együve (0) l. együvé

együvé hsz 0együve (rég)

1. (rég)(több elemet v. vmivel vmit összekapcsolva, ill. több elemből) egésszé, egy darabbá, ill. egymással érintkezővé’ ❖ A’ fünek tetejében apró töltsér formájú fehér virágotskák, kaláſz módra egygyüvé nagy ſzámmal ſzerkeztettve vagynak (1775 Csapó József 7062001, 198) | az a lánc, mely lelkeket fűz együvé, csak akkor pattan el, midőn szeretet, barátság és erény elsűlyednek (1832 Kölcsey Ferenc 8253056, 345) | A sor fél része, e szavakban: légy híve – az imperativ módnál fogva parancs; másik része ellenben a szivvágy forró s gyöngéd interjectiójánál [= indulatszavánál], az oh-nál fogva, inkább édes, noha az első részszel együvé kapcsolva egyszersmind keserüen édes buzditás (1842 Szemere Pál 8439035, 143) | [a lovaknak] bal- és jobb lábaik együvé levén nyügözve, természetes lépéseket tenni nem birnak (1852 Thewrewk József minden munkái C4158, 24).

1a. (/vál) ’egy anyaggá v. egyneművé (vmivel), ill. meg nem különböztethetővé v. szét nem választhatóvá’ ❖ Ezeket a’ ſzereket jól eggyüve kell keverni (1796 Gazdaságot Célozó Újság 7417002, 157) | együvé szőve s együvé olvadva az ó az újjal, az ifjúság a nem-ifjúsággal (1838 Szemere Pál 8439064, 293) | Nem látja más, csak te tudod, mi van a homlokod megett: egész cirkusz és arzenál, hol minden együvé vegyül (1939 Kálnoky László 9298001, 5) | Nézze, más az élet, más egy novella. Az ember innen is vesz motívumokat, onnan is, azután együvé gyúrja őket (1983 Balla László 1010017, 107).

1b. (/vál) ’egy nagyobb egységbe v. átfogó kategóriába (egyesítve)’ ❖ [a szavakat úgy választjuk el,] hogy a’ betk, a’ mellyek együvé valók, a’ vagyis egy hanghozz tartozandók, együtt maradjanak (1779 Révai Miklós 7283025, 14) | [Liszkay] mindazt a mit csak összegyűjthetett egyháza múltját illetőleg, szeretetteljes gonddal állítá e könyvben együvé (1868 Századok CD57) | az előadóművészet nevén eddig együvé foglalt színpadi előadásnak és a szavalásnak autonómiáját szeretném megmutatni (1910 Feleky Géza CD10) | az adatok együvé tartozását (1987 Pajor Gábor 1116001, 21) | A korábban három részben megjelent […], most együvé szerkesztett történelmi és művelődéstörténeti kronológia (1997 Új Könyvek CD29).

1c. (rég) ’úgy, hogy a térbeli v. időbeli elkülönülés, határ, ill. tagolódás megszűnik’ ❖ A’ Polgárok közt ez elött el-oſzlott ’s dolgozott Puſzták, együvé ſzakadtak, tenger földeket tsinálván magokból, a’ másſzor isméretlen Uraságoknak ſzámára (1776 Bessenyei György¹ ford.–Lucanus 7044040, 21) | Eggy házi gazdának okosnak kell lenni, Éjjelt a’ nappallal eggyüvé kell tenni (1818 Kondor Sámuel C2728, 109) | A tenger egyövé vegyült a léggel (1861 Zilahy Károly ford.–Aiszkhülosz C4580, 40).

2. (/vál)(vmivel, vkivel) egy helyre, kül. egy halomba v. csoportba, ill. egy társaságba’ ❖ Ágiſſal a’ népet egyvé gyjtitek (1772 Bessenyei György¹ C1076, 54) | nem jártak együvé, s ha együtt lenni találtak is, komoron öszvezsugorodtak magokba (1812 Kazinczy Ferenc 7163011, 234) | Még nagyobb számmal kerülnek elő [az ásatásokból] azok a gyakran raktárszerűen együvé halmozott fülszerű bronzkarikák (torquis), melyeket nyakpereczeknek tartanak (1897 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21) | Ha rám volna bízva tárlat-rendezés, lehetőleg nem állítanám együvé őket [ti. Hollósy Simon, Feiks Jenő és Feiks Alfréd festményeit] (1910 Lengyel Géza CD10) | azzal a rengeteg gyerekkel, akikkel együvé zsúfolódtunk, marakodtunk az ételért, italért (1989 Berkovits György 2039021, 69).

