egyhangúság fn 3A8

1. ’Valaminek az a jellemzője v. állapota, hogy egy hangot tartalmaz, v. egy hangot szólaltat meg.’

1a. (rég, ritk, Zene) ’〈zenemű egyszólamú, uniszónó jellegének megnevezéseként〉’ ❖ Egyhanguság (Unisono) a zenében szoros értelemben az, mikor akár ének, akár hangszeres zenével szemben két vagy több ének- v. hangszerszólam, mélység- s magasságra nézve egyenlő zöngét hangoztat (1893 PallasLex. CD02).

1b. (rég, ritk, Nyelvt) ’vmely szónak az a tulajdonsága, hogy egy szótagból áll’ ❖ hogy az egész Magyar Szótárt el vegyem, és az egyhangúságot minden gyökér szórúl meg mutogassam, nem is tartozik tárgyamra, sok munkába is kerülne (1815 Pálóczi Horváth Ádám C2121, 360).

1c. (ritk) ’egyhangú, monoton hanghordozás(ú beszéd)’ ❖ már két óra múlva elhagytuk a’ teremet, megfáradva a’ szavalat egyhangúsága [által] (1837 Honművész C6071, 463) | a professzor altató egyhangusággal beszél (1900 Budapesti Napló febr. 27. C5243, tárca) | Az ember még vár kicsit, aztán, hogy látja, a szundikáló asszony nem boldogul, fehér vállairól legombolja az inget s az anya mellét a gyerek éhes kis szájába adja. Az asszony végtelen egyhangúsággal megint csak azt mondja: – Csi-csi-csi… (1928 Kassák Lajos CD10) | Poroszlai most a második félévre kidolgozott gyártási utasítás adataiból olvasott fel monoton egyhangúsággal (1960 Népszava júl. 21. C4824, 2).

2. ’az a tulajdonság v. állapot, hogy vmi egyhangú, unalmas, nincs benne semmi változatosság, ill. vminek ilyen volta’ ❖ hatalmasan szokta az érzékeny füleket az a’ monotonia avagy egyhangúság sérteni (1791 Verseghy Ferenc C4439, 14) | vajjon kielégíthetne-e engem az ily nyugalmas élet, melynek rendes voltát csak egyhangúsága mulja felül? (1872 Toldy István 8482010, 153) | Vége van […] a vidéki város egyhangúságainak (1888 Pálffy Albert C3393, 18) | a gyötrően ismétlődő motívumok egyhangúsága (1956 Füst Milán 9161047, 369) | A lapostető egyhangúságát tetőkerttel oldják (1996 Magyar Hírlap CD09).

2a. ’vkinek az a tulajdonsága, hogy unalmat keltően egysíkú, színtelen, ill. vkinek ilyen volta’ ❖ Tanítója egyhangúságával ellentétben őt [ti. Walther von der Vogelweidét] mindúntalan változó alakban látjuk és halljuk, s nem kevésbé sokféle az alakban, mint a mily kimeríthetetlen dalainak tartalmában (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | hadd legyen az asszony jobb kedvű, ne unatkozzék és ne érezze egyetlen férfi egyhangúságát (1913 Barta Lajos CD10) | [Szabó Dezső] írásaiban van valami a diktátorok egyhangúságából, akik mindig ugyanazt a szöget verik mélyebbre s mélyebbre a népek fejébe (1939 Németh László² 9485032, 68).

2b. ’vmely személyre v. közösségre jellemző fásult, apatikus állapot, ill. ilyen magatartás, közönyösség, unottság’ ❖ Ki ne ismerné az idegenberögzített katona életemésztő ténfergéseit, feloldhatatlan egyhangúságát, kielégíthetetlen vágyódásait? (1947 Lengyel Balázs 2052001, 81) | A soproni élet után jobbra fordulván a költő állapota, a szomorú egyhangúságot a régi vidámság váltotta föl (1961 Kelényi Ferenc CD52).

3. ’az a tény v. állapot, hogy vmi véleményegységen, az egyedi döntések (teljes) egyöntetűségén alapul, ill. vminek ilyen volta’ ❖ a’ jegyző’ előbbi ülésben tett indítványa lett elfogadva közfelkiáltással, hogy mint kifejezék magokat az inditványaiktól önként visszalépett több szónokok, erőteljes egyhangúság kisérje ez ügybeni felirásukat (1844 Pesti Hírlap CD61) | Mindezek a verses és prózás siralmak pedig a követi jelentések és hazai följegyzések módjára határozott egyhangúsággal és bizonyossággal hirdetik, hogy Zrínyi Miklóst a vadkan ölte meg (1902 Széchy Károly CD55) | Keszthely polgármestere, Szabó Imre jegyzőkönyvi adatokkal igazolta a tavalyi szavazás egyhangúságát (1999 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF. egyhangúság · egyhanguság; ÉrtSz.; TESz. egyhangú; ÉKsz.

