ébred tn ige 2b1
1. (átv is) ’〈mély alvásból, alvó állapotból〉 fokozatosan éber állapotba jut, felébred, ill. külső hatásra, hirtelen felriad vki, vmi’ ❖ A’ derék emberek, példáját forgatja álmában, és ébredvén követi [azt] (1776 Faludi Ferenc ford.–Dodsley C1662, 26) | Ideje, ébredjek álmom’ mélységébl. Eleget álmodtam Hazámnak javára (1789 Barcsay Ábrahám 7019005, 94) | Egy poloskacsípésre ébredtem egy ronda faágyban (1913 Babits Mihály 9014130, 126) | A medve leginkább akkor adja magát rablásra, mikor téli álomból ébredve nagyon éhes és az erdő még nem nyújt elegendő növényi táplálékot (1929 Az állatok világa ford. CD46) | Nem mindegy, kipihentük-e magunkat, vidáman és jókedvűen ébredünk, vagy fáradtan mászunk ki az ágyból (1998 Lakáskultúra CD39).
1a. ’〈annak kif-ére, hogy ébredéskor vmely helyzetben, állapotban, vmilyen körülmények között van vki, s ezt mint a korábbiakhoz képest megváltozott helyzetet, állapotot stb. észleli, tudatosítja〉’ ❖ Nyúgalomra bocsátkozván, Könnyen elszenderedtem: S szép álmokkal múlatozván, Új örömre ébredtem (1801 Kisfaludy Sándor CD01) | Másnap reggel azonban arra ébredt Komárom városa, hogy az ellenség nem játszik már rakétákkal [ti. tűzijátékkal], hanem bombákkal lődöz a városra… (1900 Váli Mari 8506002, 71) | ruhában ébred (1907 Kosztolányi Dezső CD01) | Jó idő mulva arra ébredt, hogy nincs mellette az asszony (1939 Asztalos István 9012001, 45) | fáradtan, enyhe fejfájással ébredt (1963 Goda Gábor 9191001, 87) | Hajnalban egyedül ébredt az ágyban (2003 Greskovits Endre ford.–Rushdie 3124001, 257).
2. ’〈terület, hely, vidék a benne élő emberekkel, állatokkal együtt〉 az éjszakai nyugalom v. a téli mozdulatlanság, ill. a bénult tespedtség állapotából magához térve, feléledve mozgással, élettel telítődik’ ❖ egy oldal völgyben a’ legszebb mezzei scéna nyila előttem: egy ébredő falu a’ kies méljségben (1796 Kisfaludy Sándor 8243054, 325) | Fekete leplét félredobva A város ébred halk morajjal (1894–1904 Heltai Jenő 9239031, 72) | Ebben az időben ébred végig a Nagymező utca és környéke a nappal lefüggönyözött ablakok megett (1922 Krúdy Gyula CD54) | tavasszal csak úgy didereg a park, alig ébredve a télből (1927 Gyergyai Albert ford.–Gide CD10) | villog a reggel, és ébred az udvar (1955 Páskándi Géza 9516008, 48).
2a. (irod) ’〈természet, természeti jelenség, kül. növény(zet)〉 megelevenedik, nyiladozik v. kivirul’ ❖ Mint dalló méh az ébredő tavaszban, Föléledt keblén rajgó álma zsong (1840 Szemere Miklós 8438030, 163) | [tavasszal] futásra indúlt a patak s madarak énekétől zengett a levegő, a természet új életre s munkásságra ébredt (1859 Tompa Mihály C4231, 14) | kiosztod most a nap parancsait: – Virágok, fák, erdők ébredjetek! (1935 Csanády György CD10) | a tavasz ébredő virágpompája (2003 Természet Világa CD50).
2b. (irod) ’〈szellő, szél〉 feltámad, megerősödve fúj’ ❖ Távol sötétlenek a havasok kékes ormaikkal, hová a felhők nyugodni szállnak, honnan a vihar ébred (1859 Vasárnapi Újság CD56) | A szél már ébred s zúg a fák közt (1877 Darmay Viktor C1353, 166) | Meging a kék fodor, fa ring, vihar, szellő ha ébred, levél tapsol, mint lánytenyér s hozzád beszél a lomb (1923 Bányai Kornél CD10) | Sötét szél ébred borzas ég alatt és álmokat fodrozva átszalad lélekző ólak, istállók felett (1943 Radnóti Miklós 9543178, 84).
2c. (irod) ’〈nap, hold stb.〉 megjelenik a látóhatár fölött, felkel’ ❖ ma ébredő napunkat fellegek Űzik kietlen éj alá? (1819 Vörösmarty Mihály CD01) | Ébred a hajnal sugára (1842 Petőfi Sándor C3508, 276) | Amott a hold ébredni készül sápad az ég a néma fénytül dél felé (1920 Komjáthy Aladár CD10) | mélabúsan kel és nyugszik a nap, korán ébred a hűvös holdvilág (1931 Krúdy Gyula CD54).
3. ’ráeszmél, rádöbben vmire vki’ ❖ apám kitagadott. Ekkor ébredtem, felnyilt szemeim nem látván egyebet mindenfelőli elhagyatásnál és megvettetésnél, borzasztó napot értem (1844 Czakó Zsigmond 8073001, 7) | Oh miért hallgattam el e’ szót előtted, oh miért kell szomoru csalódásra ébredned! (1848 Sepsy Károly 8406003, 23) | Ők kiáltják és jajgatják emberségükre ébredve: mi is emberek vagyunk? (1931 Sárközi György 9587010, 59) | egyszercsak arra ébredt, hogy szembe kell néznie a vágy világával (1990 Nemes Anna ford.–Kazan 2011014, 53).
3a. ’〈ember v. közösség〉 magára talál, ráébred vmire’ ❖ Későn ébredénk a’ latinismus járma alul, a’ nyelvkimivelést nem tartottuk nagy nemzeti kötelességnek (1834 Garasos Tár 8625002, 90) | Hazám, nemzetem, léted vagy nem-léted’ kérdése forog fen; – ébredj és tegyél, – vagy veszni fogsz! (1843 Wesselényi Miklós C4686, 97) | Bizánc aranyveretű, vakító pompájának igézetében Velence jó ideig viszonylag elmaradt Itália korán ébredő, kifinomult művészeti gócaitól (1983 Cs. Szabó László 9093003, 201) | A halál titka a legmélyebb titok, ami bizonyíthatóan azóta foglalkoztatja az embert, amióta öntudatra ébredt (1997 Új Könyvek CD29).
4. ’〈lelki jelenség, érzelem, gondolat stb.〉 éled, keletkezik, kibontakozik (vkiben, vhol)’ ❖ Múzsa! s múzsáknak szerelme, Kótyogós Butellia! Amelytől vidúl az elme S ébred a phantásia (1798 Csokonai Vitéz Mihály C1328, 308) | ahol a vallás, a nevelés emberei is a zsarnoksághoz csatlakoznak, ott a zsarnok iránt némi félénk tisztelet ébred a nép kebelében (1849 e. Vasvári Pál 8515011, 228) | ébredő szerelem (1883 Wohl Stefánia 8530002, 35) | az élete legsötétebb pillanataiban is hit ébredt benne (1918 Kosztolányi Dezső 9359128, 82) | Ha majd megismerjük egymást, gondoltam, e szelíd és ábrándos szívben […] mély rokonszenv, vagy más, még annál is erősebb indulat ébred majd irántam (2002 Rakovszky Zsuzsa 3271001, 145).
Ö: fel~, rá~.
ÖU: meg~.
Sz: ébredés.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. ébren; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.