2a. (/vál) ’kölcsönösen egymás felé(, hogy összeérnek)’ ❖ Haraggal tekinte egymásra a’ két testvér; némán akad eggyüvé szemek (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson 7163065, 152) | Együve hajtja kagyló-oldalát (1851 Tompa Mihály CD01) | beledobta magát a legujabb áramlatokba, minél ellentétesebbek voltak azok, annál inkább eggyüvé koccantak benne (1919 Szabó Dezső 9623004, 222) | Két hasonló alakú szónak már akkor is nagy az esélye a sztereotip társulásra, ha semmi közük egymáshoz. Hát még ha jelentésbeli affinitás is együvé vonzza őket (1973 Hernádi Miklós 1066001, 20).

3. (-val/-vel ragos szóval is) (rég) ’úgy, hogy vmilyen szempontból azonos(ak) v. összeegyeztethető(ek) (vmivel)’ ❖ Minden Határozót lehet ugyan Íge mellé tenni, de nem minden Íge mellé; hanem megválaſztva, a ſzerínt, a mint a Határozó az Ígével, jelentésére nézve öſzveillik, és egymással megegygyeznek. p. o. ide evett, ide köſzvényesedett, nem illenek egygyüvé (1795 Debreceni Grammatika 7443002, 222) | A’ meszszelátótsőben egymástól olly távolságra vannak hogy az objectiv üvegnek égető távolsága, az ókulár üvegnek égető távolságával vagy helyesebben a’ sugár széllyelszóró ponttal együvé esik (1818 Mokry Benjámin ford.–Möller² 8315014, 199) | ezen egyéniség ritkán hangzik együvé a magunkéval (1860 Szemere Pál 8439015, 111).

4. (/vál)(számát, mértékét) összesítve, összegezve, ill. száma, mértéke egymáshoz adódva’ ❖ az  értelmének világa tsudállatoſabb minden tsillagoknak egygyüvé tett fényeknél (1787 Péczeli József ford.–Young C3446, 393) | A’ II. Fridrik táborának 25 ezer ember hijja esett, a’ holtakat és foglyokat együvé számlálván (1812 Budai Ézsaiás 8069006, 130) | a’ három [szavazati] arányt együvé véve (1843 Pesti Hírlap CD61) | Az ablakokból magános, összevissza hangok indultak világgá, de ahogy a földet érintették, úgy rémlett, együvé erősödtek, és úgy mennek tovább (1976 Dobos László 1034002, 178).

Vö. CzF. együve · együvé; ÉrtSz.; TESz. együtt; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

