dünnög (2c) l. dünnyög

dünnyög ige 2cdönnyög (rég v. nyj) , dünnög (rég v. nyj) , dünyög (ritk)

1. tn (tárgyragos határozóval is) ’monoton (orr)hangon, alig hallhatóan, inkább csak magának beszél, ill. (visszafojtott) elégedetlenségét, rosszallását ilyen módon fejezi ki’ ❖ Semmit nem szól, egy asztalhoz leül s elkezd dünnyögve magába olvasni (1778 Bessenyei György¹ 7044018, 49) | miért dünnyög az előadói széken Dániel, akinek hiába kiabálja Szalay Imre „Hangosabban beszéljen az a fiatal előadó!” (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | Az örökké dünnyögő, mindenbe beleavatkozó és bizalmaskodó régi cselédet (1900 Ady Endre CD0801) | – Fölment az igazgatóhoz és beszélt vele? – Nem, én csak dünnyögtem magamban (1998 Magyar Hírlap CD09).

1a. ts ’(bosszúságát, elégedetlenségét, rosszallását kifejezve) így mond, mormol vmit’ ❖ Az öreg Duló is egészen magán kivűl van; […] ’s azt dünnögé: részegre, gyermekre, szobaleányra titkot nem biznak (1834 Jakab István C2191, 101) | Önöknek mindenre van egy csomó argumentumuk – dönnyögé a tábornok (1881 Mikszáth Kálmán CD04) | Pedig hisz kaphattak volna kelmetek […] fakturásabb embert is [város hadnagyának], mint én, dünögte az öreg úr foghegyről (1900 Móricz Pál² C3210, 27) | [a házmester] még egyszer maga elé dünnyögte, most már csak megállapítóan: – Nincs [a lakónak munkahelye] (1988 Kertész Imre² CD41).

1b. tn (nyj) ’〈furulyán, dudán játszó személy〉 a dallam játszásával egyidejűleg gégében képzett zöngével fúj(va mélyebb ritmikus kíséretet ad)’ ❖ Dünnyögni, a’ sípfuvás, furuglyázás mellett a’ torkával zúgni. Bodrogközi szó (1838 Magyar tájszótár C6656, 101) | Az ötlyukú hosszi furuglya saját skálával bir s a játszó közbe-közbe még belé is dünnyög (1897 Herman Ottó C2083, 732).

2. tn ’halkan, mormolva énekel, dúdol, ill. 〈hangszer (húrja)〉 mély, monoton hangot ad v. 〈zene〉 így szól’ ❖ dünnyeg: dúdol (1914 Magyar Nyelvőr C5971, 165) | A bőgőhúr dünnyögve döng (1921 Fóthy János CD10) | A harmonikaszó a föld alól dünnyögött, egy lebujból (1930 Kosztolányi Dezső C5083, 383).

2a. ts ’így énekel, dúdol vmit’ ❖ Itt dünnyögé eggy dal’ hangját (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson C2529, 264) | egy Strauszféle keringőt dünnyögött magában (1858 Vasárnapi Újság CD56) | dünnyögött neki rég elfeledett […] altató nótákat (1887 Sebők Zsigmond C3716, 12) | ott dünnyögtük […] a Szajna alsó rakpartján a Koldusopera lázadó, messzünnen felmorajló taktusait (1956 Irodalmi Újság aug. 25. C5231, 3).

3. tn ’〈rovar〉 repülés közben szárnyával dongó, zümmögő hangot ad, ill. ilyen hangot adva repül’ ❖ A’ szúnyog a’ vérnek eggyik szomjúzója A’ legyek ’s a’ nyár’ sok dünnyög dongója (1789 Édes Gergely C1543, 39) | A szunyogok dünyögnek (1887 Sebők Zsigmond C3716, 64) | körötted a méhek darazsak dünnyögtek (1911 Kosztolányi Dezső C2753, 109) | Sárga bogarak dünnyögnek a levegőben (1956 Nők Lapja szept. 13. C1503, 5).

4. tn (rég v. nyj) ’〈állat〉 mély, morgásszerű hangot hallat’ ❖ [A vadkanok] estve a’ faluba dúnnyögve [!] be jönnek (1777 Bessenyei György¹ C1104, 38) | Érkezik [az álarcosbálon] egy rémítő nagy medve, két lábon dünnyögve (1804 Bessenyei György¹ 7044053, 398) | [reggel az éhes] koca feláll az akol-ajtóra, és ordít, a hízó dünnyög (1940 Veres Péter C4411, 137).

