egzisztencia fn 6A (vál)

1. (Fil is) ’vmely személy, közösség v. dolog valós léte, létezése v. létmódja, ill. a világban való mindenkori, tényleges lét’ ❖ mit tehetek én arról, hogy én tsak Horváth Ádámnak születtem? és ez az én látható világbeli existentiam nem tud elég piperét és fényességet adni munkásságomnak (1802 Pálóczi Horváth Ádám C2555, 521) | egész existentiánk homokon alapul (1830 Széchenyi István C3886, 258) | A [gyilkosságon való] tettenkapatás veszélyeztette volna a [Jézus-]társaság existentiáját (1873 Toldy István 8482015, 272) | mint kapcsolódnak az ókortudomány szövegértelmezés kérdései az emberi egzisztencia kérdéseivel (1934 Kerényi Károly 9325005, 163) | A századforduló óta eluralkodott pozitivista gondolkozásmód válságáról van szó, ami az egész európai kultúra, az európai emberiség egzisztenciáját érintő válság (1982 Rózsahegyi Edit 2029001, 443).

2. ’vkinek a (munka, jövedelem stb. által biztosított) megélhetése, ill. annak megfelelő háttere’ ❖ Ennyi sinlődések közt mire is az élet, ha csak a mindennapi existentiáért kell küzdeni! (1819 Bölöni Farkas Sándor C2569, 457) | Füszerkereskedés, kisebbszerü, legéletképesebb utcában, régi üzlet, csinosan berendezve, évi házbér egybekötve szép lakással 310 forint, napi biztos bevétel 35 frt, bárkinek is biztos exisztencia, sürgősen olcsón eladó (1899 Budapesti Hírlap 8608002, 20) | magas, erős, exisztenciával rendelkező uriember vagyok (1939 Esti Újság 2124001, 7) | a bankvezéri egzisztencia megteremtésének alapja (1994 Magyar Hírlap CD09).

3. (jelzővel) ’〈a (szerkezetes) jelzővel kifejezett tulajdonsággal jellemzett személy megnevezéseként〉’ ❖ Ezek a harminc forintos egzisztenciák a legalsóbb fokú nyomor képviselői nálunk (1867 Jókai Mór CD18) | Háza valóságos aziluma lett a kétes egzisztenciáknak, az elegáns koldusoknak (1884 Reviczky Gyula 8392097, 248) | a parasztságban van minden remény, mert független egzisztenciák (1938 Kovács Imre 9360002, 81) | A főszereplő majdnem mindig férfi, rendszerint lecsúszott egzisztencia (1988 Lányi András 1090002, 134) | Ő az „egykorvolt” egzisztencia, aki kikerült az életből, és nem bír rádöbbenni lényegi érdektelenségére (1996 Magyar Hírlap CD09).

Sz: egzisztenciájú.

Vö. ÉrtSz.; TESz. egzisztál; ÉKsz.; IdSz.

egzisztencia főnév 6A (vál)
1. (Fil is)
vmely személy, közösség v. dolog valós léte, létezése v. létmódja, ill. a világban való mindenkori, tényleges lét
mit tehetek én arról, hogy én tsak Horváth Ádámnak születtem? és ez az én látható világbeli existentiam nem tud elég piperét és fényességet adni munkásságomnak
(1802 Pálóczi Horváth Ádám)
egész existentiánk homokon alapul
(1830 Széchenyi István)
A [gyilkosságon való] tettenkapatás veszélyeztette volna a [Jézus-]társaság existentiáját
(1873 Toldy István)
mint kapcsolódnak az ókortudomány szövegértelmezés kérdései az emberi egzisztencia kérdéseivel
(1934 Kerényi Károly)
A századforduló óta eluralkodott pozitivista gondolkozásmód válságáról van szó, ami az egész európai kultúra, az európai emberiség egzisztenciáját érintő válság
(1982 Rózsahegyi Edit)
2.
vkinek a (munka, jövedelem stb. által biztosított) megélhetése, ill. annak megfelelő háttere
Ennyi sinlődések közt mire is az élet, ha csak a mindennapi existentiáért kell küzdeni!
(1819 Bölöni Farkas Sándor)
Füszerkereskedés, kisebbszerü, legéletképesebb utcában, régi üzlet, csinosan berendezve, évi házbér egybekötve szép lakással 310 forint, napi biztos bevétel 35 frt, bárkinek is biztos exisztencia, sürgősen olcsón eladó
(1899 Budapesti Hírlap)
magas, erős, exisztenciával rendelkező uriember vagyok
(1939 Esti Újság)
a bankvezéri egzisztencia megteremtésének alapja
(1994 Magyar Hírlap)
3. (jelzővel)
〈a (szerkezetes) jelzővel kifejezett tulajdonsággal jellemzett személy megnevezéseként〉
Ezek a harminc forintos egzisztenciák a legalsóbb fokú nyomor képviselői nálunk
(1867 Jókai Mór)
Háza valóságos aziluma lett a kétes egzisztenciáknak, az elegáns koldusoknak
(1884 Reviczky Gyula)
a parasztságban van minden remény, mert független egzisztenciák
(1938 Kovács Imre)
A főszereplő majdnem mindig férfi, rendszerint lecsúszott egzisztencia
(1988 Lányi András)
Ő az „egykorvolt” egzisztencia, aki kikerült az életből, és nem bír rádöbbenni lényegi érdektelenségére
(1996 Magyar Hírlap)
Sz: egzisztenciájú
Vö. ÉrtSz.; TESz. egzisztál; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások