egybesodor ts ige 7a1 (átv is)

1. ’〈két v. több szálat, fonalat〉 egy szállá összesodor, ill. 〈fonalat, kötelet több kötélből, fonalból〉 sodrással előállít vki, vmi’ ❖ Végre gyülést zár, a szószálakat egybe sodorván (1879 Szabó Dávid C3764, 127) | Köteleket húsz, harminc erős hajókötélből sodortunk egybe (1914 Karinthy Frigyes ford.–Swift 9309082, 195) | Mindegyik csévének a szála vastagságában alig múlja fölül a milliméter egy ezredrészét; de százával egybesodorva, mégis kötéllé erősödnek, melyen az aránylag nehéztestű pók lóghat (1933 Az állatok világa ford. CD46) | A kettőzőben két fonalat egybesodornak, a cérnázóban még tovább erősítik (1979 Verő Mária CD52).

2. ’〈szél, áramló víz stb. több dolgot〉 egy helyre, kül. egy halomba sodor v. egymás felé mozdít, ill. 〈vmilyen halmot〉 így hoz létre’ ❖ [a fövenyhalmok] az hullámoktól vagy haboktól ſodordatnak egybe [!] (1783 Molnár János C0291, 59) | ha a’ forgó ſzél egybe-ſodorta [az esőcseppeket], felhö ſzakadásnak mondatnak (1791 Mátyus István C3071, 58) | A víz árjáról [!] egybesodrott tőkében rendszerint megtörtek a Mármarosból jövő sószállító talpak (1904 A magyar anekdotakincs C4256, 56) | Hiába harcolunk értelmünkkel a szerelem ellen, mégis hatalmába ejt bennünket a férfin és nőn kívül álló ismeretlen: a hatalmas harmadik, aki nincs, de lenni akar. Ez sodorja egybe az embereket (1940 Pintér Jenő CD44) | Lábait valami különös vihar sodorta egybe, hogy majdnem fölbukott a salakos udvaron (1963 Pilinszky János 9531158, 179).

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. egybesodrott

egybesodor tárgyas ige 7a1 (átv is)
1.
〈két v. több szálat, fonalat〉 egy szállá összesodor, ill. 〈fonalat, kötelet több kötélből, fonalból〉 sodrással előállít vki, vmi
Végre gyülést zár, a szószálakat egybe sodorván
(1879 Szabó Dávid)
Köteleket húsz, harminc erős hajókötélből sodortunk egybe
(1914 Karinthy Frigyes ford.Swift)
Mindegyik csévének a szála vastagságában alig múlja fölül a milliméter egy ezredrészét; de százával egybesodorva, mégis kötéllé erősödnek, melyen az aránylag nehéztestű pók lóghat
(1933 Az állatok világa ford.)
A kettőzőben két fonalat egybesodornak, a cérnázóban még tovább erősítik
(1979 Verő Mária)
2.
〈szél, áramló víz stb. több dolgot〉 egy helyre, kül. egy halomba sodor v. egymás felé mozdít, ill. 〈vmilyen halmot〉 így hoz létre
[a fövenyhalmok] az hullámoktól vagy haboktól ſodordatnak egybe [!]
(1783 Molnár János)
ha a’ forgó ſzél egybe-ſodorta [az esőcseppeket], felhö ſzakadásnak mondatnak
(1791 Mátyus István)
A víz árjáról [!] egybesodrott tőkében rendszerint megtörtek a Mármarosból jövő sószállító talpak
(1904 A magyar anekdotakincs)
Hiába harcolunk értelmünkkel a szerelem ellen, mégis hatalmába ejt bennünket a férfin és nőn kívül álló ismeretlen: a hatalmas harmadik, aki nincs, de lenni akar. Ez sodorja egybe az embereket
(1940 Pintér Jenő)
Lábait valami különös vihar sodorta egybe, hogy majdnem fölbukott a salakos udvaron
(1963 Pilinszky János)
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT. egybesodrott

Beállítások