egyhangúság főnév 3A8
1.
Valaminek az a jellemzője v. állapota, hogy egy hangot tartalmaz, v. egy hangot szólaltat meg.
1a. (rég, ritk, Zene)
〈zenemű egyszólamú, uniszónó jellegének megnevezéseként〉
Egyhanguság (Unisono) a zenében szoros értelemben az, mikor akár ének, akár hangszeres zenével szemben két vagy több ének- v.vagy hangszerszólam, mélység- s magasságra nézve egyenlő zöngét hangoztat
(1893 PallasLex.)
1b. (rég, ritk, Nyelvt)
vmely szónak az a tulajdonsága, hogy egy szótagból áll
hogy az egész Magyar Szótárt el vegyem, és az egyhangúságot minden gyökér szórúl meg mutogassam, nem is tartozik tárgyamra, sok munkába is kerülne
(1815 Pálóczi Horváth Ádám)
1c. (ritk)
egyhangú, monoton hanghordozás(ú beszéd)
már két óra múlva elhagytuk a’ teremet, megfáradva a’ szavalat egyhangúsága [által]
(1837 Honművész)
a professzor altató egyhangusággal beszél
(1900 Budapesti Napló febr. 27.)
Az ember még vár kicsit, aztán, hogy látja, a szundikáló asszony nem boldogul, fehér vállairól legombolja az inget s az anya mellét a gyerek éhes kis szájába adja. Az asszony végtelen egyhangúsággal megint csak azt mondja: – Csi-csi-csi…
(1928 Kassák Lajos)
Poroszlai most a második félévre kidolgozott gyártási utasítás adataiból olvasott fel monoton egyhangúsággal
(1960 Népszava júl. 21.)
2.
az a tulajdonság v. állapot, hogy vmi egyhangú, unalmas, nincs benne semmi változatosság, ill. vminek ilyen volta
hatalmasan szokta az érzékeny füleket az a’ monotonia avagy egyhangúság sérteni
(1791 Verseghy Ferenc)
vajjon kielégíthetne-e engem az ily nyugalmas élet, melynek rendes voltát csak egyhangúsága mulja felül?
(1872 Toldy István)
Vége van […] a vidéki város egyhangúságainak
(1888 Pálffy Albert)
a gyötrően ismétlődő motívumok egyhangúsága
(1956 Füst Milán)
A lapostető egyhangúságát tetőkerttel oldják
(1996 Magyar Hírlap)
2a.
vkinek az a tulajdonsága, hogy unalmat keltően egysíkú, színtelen, ill. vkinek ilyen volta
Tanítója egyhangúságával ellentétben őt [ti. Walther von der Vogelweidét] mindúntalan változó alakban látjuk és halljuk, s nem kevésbé sokféle az alakban, mint a mily kimeríthetetlen dalainak tartalmában
(1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
hadd legyen az asszony jobb kedvű, ne unatkozzék és ne érezze egyetlen férfi egyhangúságát
(1913 Barta Lajos)
[Szabó Dezső] írásaiban van valami a diktátorok egyhangúságából, akik mindig ugyanazt a szöget verik mélyebbre s mélyebbre a népek fejébe
(1939 Németh László²)
2b.
vmely személyre v. közösségre jellemző fásult, apatikus állapot, ill. ilyen magatartás, közönyösség, unottság
Ki ne ismerné az idegenberögzített katona életemésztő ténfergéseit, feloldhatatlan egyhangúságát, kielégíthetetlen vágyódásait?
(1947 Lengyel Balázs)
A soproni élet után jobbra fordulván a költő állapota, a szomorú egyhangúságot a régi vidámság váltotta föl
(1961 Kelényi Ferenc)
3.
az a tény v. állapot, hogy vmi véleményegységen, az egyedi döntések (teljes) egyöntetűségén alapul, ill. vminek ilyen volta
a’ jegyző’ előbbi ülésben tett indítványa lett elfogadva közfelkiáltással, hogy mint kifejezék magokat az inditványaiktól önként visszalépett több szónokok, erőteljes egyhangúság kisérje ez ügybeni felirásukat
(1844 Pesti Hírlap)
Mindezek a verses és prózás siralmak pedig a követi jelentések és hazai följegyzések módjára határozott egyhangúsággal és bizonyossággal hirdetik, hogy Zrínyi Miklóst a vadkan ölte meg
(1902 Széchy Károly)
Keszthely polgármestere, Szabó Imre jegyzőkönyvi adatokkal igazolta a tavalyi szavazás egyhangúságát
(1999 Magyar Hírlap)
Vö. CzF. egyhangúság · egyhanguság; ÉrtSz.; TESz. egyhangú; ÉKsz.

Beállítások