egyalakú mn 18A4
1. (rég) ’olyan 〈tárgy, dolog〉, amelynek egyféle térbeli megjelenése, alakja, formája van’ ❖ Uniformis: egyalaku, egyidomu (1835 Kunoss Endre C2852, 112) | [A kínaiaknál] a ruházat sem átalánosan oly egyalaku, mint mi rajzoljuk; ezer meg ezerféle szokást láthatni az utczákon (1860 Vasárnapi Újság CD56) | egyalakú Hecate fordúl elő a [görög] vázaképeken […]. Újabb és elterjedtebb a háromalakú Hecate, mely ismét kétféle: a) háromtestű és háromfejű, b) egytestű és háromfejű (1902 ÓkoriLex. CD28).
1a. (kissé rég) ’olyan 〈nem anyagi természetű dolog, tevékenység, jelenség stb.〉, amelynek egyetlen változata, formája, állapota van, ill. amely egyetlen formában, változatosság nélkül jelenik meg’ ❖ a’ contratáncz igen hideg és egyalakú táncz (1841 Honművész C5234, 247) | [Jósika Miklós új regényében] a jellemek, igaz, végig következetesek, de épen azért egyalakuak (1847 Pesti Divatlap C5841, 1089) | számos hajtóval, embercsapattal, nagy kopófalkával […] egyhangubb, egyalakubb [a vadászat] (1881 Vajda János 8503068, 46) | Egyes versmértékeknek nincsenek az alaptípustól eltérő ritmusváltozataik, ezeket tehát egyalakú, állandó ritmusú, görög-latin szóval monoritmikus képleteknek nevezhetjük (1961 Gáldi László 9167001, 17).
1b. (Nyelvt) ’olyan 〈tő- v. toldalékmorféma〉, amelynek csak egy alakja van, nincsenek alakváltozatai’ ❖ Gyermekkoromban családi nyelvünkben volt egy ilyen egyalakú -ás tréfás képző, amely főként személynevekhez járult (pl. Lacás ’Laci’) (1932 Bárczi Géza C5873, 90) | [Az őrségi és hetési nyelvjárásban] a köznyelvtől eltérőleg a -val, -vel, -nál, -nél, -hoz, -hez, -höz határozóragok egyalakúak, azaz nem illeszkedők (1954 Végh József C6006, 255) | [A mihályi nyelvjárásban] gyakoriak és termékenyek az egyalakú tövek (1990 Kiss Jenő² CD52) | [Az eredetileg tőváltakozást mutató szavak toldalékos alakjaiban] máig folyik a küzdelem az eredeti tőváltakozás nyomait őrző és az egyre nagyobb teret hódító újabb, egyalakú változatok között (2003 Sárosi Zsófia 3180007, 355).
2. (rég, átv is) ’ugyanolyan, egyforma, ill. vmivel azonos felépítésű v. megjelenésű, alakú 〈élőlény, dolog, anyag〉’ ❖ Azt vélte [a lovag], hogy nem valót lát Vagy megbomlott agyában. „Egy aszott nő? s hat csecsemő? Egy alakú, egy korú?[”] (1836 Kisfaludy Sándor CD01) | A festéleg [= krómoxid] egyalaku a […] cseléleggel [= mangánoxiddal] (1844 Nendtvich Károly 8330009, 241) | Csupa merő egyalaku nagy házak, egymáshoz mért ablaksorokkal (1855 Jókai Mór C2258, 301).
2a. (ritk, Nyelvt) ’azonos hangalakú, de eltérő jelentésű (és eredetű), homonim 〈szó〉’ ❖ A magyarban csak kevés olyan szó maradt fönn, mely […] igei és névszói szerepében egyalakúvá vált (1881 Halász Ignác C5948, 353) | az egyalakú és a hasonló hangzású szavak fogalmazásbeli felhasználása érdekében szójátékokat is mutatok be (1953 Márki János–Koncz Endre 1101001, 19) | Az, hogy a tájszólásban az elszed igét ’asztalt leszed’ jelentésben is használjuk, nem jelenti azt, hogy két egyalakú elszed igénk lenne (2007 Pete István C7197, 356).
Sz: egyalakúság.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.