együve lásd együvé
együvé határozószó 0
együve 0 (rég)
1. (rég)
(több elemet v. vmivel vmit összekapcsolva, ill. több elemből) egésszé, egy darabbá, ill. egymással érintkezővé
A’ fünek tetejében apró töltsér formájú fehér virágotskák, kaláſz módra egygyüvé nagy ſzámmal ſzerkeztettve vagynak
(1775 Csapó József)
az a lánc, mely lelkeket fűz együvé, csak akkor pattan el, midőn szeretet, barátság és erény elsűlyednek
(1832 Kölcsey Ferenc)
A sor fél része, e szavakban: légy híve – az imperativ módnál fogva parancs; másik része ellenben a szivvágy forró s gyöngéd interjectiójánál [= indulatszavánál], az oh-nál fogva, inkább édes, noha az első részszel együvé kapcsolva egyszersmind keserüen édes buzditás
(1842 Szemere Pál)
[a lovaknak] bal- és jobb lábaik együvé levén nyügözve, természetes lépéseket tenni nem birnak
(1852 Thewrewk József minden munkái)
1a. (/vál)
egy anyaggá v. egyneművé (vmivel), ill. meg nem különböztethetővé v. szét nem választhatóvá
Ezeket a’ ſzereket jól eggyüve kell keverni
(1796 Gazdaságot Célozó Újság)
együvé szőve s együvé olvadva az ó az újjal, az ifjúság a nem-ifjúsággal
(1838 Szemere Pál)
Nem látja más, csak te tudod, mi van a homlokod megett: egész cirkusz és arzenál, hol minden együvé vegyül
(1939 Kálnoky László)
Nézze, más az élet, más egy novella. Az ember innen is vesz motívumokat, onnan is, azután együvé gyúrja őket
(1983 Balla László)
1b. (/vál)
egy nagyobb egységbe v. átfogó kategóriába (egyesítve)
[a szavakat úgy választjuk el,] hogy a’ betk, a’ mellyek együvé valók, a’ vagyis egy hanghozz tartozandók, együtt maradjanak
(1779 Révai Miklós)
[Liszkay] mindazt a mit csak összegyűjthetett egyháza múltját illetőleg, szeretetteljes gonddal állítá e könyvben együvé
(1868 Századok)
az előadóművészet nevén eddig együvé foglalt színpadi előadásnak és a szavalásnak autonómiáját szeretném megmutatni
(1910 Feleky Géza)
az adatok együvé tartozását
(1987 Pajor Gábor)
A korábban három részben megjelent […], most együvé szerkesztett történelmi és művelődéstörténeti kronológia
(1997 Új Könyvek)
1c. (rég)
úgy, hogy a térbeli v. időbeli elkülönülés, határ, ill. tagolódás megszűnik
A’ Polgárok közt ez elött el-oſzlott ’s dolgozott Puſzták, együvé ſzakadtak, tenger földeket tsinálván magokból, a’ másſzor isméretlen Uraságoknak ſzámára
(1776 Bessenyei György¹ ford.Lucanus)
Eggy házi gazdának okosnak kell lenni, Éjjelt a’ nappallal eggyüvé kell tenni
(1818 Kondor Sámuel)
A tenger egyövé vegyült a léggel
(1861 Zilahy Károly ford.Aiszkhülosz)
2. (/vál)
(vmivel, vkivel) egy helyre, kül. egy halomba v. csoportba, ill. egy társaságba
Ágiſſal a’ népet egyvé gyjtitek
(1772 Bessenyei György¹)
nem jártak együvé, s ha együtt lenni találtak is, komoron öszvezsugorodtak magokba
(1812 Kazinczy Ferenc)
Még nagyobb számmal kerülnek elő [az ásatásokból] azok a gyakran raktárszerűen együvé halmozott fülszerű bronzkarikák (torquis), melyeket nyakpereczeknek tartanak
(1897 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
Ha rám volna bízva tárlat-rendezés, lehetőleg nem állítanám együvé őket [ti. Hollósy Simon, Feiks Jenő és Feiks Alfréd festményeit]
(1910 Lengyel Géza)
azzal a rengeteg gyerekkel, akikkel együvé zsúfolódtunk, marakodtunk az ételért, italért
(1989 Berkovits György)
2a. (/vál)
kölcsönösen egymás felé(, hogy összeérnek)
Haraggal tekinte egymásra a’ két testvér; némán akad eggyüvé szemek
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Macpherson)
Együve hajtja kagyló-oldalát
(1851 Tompa Mihály)
beledobta magát a legujabb áramlatokba, minél ellentétesebbek voltak azok, annál inkább eggyüvé koccantak benne
(1919 Szabó Dezső)
Két hasonló alakú szónak már akkor is nagy az esélye a sztereotip társulásra, ha semmi közük egymáshoz. Hát még ha jelentésbeli affinitás is együvé vonzza őket
(1973 Hernádi Miklós)
3. (-val/-vel ragos szóval is) (rég)
úgy, hogy vmilyen szempontból azonos(ak) v. összeegyeztethető(ek) (vmivel)
Minden Határozót lehet ugyan Íge mellé tenni, de nem minden Íge mellé; hanem megválaſztva, a ſzerínt, a mint a Határozó az Ígével, jelentésére nézve öſzveillik, és egymással megegygyeznek. p. o.példának okáért ide evett, ide köſzvényesedett, nem illenek egygyüvé
(1795 Debreceni Grammatika)
A’ meszszelátótsőben egymástól olly távolságra vannak hogy az objectiv üvegnek égető távolsága, az ókulár üvegnek égető távolságával vagy helyesebben a’ sugár széllyelszóró ponttal együvé esik
(1818 Mokry Benjámin ford.Möller²)
ezen egyéniség ritkán hangzik együvé a magunkéval
(1860 Szemere Pál)
4. (/vál)
(számát, mértékét) összesítve, összegezve, ill. száma, mértéke egymáshoz adódva
az  értelmének világa tsudállatoſabb minden tsillagoknak egygyüvé tett fényeknél
(1787 Péczeli József ford.Young)
A’ II. Fridrik táborának 25 ezer ember hijja esett, a’ holtakat és foglyokat együvé számlálván
(1812 Budai Ézsaiás)
a’ három [szavazati] arányt együvé véve
(1843 Pesti Hírlap)
Az ablakokból magános, összevissza hangok indultak világgá, de ahogy a földet érintették, úgy rémlett, együvé erősödtek, és úgy mennek tovább
(1976 Dobos László)
Vö. CzF. együve · együvé; ÉrtSz.; TESz. együtt; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások