egyjelentésű mn 1C3

1. (Nyelvt) ’olyan 〈morféma, szó〉, amelynek egyetlen jelentése van’ ❖ ritka, egyjelentésű, önmagát magyarázó összetétel (1966 Országh László 9493001, 345) | a magyarban sem az egyjelentésű szóból van a legtöbb (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13).

2. (kissé rég) ’ugyanolyan, azonos, ill. vmilyen mértékben megegyező, hasonló jelentésű, tartalmú’ ❖ Egy jelentés, Egyet jelent. […] Idem significans (1803 Sándor István C3667, 54) | szavak, mellyek az előrehaladott nyelvmívelés’ későbbi idejében rokon értelműek, hajdan részént egy jelentésűek voltak (1827 Bitnitz Lajos 8058002, 163) | a magyar királyság első századaiban megye és vármegye nem volt egyjelentésű, hanem két fogalom (1870 Botka Tivadar CD57) | A nyelv sok idegen szót befogad, néha egyenesen a nyelv erejére, elevenségére vall, hogy az egyjelentésű ősi és jövevény szó egy árnyalattal mégis különbözik (1938 Cs. Szabó László CD10).

3. (kissé rég, ritk) ’vmilyen szempontból vmivel egyenértékű, azonos minőségű, jelentőségű stb.’ ❖ egy üdvösen működő tevékenység még korántsem egyjelentésü a nagy tudományos ténylegű [!] sikerrel (1878 Pesty Frigyes CD57) | Racovitza a hosszúszárnyú bálna játékos mozdulatait egy sorba helyezi a szárazföldi emlősök játékával, s egyjelentésűnek tartja a kutya és ló céltalan szaladgálásával (1929 Az állatok világa ford. CD46).

Vö. CzF.; ÉKsz.².

egyjelentésű melléknév 1C3
1. (Nyelvt)
olyan 〈morféma, szó〉, amelynek egyetlen jelentése van
ritka, egyjelentésű, önmagát magyarázó összetétel
(1966 Országh László)
a magyarban sem az egyjelentésű szóból van a legtöbb
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
2. (kissé rég)
ugyanolyan, azonos, ill. vmilyen mértékben megegyező, hasonló jelentésű, tartalmú
Egy jelentés, Egyet jelent. […] Idem significans
(1803 Sándor István)
szavak, mellyek az előrehaladott nyelvmívelés’ későbbi idejében rokon értelműek, hajdan részént egy jelentésűek voltak
(1827 Bitnitz Lajos)
a magyar királyság első századaiban megye és vármegye nem volt egyjelentésű, hanem két fogalom
(1870 Botka Tivadar)
A nyelv sok idegen szót befogad, néha egyenesen a nyelv erejére, elevenségére vall, hogy az egyjelentésű ősi és jövevény szó egy árnyalattal mégis különbözik
(1938 Cs. Szabó László)
3. (kissé rég, ritk)
vmilyen szempontból vmivel egyenértékű, azonos minőségű, jelentőségű stb.
egy üdvösen működő tevékenység még korántsem egyjelentésü a nagy tudományos ténylegű [!] sikerrel
(1878 Pesty Frigyes)
Racovitza a hosszúszárnyú bálna játékos mozdulatait egy sorba helyezi a szárazföldi emlősök játékával, s egyjelentésűnek tartja a kutya és ló céltalan szaladgálásával
(1929 Az állatok világa ford.)
Vö. CzF.; ÉKsz.²

Beállítások