édesül tn ige 1c

1. (/irod) ’vmi fokozatosan édes(ebb) ízűvé, es. illatúvá, ill. ezáltal vmilyenné v. vmivé válik’ ❖ Nád-méznek édesült levévél [!] (1779 Miháltz István ford.–Vanière 7225008, 83) | Jó fiú! csillapítsd le nagy haragod, Csókjaimtól édesül majd italod (1845 Petőfi Sándor összes művei C3502, 572) | megfeketült banánok estek ketté a forró homokban és az illat émelyítővé édesült (1928 Bohuniczky Szefi CD10) | így édesül pincék mélyén elásva évtizedek során a tiszta bor (1961 Jékely Zoltán 9278037, 25).

2. (rég) ’〈vmely kellemetlen dolog〉 fokozatosan kellemessé v. kellemesebbé válik’ ❖ Édesljn a nép keſer reménye (1772 Bessenyei György¹ C1076, 58) | velek [ti. a nap sugaraival] bús életem Eggy pillanásig édesűl (1828 Császár Ferenc C1260, 91) | Hadd édesüljön, mi oly keserü Künn a világban, s keblem mélyiben (1881 e. Szemere Miklós C3945, 57).

3. vkihez v. vmihez édesül (rég) ’〈közömbös v. ellenszenves személyhez, csoporthoz, ill. idegennek, szokatlannak érzett dologhoz〉 fokozatosan hozzászokik, alkalmazkodik, és ezáltal lassan megkedveli, megszereti’ ❖ Édeſedni: édeslni. Hozzá édeſedett ſzíve (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 36) | így minden ellenkező argumentumok mellett is édesülök hozzája [ti. Napóleonhoz] (1810 Cserey Farkas² C2560, 408) | [A kis méh] a’ virághoz édesűlt (1826 Vörösmarty Mihály 8524164, 297) | Ez úton lassanként még a szászok is hozzánk édesűlhetnek (1848 Kossuth Hírlapja CD61).

ÖU: meg~.

Vö. CzF. édėsűl · édėsül; TESz. édes

édesül tárgyatlan ige 1c
1. (/irod)
vmi fokozatosan édes(ebb) ízűvé, es. illatúvá, ill. ezáltal vmilyenné v. vmivé válik
Nád-méznek édesült levévél [!]
(1779 Miháltz István ford.Vanière)
Jó fiú! csillapítsd le nagy haragod, Csókjaimtól édesül majd italod
(1845 Petőfi Sándor összes művei)
megfeketült banánok estek ketté a forró homokban és az illat émelyítővé édesült
(1928 Bohuniczky Szefi)
így édesül pincék mélyén elásva évtizedek során a tiszta bor
(1961 Jékely Zoltán)
2. (rég)
〈vmely kellemetlen dolog〉 fokozatosan kellemessé v. kellemesebbé válik
Édesljn a nép keſer reménye
(1772 Bessenyei György¹)
velek [ti. a nap sugaraival] bús életem Eggy pillanásig édesűl
(1828 Császár Ferenc)
Hadd édesüljön, mi oly keserü Künn a világban, s keblem mélyiben
(1881 e. Szemere Miklós)
3. vkihez v. vmihez édesül (rég)
〈közömbös v. ellenszenves személyhez, csoporthoz, ill. idegennek, szokatlannak érzett dologhoz〉 fokozatosan hozzászokik, alkalmazkodik, és ezáltal lassan megkedveli, megszereti
Édeſedni: édeslni. Hozzá édeſedett ſzíve
(1792 Baróti Szabó Dávid)
így minden ellenkező argumentumok mellett is édesülök hozzája [ti. Napóleonhoz]
(1810 Cserey Farkas²)
[A kis méh] a’ virághoz édesűlt
(1826 Vörösmarty Mihály)
Ez úton lassanként még a szászok is hozzánk édesűlhetnek
(1848 Kossuth Hírlapja)
ÖU: megédesül
Vö. CzF. édėsűl · édėsül; TESz. édes

Beállítások