ebanum (3A8) l. ében

ében fn és mn 4Bébán (rég) , ebanum (rég) , ebén (rég) , ébén (rég) , ebénus (rég)

I. fn

1. (ritk, Növ) ’ébenfa mint növény’ ❖ Ébán, Kfa, Koromfa. Ebenus (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 49) | [Polinéziában] vagyon ebénus, mahóni, pizáng, bananász, jámbsz, kenyérfa, és mások (1815 Molnos Dávid C0119, 17) | Ében (h. hobnim, lat. Diospyros ebenum). Hazája India és Afrika (1993 BibliaiLex. CD1207).

2. ’ébenfa mint faanyag’ ❖ [az éjszaka] ebanumból-kéſzltt királyi ſzékében ülvén […], ki-terjeſzti az álomban el-temettetett Világra ón-páltzáját (1788–1789 Magyar Múzeum C0352, 104) | Ĕbĕnĭnus […] ebénbl való (1818 Lexicon trilingve C3043, 939. hasáb) | A parton álltam, nád között, a bíbor tóba néztem, melynek tükrén a nád fala barnállott, mint az ében (1934 Rónay György 9573062, 7) | a rongyos öregasszony gyönyörű tündérré változott, majd varázspálcájával a burgonyát megérintette, amely azonnal megfeketült, mint az ében (1998 Természet Világa CD50).

2a. (ritk, irod) ’ebből az anyagból készült tárgy’ ❖ És ezt mind, mind igérte a kisértő, Mindent, mit e világon csak lehet, Ébent, bíbort, gyönyört és kincseket (1912 Juhász Gyula¹ 9284299, 22).

3. (ritk, irod) ’ébenfekete szín, ill. vmely dolog ilyen színe’ ❖ az idő ha fürteink’ majd Ébenjéből fehérbe csalja (1875 Jakab Ödön C2195, 16) | a dús fürtök ébene (1881 Vértesi Károly C4518, 151).

II. mn

1. (összetételek előtagjaként is) (kissé rég) ’ébenfa faanyagából készült 〈tárgy〉’ ❖ így kiált a’ gyülevész néphez egy felhő közepéből Minerva, itt a’ kúlcs! ’s leereszkedvén a’ templom ébén ajtajához, azt a’ bámúló mívészek láttára egy hitvány szeggel nyitja-ki (1825 Fáy András¹ C1716, 41) | tompa méltóságban ragyognak a bazalt és ében palotasorok (1920 Szabó Lőrinc 9629059, 33) | alacsony ében asztal (1927 Szép Ernő 9665043, 74).

2. ’nagyon sötét színű, ill. ébenfekete 〈dolog, kül. haj〉’ ❖ kérőleg tevé kis ében kezeit össze (1837 Jósika Miklós C2372, 92) | egy fehér georgina esik a’ hölgy ében fürtei közül a’ búsongó ifju lábaihoz (1848 Sepsy Károly 8406002, 61) | A szeme csillag, ében a szemöldje (1886 Radó Antal ford.–Petrarca 8383004, 38) | kis törékeny, ébenhajú lány (1995 Magyar Hírlap CD09).

ÖE: ~sötét, ~szín.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz. ében(fa)

ebanum lásd ében
ében főnév és melléknév 4B
ébán 4A (rég)
ebanum 3A8 (rég)
ebén 4B (rég)
ébén 4B (rég)
ebénus 4A (rég)
I. főnév
1. (ritk, Növ)
ébenfa mint növény
Ébán, Kfa, Koromfa. Ebenus
(1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez)
[Polinéziában] vagyon ebénus, mahóni, pizáng, bananász, jámbsz, kenyérfa, és mások
(1815 Molnos Dávid)
Ében (h.héber hobnim, lat.latin Diospyros ebenum). Hazája India és Afrika
(1993 BibliaiLex.)
2.
ébenfa mint faanyag
[az éjszaka] ebanumból-kéſzltt királyi ſzékében ülvén […], ki-terjeſzti az álomban el-temettetett Világra ón-páltzáját
(1788–1789 Magyar Múzeum)
Ĕbĕnĭnus […] ebénbl való
(1818 Lexicon trilingve)
A parton álltam, nád között, a bíbor tóba néztem, melynek tükrén a nád fala barnállott, mint az ében
(1934 Rónay György)
a rongyos öregasszony gyönyörű tündérré változott, majd varázspálcájával a burgonyát megérintette, amely azonnal megfeketült, mint az ében
(1998 Természet Világa)
2a. (ritk, irod)
ebből az anyagból készült tárgy
És ezt mind, mind igérte a kisértő, Mindent, mit e világon csak lehet, Ébent, bíbort, gyönyört és kincseket
(1912 Juhász Gyula¹)
3. (ritk, irod)
ébenfekete szín, ill. vmely dolog ilyen színe
az idő ha fürteink’ majd Ébenjéből fehérbe csalja
(1875 Jakab Ödön)
a dús fürtök ébene
(1881 Vértesi Károly)
II. melléknév
1. (összetételek előtagjaként is) (kissé rég)
ébenfa faanyagából készült 〈tárgy〉
így kiált a’ gyülevész néphez egy felhő közepéből Minerva, itt a’ kúlcs! ’s leereszkedvén a’ templom ébén ajtajához, azt a’ bámúló mívészek láttára egy hitvány szeggel nyitja-ki
(1825 Fáy András¹)
tompa méltóságban ragyognak a bazalt és ében palotasorok
(1920 Szabó Lőrinc)
alacsony ében asztal
(1927 Szép Ernő)
2.
nagyon sötét színű, ill. ébenfekete 〈dolog, kül. haj〉
kérőleg tevé kis ében kezeit össze
(1837 Jósika Miklós)
egy fehér georgina esik a’ hölgy ében fürtei közül a’ búsongó ifju lábaihoz
(1848 Sepsy Károly)
A szeme csillag, ében a szemöldje
(1886 Radó Antal ford.Petrarca)
kis törékeny, ébenhajú lány
(1995 Magyar Hírlap)
ÖE: ébensötét, ébenszín
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz. ében(fa)

Beállítások