egynyelvű mn 1C3

1. ’Egyetlen nyelvet használó.’

1a. (hivatalos nyelvként) kizárólag egy nyelvet használó 〈közösség〉’ ❖ Jónak látnád-e édes barátom, egy varázsbot csapása által egy nyelvűvé tenni az egész emberi nemzetet? (1810 Kazinczy Ferenc C4939, 256) | [az idegen papok] országlati maximává tétették le vele [ti. I. Istvánnal] azt a politikai lehetetlenséget, hogy egynyelvü ország erőtlen ország (1877 Kossuth Lajos 8250008, 176) | [Brassó megyében] a lakosság mindenütt vegyesen lakik. Teljesen egy nyelvű község egy sincs a megyében (1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | [a bábeli toronyépítés után] az Isten beavatkozása új létformát adott az addig egynyelvű emberiségnek (1993 BibliaiLex. CD1207) | [a rádióműsor szerint] ha egynyelvű lenne az egységesülő Európa, akkor „univerzálódna” az egész világ (2001 Magyar Hírlap CD09).

1b. (Nyelvt is) ’〈a kétnyelvűvel v. a többnyelvűvel szemben is:〉 olyan 〈személy〉, aki csak az anyanyelvét beszéli, ill. ilyen személyekből álló 〈közösség〉’ ❖ mintha az egynyelvű franciák máról-holnapra Arany Jánost kezdenék bálványozni, akit sohase ismerhetnek meg fordításokból (1922 Kosztolányi Dezső CD10) | magyarul kértek valamit egy üzletben (Kolozsvárott ezzel már évek óta csak az egynyelvű magyar turisták próbálkoznak – reménytelenül) (1989 Romsics Ignác 2015024, 35) | Dél-Franciaországban még él, de már egynyelvű beszélői nincsenek a provanszálnak vagy okcitánnak, amely a középkorban a trubadúrok nyelve volt (1997 Magyar nyelv és irodalom CD13) | A kétnyelvű oláh cigány közösségek iskolai végzettségének mutatói eltérnek az egynyelvűekétől (2006 Bartha Csilla 3019001, 253).

1c. ’olyan 〈tevékenység〉, amelynek során egyetlen nyelvet használnak, ill. olyan 〈intézmény〉, ahol ilyen tevékenység zajlik’ ❖ [a magyarul, németül és tótul is beszélő lajoskomáromi pap] utódja azon kéréssel folyamodott a’ superintendentiához 1819-ben: változtassék a’ három nyelvű isteni tisztelet egy nyelvüvé (1843 Pesti Hírlap CD61) | lesz már egynyelvű előadás is a budapesti Operában (1911 Borsszem Jankó jún. 11. C5030, 8) | egynyelvűvé váljon bármelyik iskola (1997 Országgyűlési Napló CD62) | több országos kisebbségi önkormányzat vezetője jelezte: egynyelvű elektori gyűléseket kívánnak tartani (2002 Magyar Hírlap CD09) | egynyelvű oktatás (őshonos, őslakó vagy emigráns) kisebbségi diákok számára (2006 Borbély Anna 3177007, 606).

1d. ’olyan 〈szöveg, mű stb.〉, amely egyetlen nyelven íródott, egyetlen nyelvet használ’ ❖ [Calepinus szótárának] kiadásai három csoportra oszthatók: a) 1502–1544 között megjelent kiadások; egynyelvűek, itt-ott görög értelmezéssel (1906 Laczkó Géza C5848, 434) | Így született ez a mi modern, soknyelvű „világirodalmunk”: egy egynyelvű irodalomból, egy halott nyelv [ti. a latin] irodalmából (1934 Babits Mihály CD10) | Az egynyelvű [sumér] szövegek értelmezése ma még megoldhatatlan (1989 HaagLex. ford. CD1208) | a szlovákiai magyar diákoknak a nyelvtörvényre hivatkozva először próbáltak meg egynyelvű, szlovák bizonyítványt kiosztani az elmúlt napokban (1997 Országgyűlési Napló CD62) | miután befejeződött a kétnyelvű szótárak felújítása, a következő években elindulhat a magyar egynyelvű szótárak rekonstrukciója is [az Akadémiai Kiadónál] (2002 Magyar Hírlap CD09).

2. (kissé rég) ’ugyanazt a nyelvet, ill. vmely másik személyével v. csoportéval egyező nyelvet beszélő 〈személy, közösség〉’ ❖ [A Fülöp-szigetek] lakoai nagy ſzámúak nem egy nyelvüek (1801 Molnár János C0304, 77) | [az avarok és a hunok] egy nyelvüek voltak, mindössze dialektusi különbség lehetett köztük (1895 PallasLex. CD02) | [a nemzet] nemcsak egynyelvű emberek együttélése (1937 Schöpflin Aladár CD10).

3. (ritk) ’olyan 〈eszköz〉, amelyen egyetlen lapszerű, lengő, mozgó alkatrész, vagyis nyelv van’ ❖ [a klarinét] az egynyelvű síprendszer legtipikusabb hangszere (1914 RévaiNagyLex. C5707, 726) | [a] közép-európai zónától délre és keletre eső területeken az egynyelvű tiló az uralkodó, a központi régiótól nyugatra és északra eső területeken pedig a két- vagy többnyelvű tiló az általános (1991 Magyar néprajz CD47).

