ébreszget (5b) l. ébresztget

ébresztget ts ige 5bébreszget (rég)

1. ’〈alvásból〉 újra meg újra gyengéden ébreszteni igyekszik vkit’ ❖ gyönyörséges pásztori muzsikával ébreszgették (1783 Magyar Hírmondó C0271, 2) | Mikolt fölébredt álmából, urát rázogatni kezdte s ébresztgetni próbálta, de sikeretlenűl (1882 Szász Károly² 8426065, 129) | vajon mit szólna, ha álmából csókokkal ébresztgetném! (1912 Krúdy Gyula CD54) | a lélegzete kezdett az alvóéhoz hasonlítani, mikor arra rezzent, hogy a felesége puhán rázogatja, ébresztgeti (1931 Gelléri Andor Endre 9179008, 181) | [a kisfiú] ébresztgetni kezdte a szüleit, akik álmosan tiltakoztak, hogy még nincs is reggel (1996 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈öntudatlan, ájult állapotú személyt〉 kitartóan öntudatára próbál hozni, élesztget’ ❖ [az elájult leányt] élesztgette, ébresztgette a legény szép szóval, gyenge öleléssel (1886 Irányi Dezső C2179, 100) | A házmester ügyetlen szorgalommal ébresztgette az asszonyt s az magához tért és olyan idegenül nézett körül, mintha egy egész más világból érkezett volna meg (1928 Kassák Lajos CD10) | [Ilonka] meginog s a puha gyepre ájul. Ébresztgetem, becézem, míg megint a régi nem lesz arca pírja-hamva (1938 e. Dsida Jenő 9114059, 141) | Amikor felmentem a röntgenosztályra, a fiamat láttam eszméletlenül… Kertesi doktor úr pofozgatta, ébresztgette, a gyerek nem mozdult meg (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. ’〈vmely cselekvésre, magatartásra〉 biztatgat, bátorít, serkent vkit’ ❖ a’ testeket az igasságnak ostorával ébrezgetem: hogy fussanak (1772 Jenei Márton ford.–Haeften C2222, 277) | mint törekedik sz nevel Atyám a’ Magyar nyelvnek tanúlásábann, mint ébresztget engem’ is reája (1808 Holosovszky Imre C2097, 42) | ha mindenkor csak alamizsnát adunk, s a népnek szorgalmát czélarányos törvények által nem ébreszgetjük, kötelességünket csak félig, sőt talán félig sem teljesítettük (1834 Deák Ferenc beszédei 8096002, 95) | jó volna a sáffrány termesztéséről holmi előkalauzoló módokat megemlíteni, talán lehetne többeket is annak bővebb termesztésére ébresztgetni (1932 Rapaics Rajmund CD35).

3. (hatásával) 〈érzelmet, gondolatot stb.〉 kelt, támaszt, idéz elő vki, vmi’ ❖ Becsülni fogom azt a’ szerencsét, hogy eggy olly sok Polgártársaink’ figyelmeket ébresztgető tárgyban tanú [lehetek] (1793 Kazinczy Ferenc C2555, 320) | a mérnök leánya szívében e rövid ismeretség a szerelem első csiráját kezdi ébreszgetni (1879 Arany János C0641, 444) | a nemzeti tudatot ébresztgetik (1941 Szabó István³ CD43) | [a film] sok tanulsággal kívánt szolgálni, példát akart mutatni és szent érzelmeket óhajtott ébresztgetni (1997 Magyar Hírlap CD09) | Az emelvényen két szónok mond vigasztaló szavakat, az egyik már-már tudomásul vétetni igyekszik a vereséget, a másik még reményt ébresztget (2002 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF. ébreszget; ÉrtSz.; TESz. ébren; ÉKsz.

ébreszget lásd ébresztget
ébresztget tárgyas ige 5b
ébreszget 5b (rég)
1.
〈alvásból〉 újra meg újra gyengéden ébreszteni igyekszik vkit
gyönyörséges pásztori muzsikával ébreszgették
(1783 Magyar Hírmondó)
Mikolt fölébredt álmából, urát rázogatni kezdte s ébresztgetni próbálta, de sikeretlenűl
(1882 Szász Károly²)
vajon mit szólna, ha álmából csókokkal ébresztgetném!
(1912 Krúdy Gyula)
a lélegzete kezdett az alvóéhoz hasonlítani, mikor arra rezzent, hogy a felesége puhán rázogatja, ébresztgeti
(1931 Gelléri Andor Endre)
[a kisfiú] ébresztgetni kezdte a szüleit, akik álmosan tiltakoztak, hogy még nincs is reggel
(1996 Magyar Hírlap)
1a.
〈öntudatlan, ájult állapotú személyt〉 kitartóan öntudatára próbál hozni, élesztget
[az elájult leányt] élesztgette, ébresztgette a legény szép szóval, gyenge öleléssel
(1886 Irányi Dezső)
A házmester ügyetlen szorgalommal ébresztgette az asszonyt s az magához tért és olyan idegenül nézett körül, mintha egy egész más világból érkezett volna meg
(1928 Kassák Lajos)
[Ilonka] meginog s a puha gyepre ájul. Ébresztgetem, becézem, míg megint a régi nem lesz arca pírja-hamva
(1938 e. Dsida Jenő)
Amikor felmentem a röntgenosztályra, a fiamat láttam eszméletlenül… Kertesi doktor úr pofozgatta, ébresztgette, a gyerek nem mozdult meg
(1996 Magyar Hírlap)
2.
〈vmely cselekvésre, magatartásra〉 biztatgat, bátorít, serkent vkit
a’ testeket az igasságnak ostorával ébrezgetem: hogy fussanak
(1772 Jenei Márton ford.Haeften)
mint törekedik sz nevel Atyám a’ Magyar nyelvnek tanúlásábann, mint ébresztget engem’ is reája
(1808 Holosovszky Imre)
ha mindenkor csak alamizsnát adunk, s a népnek szorgalmát czélarányos törvények által nem ébreszgetjük, kötelességünket csak félig, sőt talán félig sem teljesítettük
(1834 Deák Ferenc beszédei)
jó volna a sáffrány termesztéséről holmi előkalauzoló módokat megemlíteni, talán lehetne többeket is annak bővebb termesztésére ébresztgetni
(1932 Rapaics Rajmund)
3.
(hatásával) 〈érzelmet, gondolatot stb.〉 kelt, támaszt, idéz elő vki, vmi
Becsülni fogom azt a’ szerencsét, hogy eggy olly sok Polgártársaink’ figyelmeket ébresztgető tárgyban tanú [lehetek]
(1793 Kazinczy Ferenc)
a mérnök leánya szívében e rövid ismeretség a szerelem első csiráját kezdi ébreszgetni
(1879 Arany János)
a nemzeti tudatot ébresztgetik
(1941 Szabó István³)
[a film] sok tanulsággal kívánt szolgálni, példát akart mutatni és szent érzelmeket óhajtott ébresztgetni
(1997 Magyar Hírlap)
Az emelvényen két szónok mond vigasztaló szavakat, az egyik már-már tudomásul vétetni igyekszik a vereséget, a másik még reményt ébresztget
(2002 Magyar Hírlap)
Vö. CzF. ébreszget; ÉrtSz.; TESz. ébren; ÉKsz.

Beállítások