ef¹ (-3B1) l.

fn -3B1 (kiejtve eff, , jelzőként is)ef (írva: ritk), eff (írva: ritk)

1. ’a felső fogsor és az alsó ajak között képzett zöngétlen réshang’ ❖ f keményebben hangzik, hogy ſem v, p. o. f, v (1779 Révai Miklós 7283025, 25) | A kiejtésbeli rokonság példái a következők is: v-f, l-r, m-n (1870 Névy László 8334006, 100) | Ha a fogad elvásik s leleffed az ajkad, Hova lesznek majd akkor szavaidból az eff-ek? (1932 Gellért Oszkár 9180036, 8) | a németben a v betű leggyakrabban f hangot jelöl (2003 Fodor István 3105001, 14).

2. ’az ezt jelölő írásjegy (f, F)’ ❖ Magyar nyelvbenn a’ Deákoktól költsönözött bet 22, úgy mint: a, b, d, e, f, g, h, i, j, k, l, m, n, o, p, r, s, t, u, v, y, z (1779 Révai Miklós 7283025, 22) | Félhangzók v. folyók, melyek előre tett hangzó segélyével mondatnak ki, mint: f, l, m, n, r, s, sz, – kiejtésök: ef, el, em, en, er, esz (1864 Szvorényi József 8458002, 25) | egy kacskaringós F-et pingálván ki előbb kezdőbetűnek (1901 Mikszáth Kálmán CD04) | Ph, a görög Φ betü latinos átírása. A Ph-val kezdődő, itt nem talált szók F betü alatt keresendők (1922 RévaiNagyLex. C5711, 420) | Mátéffy, két effel és ipszilonnal (1999 Magyar Hírlap CD09).

2a. (összetételek előtagjaként) (Zene) ’〈a vonóshangszerek előlapján levő két nyílásra vonatkoztatva:〉 ennek az írásjegynek írott kisbetűjéhez hasonló alakú’ ❖ [A hegedűn] a felső födélzet, a vonó használatára szánt nyereg és hangfogó közti szabad téren jobbról és balról az u. n. F-hangnyilás [...] van, melynek szabatos s ugyszólván geometrikus elhelyezése a legnagyobb befolyással van a hegedühangszer hangvibrációjára (1894 PallasLex. CD02) | Hegedűláb a hegedű f-lyukai között álló keresztléc, melynek az a feladata, hogy a húrokat emelje s rezgésüket a hangszekrényhez közvetítse (1930 ZeneiLex. CD49) | [a Stradivari-féle hegedűn] az f-lyukak erőteljesen hajlítottak (2003 MagyarNagyLex. C7365, 290).

3. ’〈Vmely dolog (sorrendiségével összefüggő) jelölésére.〉’

3a. ’〈felsorolásban, rendszerezésben, ábrán:〉 ezzel a betűvel jelölt(, sorrendileg hatodik) dolog’ ❖ A’ ſzókötéſeknek külömböztetéſekre ſzükséges. a. (?) a’ kérdésjel [...] b. (!) felkiáltásjel [...] d. („) idézésjel [...] e. (*) mutatójel, mutatótſillag [...] f. (–) nyugvásjel (1779 Révai Miklós 7283025, 19) | A. megyében minden colonicalis telek birtokosa 15, B-ben 3 forintot fizet; [...] E-ben s F-ben egy ötödik s hatodik adókivetési rendszer divatozik (1846 Eötvös József 8126039, 361) | Az OF rúd egyik vége F-nél a fűrészszel, O-nál pedig egy, tengelye körűl forogható hengerrel van összekötve (1861 Petzval Ottó 8368009, 513) | Alkotmány ünnepére be akarják fejezni az F- és G-épületet, november 7-re meg mind a tizenkettőt (1952 Molnár Zoltán 2051012, 43) | a periódusos rendszerben a csoportok (s-, p-, d-, f-mező) határainál a tulajdonságok hirtelen változnak, a szabályszerűségek érvényessége tehát hirtelen megszakad (2002 Tőkés Béla–Dónáth-Nagy Gabriella 3326001, 188).

3b. (Irodt) ’〈rímképletben: az első öt rímre nem rímelő, egyszersmind rímhívó helyzetben levő sor rímének, ill. az erre rímelő sor(ok) rímének jeleként〉’ ❖ [Somló Hedvig szonettjében] a rímelhelyezés is túlságosan szabad, az utolsó sor egyhelyütt a szonett első rímére csap vissza, mely tíz soron át fel sem bukkan (abab-cdcd-efe-fba) (1938 Radnóti Miklós CD10) | Kisfaludy Sándor kedvenc szakaszmértéke, a Himfy-strófa pedig ilyen szerkezetű: 8a, 7b, 8a, 7b, 8c, 7d, 8c, 7d, 8e, 8e, 7f, 7f (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

