dümmögő hangján énekelték: Éjszakád világos, Világos szent János (1931 Krúdy Gyula CD54).

ÖU: ki~.

Sz: dümmögés.

Vö. CzF. dömmög, ~; TESz. dünnyög; ÚMTsz. dummog, ~

dümmeg lásd dümmög
dümmög ige 2c (kissé rég v. nyj)
dömmög 2c (rég)
dummog 2a (rég, ritk)
dümmeg 2b (rég, ritk)
1. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is)
halkan, orrhangon, nehezen érthetően beszél, ill. ilyen módon zsörtölődik, morgolódik, elégedetlenkedik; dünnyög
ha [a beteg] ezen dühöſsége ſzünik, dömmögni kezd, és magában beſzéll
(1778 Milesz József ford.Störck)
azért alusznak annyiszor oskola alatt a’ gyermekek: mert ném [!] értik a’ Deákúl dömmögő Mestert
(1805 Horvát István)
Mindig dummog, pöröl, valahányszor illy egyszerűen s magyarosan mulatunk
(1844 Vahot Imre)
A budavári évfordulón tartott májusi honvédgyűléseken sokat dümmögtek azok az elevenek, akiknek szereplése kimaradt [a Gracza György könyvében olvasható csataleírásokból]
(1929 Krúdy Gyula)
1a. tárgyas
így mond vmit
Brummer ſzorította ökölbe balját, mind úntalan dömmögvén, hogy jobbját az ördög éppen most rontotta meg
(1808 Holosovszky Imre)
a mester is dümmögött valamit, de ebből csak e két szó volt érthető, hogy fejfájás, meg öregség
(1858 Vasárnapi Újság)
néhány szót dümmeg
(1887 Bayer József)
Ugy – dömögte az oláh
(1898 Abonyi Árpád)
– Írásbeli engedélyem van, hogy a pályaudvarokról sürgönyözhetek. […] – Engedély! Engedély! – dümmögi [a parancsnok] –, minden vonal foglalt
(1914 Szomory Dezső)
2. tárgyatlan (ritk)
〈hangszer〉 mélyen zengő, tompa, morgó hangon szól
Kunsági juhásznak dömögő dudája
(1796 k. Nagy István³)
Az öregek, a gyermekek pedig körülülik a guzla énekesét, aki a dümmögő hangszert térde közé fogva, reszeli a fűzfanyirettyűvel, s éppen hozzáillő rekedt hangon énekli a „Deli Markó, a királyfi” balladáját
(1882 Jókai Mór)
3. tárgyatlan (ritk)
〈rovar〉 dongó, zümmögő hangot ad
Zömötölnek, dümmögnek, emelgetik a szárnyukat, két kis lábuk hátrafon, azzal összeakaszkodnak [a szarvasbogarak]
(1928 Gulácsy Irén)
4. tárgyatlan (ritk, átv is)
〈állat, kül. medve〉 jellegzetes, (szaggatott,) mély, morgó hangot hallat; dörmög
Hangzik az éj, riadoz, dömög ordít barna torokkal
(1837 Parthenon)
A medve […] dömmögve czammogott a leány után
(1850 Pesti Röpívek)
Gőzmedvék dummognak álló mozdony tetején
(1965 Szécsi Margit)
5. tárgyatlan (ritk)
(beszéd- v. ének)hang〉 mélyen, tompán szól
„Meg-hal Adeline!” közbe ſzólla a’ Marquiſz dömmög, és alig emberi hanggal
(1802 Adeline ford.)
nagy messze kihallik Vastag idomtalanúl a’ búvár’ hangja dömögve
(1834 Parthenon)
[a kubikoslegények] a maguk dümmögő hangján énekelték: Éjszakád világos, Világos szent János
(1931 Krúdy Gyula)
ÖU: kidümmög
Sz: dümmögés
Vö. CzF. dömmög, ~; TESz. dünnyög; ÚMTsz. dummog, ~

Beállítások