egyez² l. egyezik

egyezik ige 14b1  egyez (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben: rég)

1. tn ’〈vmely dolog, es. élőlény vmely másikkal, ill. két v. több dolog, es. élőlény (egymással)〉 azonosságot mutat; megegyezik’ ❖ mondaná-meg, ha azon rajzolás a’ Báro Bojárdónak ábrázatjával egyezne-é? (1772 Mészáros Ignác ford. C3089, 244) | A’ viz színe – parton felül – egész a’ gát’ magasságával egyez (1838 Somogyi László C3615, 33) | mert lélekben s eszményeik szeretetében nagyon egyeztek, bensőleg megkedvelték egymást (1898 Vadnay Károly 8501005, 167) | Az írói alkotás mindig kettős: az egyik az író legbensejében megy végbe s a másik a papíron. Ez a kettő sohasem egyezik egymással (1922 Hajnik Miklós CD10) | Még egyszer ellenőriztem, utca, házszám egyezett (1974 Zsolt István 9808003, 137) | A különböző állatok nappali és éjszakai viselkedése nagyon eltérő lehet. Sokan közülük egyeznek velünk, emberekkel abban, hogy megszokott időben előkészületeket tesznek az alvásra (2001 Természet Világa CD50) | a vádlotti vallomások egyeztek, ellentmondás abban a körben jelentkezett csupán, ami az anyagiakat és a külföldi örökbeadást illette (2003 A Czeizel ügy 3070001, 305).

1a. ’〈vmely dolog vmely másikkal, ill. két v. több dolog〉 összhangban van’ ❖ A’ Végnek egyezni kell a’ kezdettel: a’ jó rendnek terméſzete azt hozza magával (1791 Erdélyi rendeknek jegyzőkönyve 7410008, 686) | A’ Keresztyén Pap bennünket arra tanít, a’ mi igaz, és az észszel egyez (1800 Molnár János C0302, 73) | A bölcsészek és orvostudorok megtanítottak rá, hogy milyen fínoman egyeznek a lélek hangulatai a gép mozgásával (1949 Déry Tibor ford.–Schiller 9107021, 47) | Hidd meg, alaptalan gyanú emészti lelked; Egy s más nem egyezik e dáridó körül! (1964 Jékely Zoltán ford.–Corneille 9278107, 296) | A nyelvészettörténeti és régészeti megfigyelések tehát egyeznek a tekintetben, hogy törzseink száma feltehetőleg nem hét volt (1977 László Gyula¹ 9384001, 225).

2. tn (Nyelvt) ’〈vmely mondatrész v. szó vmely másikkal〉 vmely morfológiai kategóriában egyeztetve van’ ❖ Ki, a’ ki, a’ mely, emlékeztet Név Mások, meg egygyeznek (concordálnak) a’ Számban a’ magok Magán állójokkal, de az Eſetekben, csak a’ mint a’ Beſzéd hozza magával, úgy egygyeznek, vagy nem egygyeznek (1794 Böjthi Antal ford.–Böjthi C1175, 256) | Ott hol jelző és alany egyenlőn változnak, főnév és melléknév egyeztetnek, – nincs szükség állandó egymásutánra (1860 Mátyás Flórián 8301009, 23) | Uráli sajátosság, hogy a jelző nem egyezik a jelzett szóval (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13) | a birtokos személyjel egyezik számban és személyben a birtokos jelző számával és személyével (2000 Laczkó Krisztina C6282, 49).

3. tn ’〈személy v. csoport egy másikkal, ill. több személy v. csoport (egymással) vmely kérdésben〉 azonos véleményen, állásponton van, ill. arra jut; egyetért’ ❖ a’ melyly Hét Bajnok vígyáz kapujábann, Nem mindenkor egyez köz jónak dolgábann (1772 Orczy Lőrinc C0794, 31) | A’ vélemények a’ bujadög’ eredete felől igen különbözők; a’ legnagyobb Írók sem egyeznek ebben egymással (1830 Horváth József ford.–Wendt 8187001, 15) | Nálunk a közvélemény azokat, kik vele elvben vagy irányban nem egyeznek, nemcsak hogy nem követi, ez a dolog természetében fekszik, de rendszerint lehetetlenné is teszi (1863 Zilahy Károly 8539019, 133) | [Gide szerint] a hang, az akusztikus kommunikáció a parancs és engedelmesség eszköze, amiben a szemantikusok nagy része teljesen egyezik vele (1976 Mezei Árpád 2030017, 28).

3a. tn (rég v. nyj) ’egyezkedik, ill. annak eredményeként megállapodik, egyezségre jut, megegyezik (vkivel)’ ❖ elmaradt vezérei öszveállanak, megosztják magok közt prédájokat, melyen nem egyezhetnek, s újra szaggatni kezdik (1779 Bessenyei György¹ C1085, 35) | ha még kedve van a leányhoz, jöjjön ide, mert most itt vagyon a leánynak anyja, nagyanyja, s egyezzék vele (1823 Fogarasi Sámuel 7109012, 298) | Úgy egyeztek, hogy mind a ketten velem jönnek majd (1934 Tamási Áron 9701005, 100) | Ha nehezen egyeznek, olykor a vőlegény vagy a menyasszony maga ígéri meg a kívánt összeget (1981 Tárkány Szücs Ernő 1153003, 350) | A gazdák, iparosok, kereskedők, értelmiségiek a tapasztóval átaljában vagy kerekbérben egyeztek (1991 Magyar néprajz CD47).

3b. ts (nyj) ’〈megállapodást, feltételt, egyezséget〉 tudomásul véve megfelelőnek tart, elfogad’ ❖ ezen egyességet a szék maga szegte meg, a kikötött 75 ökörre egyezett adót tullépvén (1868 Orbán Balázs 8340003, 66) | Azt egyezik, hogy elhagyják a tulajdon házukat (1895 Benedek Elek C0925, 406) | [a két báty jelenti] az elöljáróságnak, hogy posztítsák el a testvérököt valahogy. Azt egyezik, hogy egy hordóba fenekeljék belé, vosárnap hagyják ott a templom előtt a hordóval s mikor jőnek ki, akkor elviszik s belévetik a vízbe (1953 e. Az eszös gyermök C6256, 72).

3c. egyezik vmibe tn (kissé rég) ’〈vmely őt is érintő v. tőle függő tervhez, szándékhoz〉 engedélyével hozzájárul; beleegyezik’ ❖ az ország feldarabolásába soha egyezni nem fogok (1849 Kossuth Lajos C1566, 334) | a szegény, sok gyerekes „magyar özvegy” sehogy se egyezett volna abba, hogy Frigyes fia halálos párbajt is vívjon Kossuthért (1930 Krúdy Gyula CD54).

4. tn (nyj) ’〈két v. több személy〉 békében van, megfér egymással’ ❖ Nḛm eggyeznek ezek ëgymássāl, mēr hogy a kis hász kém mḭnd a kettőü̯nek (1935 Szamosháti szótár C6654, 192) | Neköm a legrosszabb, hogy az uram, mög anyám nem ëggyezik ëgymássā (1957 Szegedi szótár C6400, 315).

Ö: bele~, ki~, meg~, össze~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. egyezhetik, egyez(ik), egyező; ÚMTsz. egyezett, ~