Vö. CzF.; ÉrtSz. ; ÉKsz. ; IdSz.

ef¹ lásd f¹
f¹ főnév -3B1 (kiejtve eff, , jelzőként is)
ef 3B1 (írva: ritk)
eff 3B1 (írva: ritk)
1.
a felső fogsor és az alsó ajak között képzett zöngétlen réshang
f keményebben hangzik, hogy ſem v, p. o.példának okáért f, v
(1779 Révai Miklós)
A kiejtésbeli rokonság példái a következők is: v-f, l-r, m-n
(1870 Névy László)
Ha a fogad elvásik s leleffed az ajkad, Hova lesznek majd akkor szavaidból az eff-ek?
(1932 Gellért Oszkár)
a németben a v betű leggyakrabban f hangot jelöl
(2003 Fodor István)
2.
az ezt jelölő írásjegy (f, F)
Magyar nyelvbenn a’ Deákoktól költsönözött bet 22, úgy mint: a, b, d, e, f, g, h, i, j, k, l, m, n, o, p, r, s, t, u, v, y, z
(1779 Révai Miklós)
Félhangzók v.vagy folyók, melyek előre tett hangzó segélyével mondatnak ki, mint: f, l, m, n, r, s, sz, – kiejtésök: ef, el, em, en, er, esz
(1864 Szvorényi József)
egy kacskaringós F-et pingálván ki előbb kezdőbetűnek
(1901 Mikszáth Kálmán)
Ph, a görög Φ betü latinos átírása. A Ph-val kezdődő, itt nem talált szók F betü alatt keresendők
(1922 RévaiNagyLex.)
Mátéffy, két effel és ipszilonnal
(1999 Magyar Hírlap)
2a. (összetételek előtagjaként) (Zene)
〈a vonóshangszerek előlapján levő két nyílásra vonatkoztatva:〉 ennek az írásjegynek írott kisbetűjéhez hasonló alakú
[A hegedűn] a felső födélzet, a vonó használatára szánt nyereg és hangfogó közti szabad téren jobbról és balról az u. n.úgynevezett F-hangnyilás [...] van, melynek szabatos s ugyszólván geometrikus elhelyezése a legnagyobb befolyással van a hegedühangszer hangvibrációjára
(1894 PallasLex.)
Hegedűláb a hegedű f-lyukai között álló keresztléc, melynek az a feladata, hogy a húrokat emelje s rezgésüket a hangszekrényhez közvetítse
(1930 ZeneiLex.)
[a Stradivari-féle hegedűn] az f-lyukak erőteljesen hajlítottak
(2003 MagyarNagyLex.)
3.
〈Vmely dolog (sorrendiségével összefüggő) jelölésére.〉
3a.
〈felsorolásban, rendszerezésben, ábrán:〉 ezzel a betűvel jelölt(, sorrendileg hatodik) dolog
A’ ſzókötéſeknek külömböztetéſekre ſzükséges. a. (?) a’ kérdésjel [...] b. (!) felkiáltásjel [...] d. („) idézésjel [...] e. (*) mutatójel, mutatótſillag [...] f. (–) nyugvásjel
(1779 Révai Miklós)
A. megyében minden colonicalis telek birtokosa 15, B-ben 3 forintot fizet; [...] E-ben s F-ben egy ötödik s hatodik adókivetési rendszer divatozik
(1846 Eötvös József)
Az OF rúd egyik vége F-nél a fűrészszel, O-nál pedig egy, tengelye körűl forogható hengerrel van összekötve
(1861 Petzval Ottó)
Alkotmány ünnepére be akarják fejezni az F- és G-épületet, november 7-re meg mind a tizenkettőt
(1952 Molnár Zoltán)
a periódusos rendszerben a csoportok (s-, p-, d-, f-mező) határainál a tulajdonságok hirtelen változnak, a szabályszerűségek érvényessége tehát hirtelen megszakad
(2002 Tőkés Béla–Dónáth-Nagy Gabriella)
3b. (Irodt)
〈rímképletben: az első öt rímre nem rímelő, egyszersmind rímhívó helyzetben levő sor rímének, ill. az erre rímelő sor(ok) rímének jeleként〉
[Somló Hedvig szonettjében] a rímelhelyezés is túlságosan szabad, az utolsó sor egyhelyütt a szonett első rímére csap vissza, mely tíz soron át fel sem bukkan (abab-cdcd-efe-fba)
(1938 Radnóti Miklós)
Kisfaludy Sándor kedvenc szakaszmértéke, a Himfy-strófa pedig ilyen szerkezetű: 8a, 7b, 8a, 7b, 8c, 7d, 8c, 7d, 8e, 8e, 7f, 7f
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
Vö. CzF.; ÉrtSz. f¹; ÉKsz. f¹; IdSz.

Beállítások