égrekiáltó mn és partikula (/vál)

I. mn 17A3

1. (pejor) ’olyan 〈megnyilvánulás, cselekedet〉, amely felháborító, szörnyű volta miatt már-már vmiféle isteni büntetést kívánna’ ❖ el titkollyad a’ világ elött Bagiſtánes és Aſtiáges égre kiáltó fertelmes vétkeket (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0808, 286) | el-hagyta ket [ti. a gyermek Vilhelmet és Amáliát], égre kiáltólag, a’ kegyetlen édes Anyai kéz (1790 Kóré Zsigmond ford.–Kotzebue C2744, 44) | égre kiáltó és Istent kisértő cselekedet az, a midőn asszony támad tulajdon férje ellen (1853 Jókai Mór C2241, 229) | micsoda égrekiáltó szerencsétlenség történt, ha még ilyen idegen emberek is ilyen iszonyatosan meg vannak rémülve (1920 Móricz Zsigmond CD10) | [A Mein Kampfot] Izraelben ivritül, tehát héberül is megjelentették már. Emlékeztetőül – az égrekiáltó bűnre (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. (ritk) ’nagyon nagy, elképesztő mértékű 〈dolog〉’ ❖ hát csakugyan olyan égrekiáltó nevetség lenne az, ha az ö urát mégis csak megválasztanák követnek ? (1881 Vasárnapi Újság C7395, 391).

II. partikula 0 (ritk)

’〈mn fokozására:〉 irtó, borzasztó, iszonyú’ ❖ Özv. Tánczosné: (Bejön:) Jóestéket. (Megáll:) Minek ez az égrekiáltó nagy csend? (Csendesen mosolyog […]) (1922 Szívós Zsigmond CD10) | a parasztság égrekiáltó igazságtalan helyzetét (1971 Balogh István C6698, 135).

J: égbekiáltó.

Vö. CzF. ég²; SzT.

égrekiáltó melléknév és partikula (/vál)
I. melléknév 17A3
1. (pejor)
olyan 〈megnyilvánulás, cselekedet〉, amely felháborító, szörnyű volta miatt már-már vmiféle isteni büntetést kívánna
el titkollyad a’ világ elött Bagiſtánes és Aſtiáges égre kiáltó fertelmes vétkeket
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
el-hagyta ket [ti. a gyermek Vilhelmet és Amáliát], égre kiáltólag, a’ kegyetlen édes Anyai kéz
(1790 Kóré Zsigmond ford.Kotzebue)
égre kiáltó és Istent kisértő cselekedet az, a midőn asszony támad tulajdon férje ellen
(1853 Jókai Mór)
micsoda égrekiáltó szerencsétlenség történt, ha még ilyen idegen emberek is ilyen iszonyatosan meg vannak rémülve
(1920 Móricz Zsigmond)
[A Mein Kampfot] Izraelben ivritül, tehát héberül is megjelentették már. Emlékeztetőül – az égrekiáltó bűnre
(1996 Magyar Hírlap)
2. (ritk)
nagyon nagy, elképesztő mértékű 〈dolog〉
hát csakugyan olyan égrekiáltó nevetség lenne az, ha az ö urát mégis csak megválasztanák követnek ?
(1881 Vasárnapi Újság)
II. partikula 0 (ritk)
〈mn fokozására:〉 irtó, borzasztó, iszonyú
Özv.özvegy Tánczosné: (Bejön:) Jóestéket. (Megáll:) Minek ez az égrekiáltó nagy csend? (Csendesen mosolyog […])
(1922 Szívós Zsigmond)
a parasztság égrekiáltó igazságtalan helyzetét
(1971 Balogh István)
Vö. CzF. ég²; SzT.

Beállítások