Sz: dünnyög-bünnyög, dünnyögés.

Vö. CzF. dönnyög, dünnög · dünnyög; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

dünnög lásd dünnyög
dünnyög ige 2c
dönnyög 2c (rég v. nyj)
dünnög 2c (rég v. nyj)
dünyög 2c (ritk)
1. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is)
monoton (orr)hangon, alig hallhatóan, inkább csak magának beszél, ill. (visszafojtott) elégedetlenségét, rosszallását ilyen módon fejezi ki
Semmit nem szól, egy asztalhoz leül s elkezd dünnyögve magába olvasni
(1778 Bessenyei György¹)
miért dünnyög az előadói széken Dániel, akinek hiába kiabálja Szalay Imre „Hangosabban beszéljen az a fiatal előadó!”
(1883 Mikszáth Kálmán)
Az örökké dünnyögő, mindenbe beleavatkozó és bizalmaskodó régi cselédet
(1900 Ady Endre)
– Fölment az igazgatóhoz és beszélt vele? – Nem, én csak dünnyögtem magamban
(1998 Magyar Hírlap)
1a. tárgyas
(bosszúságát, elégedetlenségét, rosszallását kifejezve) így mond, mormol vmit
Az öreg Duló is egészen magán kivűl van; […] ’s azt dünnögé: részegre, gyermekre, szobaleányra titkot nem biznak
(1834 Jakab István)
Önöknek mindenre van egy csomó argumentumuk – dönnyögé a tábornok
(1881 Mikszáth Kálmán)
Pedig hisz kaphattak volna kelmetek […] fakturásabb embert is [város hadnagyának], mint én, dünögte az öreg úr foghegyről
(1900 Móricz Pál²)
[a házmester] még egyszer maga elé dünnyögte, most már csak megállapítóan: – Nincs [a lakónak munkahelye]
(1988 Kertész Imre²)
1b. tárgyatlan (nyj)
〈furulyán, dudán játszó személy〉 a dallam játszásával egyidejűleg gégében képzett zöngével fúj(va mélyebb ritmikus kíséretet ad)
Dünnyögni, a’ sípfuvás, furuglyázás mellett a’ torkával zúgni. Bodrogközi szó
(1838 Magyar tájszótár)
Az ötlyukú hosszi furuglya saját skálával bir s a játszó közbe-közbe még belé is dünnyög
(1897 Herman Ottó)
2. tárgyatlan
halkan, mormolva énekel, dúdol, ill. 〈hangszer (húrja) mély, monoton hangot ad v. 〈zene〉 így szól
dünnyeg: dúdol
(1914 Magyar Nyelvőr)
A bőgőhúr dünnyögve döng
(1921 Fóthy János)
A harmonikaszó a föld alól dünnyögött, egy lebujból
(1930 Kosztolányi Dezső)
2a. tárgyas
így énekel, dúdol vmit
Itt dünnyögé eggy dal’ hangját
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Macpherson)
egy Strauszféle keringőt dünnyögött magában
(1858 Vasárnapi Újság)
dünnyögött neki rég elfeledett […] altató nótákat
(1887 Sebők Zsigmond)
ott dünnyögtük […] a Szajna alsó rakpartján a Koldusopera lázadó, messzünnen felmorajló taktusait
(1956 Irodalmi Újság aug. 25.)
3. tárgyatlan
〈rovar〉 repülés közben szárnyával dongó, zümmögő hangot ad, ill. ilyen hangot adva repül
A’ szúnyog a’ vérnek eggyik szomjúzója A’ legyek ’s a’ nyár’ sok dünnyög dongója
(1789 Édes Gergely)
A szunyogok dünyögnek
(1887 Sebők Zsigmond)
körötted a méhek darazsak dünnyögtek
(1911 Kosztolányi Dezső)
Sárga bogarak dünnyögnek a levegőben
(1956 Nők Lapja szept. 13.)
4. tárgyatlan (rég v. nyj)
〈állat〉 mély, morgásszerű hangot hallat
[A vadkanok] estve a’ faluba dúnnyögve [!] be jönnek
(1777 Bessenyei György¹)
Érkezik [az álarcosbálon] egy rémítő nagy medve, két lábon dünnyögve
(1804 Bessenyei György¹)
[reggel az éhes] koca feláll az akol-ajtóra, és ordít, a hízó dünnyög
(1940 Veres Péter)
Sz: dünnyög-bünnyög, dünnyögés
Vö. CzF. dönnyög, dünnög · dünnyög; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások