alkonyati mn 1A3

1. (átv is) ’az alkonyat fényében, a lenyugvó nap világánál (meg)mutatkozó, ill. alkonyat idején jellemző, észlelhető’ ❖ Alkonyati homály terjed A csillagok boltjára (1807–1808 k. Berzsenyi Dániel CD01) | violaszínben borongott a csöndes alkonyati köd (1886 Jakab Ödön C2197, 97) | Az alkonyati szél jótevő hüvössége érzett a falusi nyaraló verandáján (1897 Kazár Emil C2512, 1) | az alkonyati hűvösben (1925 Dsida Jenő CD01) | az ég alkonyati lilaságáról (1957 Ottlik Géza 9703051, 162) | Mi egytől egyig belőle, nevének bűvkörében, immár alkonyati színárnyalatban tündöklő – de még tündöklő – dicsőségéből éltünk, egy múltbeli milliárdos vagyonának romjain (1968 Jékely Zoltán ford.–Eftimiu 9278104, 18).

2. ’alkonyatkor való, levő, ill. az alkonyat idejére jellemző képét, látványát mutató’ ❖ Alkonyati táj (1855 Tóth Endre¹ C4275, 130) | olyan volt az alkonyati ég, mintha lávatömegek hömpölyögnének egymáson keresztül, minden színezeteiben a tűznek és vérnek (1873 Jókai Mór CD18) | egy alkonyati lépcső, reggeli terrasz, délelőtti hall, télesti kandallós-szalón (1935 Szentkuthy Miklós 9664008, 71) | A lombok színe egyszerre kiégett, és elborult a tüzük az uton. Az arcunk és a kezünk is sötét lett, és velünk együtt a paradicsom. Hátunk megett […] fölmerült az alkonyati város: Frankfurt – 1945 (1959 Pilinszky János 9531021, 89).

3. ’alkonyat idején történő, ekkor szokásos, ill. erre az időre eső’ ❖ [Boros] a puskát hátára vetette, s nekiindult az alkonyati útnak (1856 Jókai Mór C2247, 333) | Alkonyati számadás (1909 Füst Milán 9741001, 229) | alkonyati sétán (1934 Móra Ferenc C3204, 44) | Ez már az alkonyati óra. Nézem a kapu küszöbén: A végső munka-fordulóra Hogy hull a végső, esti fény (1964 Nemes Nagy Ágnes ford.–Hugo 9479094, 200).

4. ’alkonyat idején, ill. az alkonyattal kezdődően aktív 〈állat〉’ ❖ A tapirok kiváltképpen alkonyati állatok (1929 Az állatok világa ford. CD46) | kerékpáron surrantunk haza, nesztelenül, magunk is afféle alkonyati denevérek (1941 Márai Sándor 9421002, 57).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

alkonyati melléknév 1A3
1. (átv is)
az alkonyat fényében, a lenyugvó nap világánál (meg)mutatkozó, ill. alkonyat idején jellemző, észlelhető
Alkonyati homály terjed A csillagok boltjára
(1807–1808 k. Berzsenyi Dániel)
violaszínben borongott a csöndes alkonyati köd
(1886 Jakab Ödön)
Az alkonyati szél jótevő hüvössége érzett a falusi nyaraló verandáján
(1897 Kazár Emil)
az alkonyati hűvösben
(1925 Dsida Jenő)
az ég alkonyati lilaságáról
(1957 Ottlik Géza)
Mi egytől egyig belőle, nevének bűvkörében, immár alkonyati színárnyalatban tündöklő – de még tündöklő – dicsőségéből éltünk, egy múltbeli milliárdos vagyonának romjain
(1968 Jékely Zoltán ford.Eftimiu)
2.
alkonyatkor való, levő, ill. az alkonyat idejére jellemző képét, látványát mutató
Alkonyati táj
(1855 Tóth Endre¹)
olyan volt az alkonyati ég, mintha lávatömegek hömpölyögnének egymáson keresztül, minden színezeteiben a tűznek és vérnek
(1873 Jókai Mór)
egy alkonyati lépcső, reggeli terrasz, délelőtti hall, télesti kandallós-szalón
(1935 Szentkuthy Miklós)
A lombok színe egyszerre kiégett, és elborult a tüzük az uton. Az arcunk és a kezünk is sötét lett, és velünk együtt a paradicsom. Hátunk megett […] fölmerült az alkonyati város: Frankfurt – 1945
(1959 Pilinszky János)
3.
alkonyat idején történő, ekkor szokásos, ill. erre az időre eső
[Boros] a puskát hátára vetette, s nekiindult az alkonyati útnak
(1856 Jókai Mór)
Alkonyati számadás
(1909 Füst Milán)
alkonyati sétán
(1934 Móra Ferenc)
Ez már az alkonyati óra. Nézem a kapu küszöbén: A végső munka-fordulóra Hogy hull a végső, esti fény
(1964 Nemes Nagy Ágnes ford.Hugo)
4.
alkonyat idején, ill. az alkonyattal kezdődően aktív 〈állat〉
A tapirok kiváltképpen alkonyati állatok
(1929 Az állatok világa ford.)
kerékpáron surrantunk haza, nesztelenül, magunk is afféle alkonyati denevérek
(1941 Márai Sándor)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások