egyenközény fn 4B (rég)

1. (Mat) ’olyan négyszög, amelynek szemközti oldalai párhuzamosak; paralelogramma’ ❖ [Az iparpalota] alakára nézve tökéletes egyenközény (1863 A magyar ember könyvtára C3389, 216) | Ha a Négyszögben két-két átellenes oldal egyenközü, akkor azt parallelogrammának (egyenközény, 1. ábra) mondjuk (1896 PallasLex. CD02).

1a. (jelzőként) ’olyan 〈alak〉, mint ez a négyszög’ ❖ A nyakszirtizom […] a felső nyakszirti vonalon ered és a fejsisakhoz tapad, négyoldalu egyenközény alaku (1894 PallasLex. CD02) | A faház, mint a más anyagból készült palóc házak is, hosszú egyenközényalakú (1916 e. Malonyay Dezső CD07).

2. (birtokszóként) (Mat) ’〈két, egy pontból kiinduló, különböző irányba mutató erőre vonatkoztatva:〉 az a tulajdonság, hogy az ilyen erők együttes hatásának megfelelő erőt a két erővonalból szerkesztett paralelogramma átlója tünteti fel’ ❖ Aristoteles ismerte […] az erők egyenközényét abban a specialis esetben, midőn a ható erők derékszöget képeznek egymással (1904 ÓkoriLex. CD28) | Ha a ferde síkra helyezett P súly nagyságát ba függélyes vonallal ábrázoljuk, ezt az erők egyenközényének tétele szerint két összetevőre bonthatjuk, melyek egyike bc, a ferde sík hosszával párhuzamos, míg a másik, bd, arra merőleges (1913 RévaiNagyLex. C5703, 404) | [a 16. században élt Simon Stevens] mint fizikus első volt, ki a ferde sík helyes elméletét adta és az erők egyenközényére utalt (1925 RévaiNagyLex. C5713, 152).

Vö. ÉrtSz.

egyenközény főnév 4B (rég)
1. (Mat)
olyan négyszög, amelynek szemközti oldalai párhuzamosak; paralelogramma
[Az iparpalota] alakára nézve tökéletes egyenközény
(1863 A magyar ember könyvtára)
Ha a Négyszögben két-két átellenes oldal egyenközü, akkor azt parallelogrammának (egyenközény, 1. ábra) mondjuk
(1896 PallasLex.)
1a. (jelzőként)
olyan 〈alak〉, mint ez a négyszög
A nyakszirtizom […] a felső nyakszirti vonalon ered és a fejsisakhoz tapad, négyoldalu egyenközény alaku
(1894 PallasLex.)
A faház, mint a más anyagból készült palóc házak is, hosszú egyenközényalakú
(1916 e. Malonyay Dezső)
2. (birtokszóként) (Mat)
〈két, egy pontból kiinduló, különböző irányba mutató erőre vonatkoztatva:〉 az a tulajdonság, hogy az ilyen erők együttes hatásának megfelelő erőt a két erővonalból szerkesztett paralelogramma átlója tünteti fel
Aristoteles ismerte […] az erők egyenközényét abban a specialis esetben, midőn a ható erők derékszöget képeznek egymással
(1904 ÓkoriLex.)
Ha a ferde síkra helyezett P súly nagyságát ba függélyes vonallal ábrázoljuk, ezt az erők egyenközényének tétele szerint két összetevőre bonthatjuk, melyek egyike bc, a ferde sík hosszával párhuzamos, míg a másik, bd, arra merőleges
(1913 RévaiNagyLex.)
[a 16. században élt Simon Stevens] mint fizikus első volt, ki a ferde sík helyes elméletét adta és az erők egyenközényére utalt
(1925 RévaiNagyLex.)
Vö. ÉrtSz.

Beállítások