Sz: egynyelvűség.

Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

egynyelvű melléknév 1C3
1.
Egyetlen nyelvet használó.
1a.
(hivatalos nyelvként) kizárólag egy nyelvet használó 〈közösség〉
Jónak látnád-e édes barátom, egy varázsbot csapása által egy nyelvűvé tenni az egész emberi nemzetet?
(1810 Kazinczy Ferenc)
[az idegen papok] országlati maximává tétették le vele [ti. I. Istvánnal] azt a politikai lehetetlenséget, hogy egynyelvü ország erőtlen ország
(1877 Kossuth Lajos)
[Brassó megyében] a lakosság mindenütt vegyesen lakik. Teljesen egy nyelvű község egy sincs a megyében
(1901 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
[a bábeli toronyépítés után] az Isten beavatkozása új létformát adott az addig egynyelvű emberiségnek
(1993 BibliaiLex.)
[a rádióműsor szerint] ha egynyelvű lenne az egységesülő Európa, akkor „univerzálódna” az egész világ
(2001 Magyar Hírlap)
1b. (Nyelvt is)
〈a kétnyelvűvel v. a többnyelvűvel szemben is:〉 olyan 〈személy〉, aki csak az anyanyelvét beszéli, ill. ilyen személyekből álló 〈közösség〉
mintha az egynyelvű franciák máról-holnapra Arany Jánost kezdenék bálványozni, akit sohase ismerhetnek meg fordításokból
(1922 Kosztolányi Dezső)
magyarul kértek valamit egy üzletben (Kolozsvárott ezzel már évek óta csak az egynyelvű magyar turisták próbálkoznak – reménytelenül)
(1989 Romsics Ignác)
Dél-Franciaországban még él, de már egynyelvű beszélői nincsenek a provanszálnak vagy okcitánnak, amely a középkorban a trubadúrok nyelve volt
(1997 Magyar nyelv és irodalom)
A kétnyelvű oláh cigány közösségek iskolai végzettségének mutatói eltérnek az egynyelvűekétől
(2006 Bartha Csilla)
1c.
olyan 〈tevékenység〉, amelynek során egyetlen nyelvet használnak, ill. olyan 〈intézmény〉, ahol ilyen tevékenység zajlik
[a magyarul, németül és tótul is beszélő lajoskomáromi pap] utódja azon kéréssel folyamodott a’ superintendentiához 1819-ben: változtassék a’ három nyelvű isteni tisztelet egy nyelvüvé
(1843 Pesti Hírlap)
lesz már egynyelvű előadás is a budapesti Operában
(1911 Borsszem Jankó jún. 11.)
egynyelvűvé váljon bármelyik iskola
(1997 Országgyűlési Napló)
több országos kisebbségi önkormányzat vezetője jelezte: egynyelvű elektori gyűléseket kívánnak tartani
(2002 Magyar Hírlap)
egynyelvű oktatás (őshonos, őslakó vagy emigráns) kisebbségi diákok számára
(2006 Borbély Anna)
1d.
olyan 〈szöveg, mű stb.〉, amely egyetlen nyelven íródott, egyetlen nyelvet használ
[Calepinus szótárának] kiadásai három csoportra oszthatók: a) 1502–1544 között megjelent kiadások; egynyelvűek, itt-ott görög értelmezéssel
(1906 Laczkó Géza)
Így született ez a mi modern, soknyelvű „világirodalmunk”: egy egynyelvű irodalomból, egy halott nyelv [ti. a latin] irodalmából
(1934 Babits Mihály)
Az egynyelvű [sumér] szövegek értelmezése ma még megoldhatatlan
(1989 HaagLex. ford.)
a szlovákiai magyar diákoknak a nyelvtörvényre hivatkozva először próbáltak meg egynyelvű, szlovák bizonyítványt kiosztani az elmúlt napokban
(1997 Országgyűlési Napló)
miután befejeződött a kétnyelvű szótárak felújítása, a következő években elindulhat a magyar egynyelvű szótárak rekonstrukciója is [az Akadémiai Kiadónál]
(2002 Magyar Hírlap)
2. (kissé rég)
ugyanazt a nyelvet, ill. vmely másik személyével v. csoportéval egyező nyelvet beszélő 〈személy, közösség〉
[A Fülöp-szigetek] lakoai nagy ſzámúak nem egy nyelvüek
(1801 Molnár János)
[az avarok és a hunok] egy nyelvüek voltak, mindössze dialektusi különbség lehetett köztük
(1895 PallasLex.)
[a nemzet] nemcsak egynyelvű emberek együttélése
(1937 Schöpflin Aladár)
3. (ritk)
olyan 〈eszköz〉, amelyen egyetlen lapszerű, lengő, mozgó alkatrész, vagyis nyelv van
[a klarinét] az egynyelvű síprendszer legtipikusabb hangszere
(1914 RévaiNagyLex.)
[a] közép-európai zónától délre és keletre eső területeken az egynyelvű tiló az uralkodó, a központi régiótól nyugatra és északra eső területeken pedig a két- vagy többnyelvű tiló az általános
(1991 Magyar néprajz)
Sz: egynyelvűség
Vö. ÉrtSz.; ÉKsz.

Beállítások