alkonyodás fn 4A

1. ’az alkonyodik igével kifejezett cselekvés’ ❖ a’ nap, melly klttében véle [ti. a rózsával] vígan jádzadozott, alkonyodáſában, mint hervadót, ’s haldoklót búſon könyvezi [= könnyezi] (1790 Mindenes Gyűjtemény 7457046, 341).

2. (rég) ’a naplemente előtt kezdődő, besötétedésig tartó napszak, ill. naplemente, napnyugta, alkony’ ❖ Szürkület Alkonyodás után-való homályoſság (1779 Baróti Szabó Dávid 7021009, 209) | Tiéd a’ reggel’ harmatja, Melly az új rózsát itatja; ’S mikor süt a’ dél’ ereje, Tiéd az erdk’ ernyeje. Kivált mikor a’ nap lemegy, ’S elenyész az erd, völgy, hegy, Tiéd a’ szép alkonyodás, Kit szeret a’ gondolkodás (1815 Kis János¹ 8240023, 117) | Az a’ gonosz lélek Flibbertigibbet. Alkonyodáskor jön ’s bolyog egész az első kakas szóig (1854 Vörösmarty Mihály ford.–Shakespeare 8524418, 226) | Egy este, feredés után, hazafelé mentünk. Olyan szelíd és békés alkonyodás volt, amilyen csak nyáron tud lenni, s akkor is csupán a Mezőségen (1941 Wass Albert 2041002, 522).

ÖU: nap~.

Sz: alkonyodási.

Vö. CzF.; ÚMTsz.

alkonyodás főnév 4A
1.
az alkonyodik igével kifejezett cselekvés
a’ nap, melly klttében véle [ti. a rózsával] vígan jádzadozott, alkonyodáſában, mint hervadót, ’s haldoklót búſon könyvezi [= könnyezi]
(1790 Mindenes Gyűjtemény)
2. (rég)
a naplemente előtt kezdődő, besötétedésig tartó napszak, ill. naplemente, napnyugta, alkony
Szürkület Alkonyodás után-való homályoſság
(1779 Baróti Szabó Dávid)
Tiéd a’ reggel’ harmatja, Melly az új rózsát itatja; ’S mikor süt a’ dél’ ereje, Tiéd az erdk’ ernyeje. Kivált mikor a’ nap lemegy, ’S elenyész az erd, völgy, hegy, Tiéd a’ szép alkonyodás, Kit szeret a’ gondolkodás
(1815 Kis János¹)
Az a’ gonosz lélek Flibbertigibbet. Alkonyodáskor jön ’s bolyog egész az első kakas szóig
(1854 Vörösmarty Mihály ford.Shakespeare)
Egy este, feredés után, hazafelé mentünk. Olyan szelíd és békés alkonyodás volt, amilyen csak nyáron tud lenni, s akkor is csupán a Mezőségen
(1941 Wass Albert)
ÖU: napalkonyodás
Sz: alkonyodási
Vö. CzF.; ÚMTsz.

Beállítások