éhenkórász mn és fn (pejor)

I. mn 2A3

1. (túlzó is) ’〈becsmérlésként is:〉 szegényen tengődő, nélkülöző, (ezért rendszeresen éhes,) gyakr. csavargó életmódot folytató v. állástalan 〈ember, kül. férfi〉’ ❖ holmi éhen-kórász Prókátor (1824 Fáy András¹ C1724, 65) | Te két betyár, éhenkorász piszokfészek (1880 Csengery János ford.–Catullus C1272, 116) | ez a kóbor kutya, ez az ágrólszakadt, éhenkórász fickó (1925 Surányi Miklós CD10) | Hedvig néni úgy halt meg, hogy leszúrták, mint egy disznót. A gyilkosa, egy éhenkórász, elcsapott színész a néhány ékszert, amit a lakásban talált, zsebre vágta (1985 Grendel Lajos 1060003, 317).

1a. ’mindig éhes, folyton enni vágyó 〈állat〉’ ❖ nehogy reá támadjanak valami jöttmentre ezek az éhenkórász agarak (1848 Bernát Gáspár 8052002, 28) | Nem is ló ez, hanem éhenkórász szúnyog (1934 Kassák Lajos CD10).

2. ’ingyenélő, másokon élősködő 〈ember〉’ ❖ éhenn korász és más asztalán eld ember (1797 Bécsi Magyar Merkurius C0346, 705) | Naplopó, dologkerülő, éhenkórász valamennyi barát (1892 Jókai Mór CD18) | sok éhenkórász testvérei vannak [ti. a vendéglősnek], akik mindenét elharácsolják (1900 Mikszáth Kálmán C3143, 70) | a gazdagok asztalánál a görög-római világban éhenkórász paraziták is helyet kaptak (1988 Magyar néprajz CD47).

II. fn 4A

1. ’〈becsmérlésként is:〉 szegényen tengődő, nélkülöző, (ezért rendszeresen éhes,) gyakr. csavargó életmódot folytató v. állástalan ember, kül. férfi’ ❖ ? Ez, tsak ollyan Éhenkóráſz vólt, ’s magának meg tsak háza ſe vólt (1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.–Miller C0790, 308) | Huszonnégy évi fáradalmas szorgalom és ügyekezet után mi lett belőlem – egy éhenkórász (1845 Czakó Zsigmond C1225, 67) | Én vén banya? Ez már sok! Jaj! ti éhenkórászok! Hol egy erősnyelű seprő? Vagy egy jó hosszú meszelő? (1876 e. Tóth Ede 8486007, 57) | felköttettél egy szegény éhenkórászt, aki cipót lopott (1917 Herczeg Ferenc 9241009, 64) | a teraszok előtt ácsorgó koszos éhenkórászok, a maradékokat gyűjtögető kiskölykök (1999 Magyar Hírlap CD09).

2. ’ingyenélő, másokon élősködő ember’ ❖ Az ifjú czárné eddig csak hizelgőket, nagyúri éhenkórászokat látott (1907 Ambrus Zoltán C0605, 81) | Az éhenkórászok egész hada élősködött a morzsáin (1925 Kállay Miklós ford.–Rolland CD10) | Miből tartsam el ezt a sok éhenkórászt, a vendégeidet, ha vagyonodat szét akarod osztani, de még műveidet is ingyen akarod közrebocsátani? (1956 Füst Milán 9161047, 334).

Vö. CzF. éhen; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

éhenkórász melléknév és főnév (pejor)
I. melléknév 2A3
1. (túlzó is)
〈becsmérlésként is:〉 szegényen tengődő, nélkülöző, (ezért rendszeresen éhes,) gyakr. csavargó életmódot folytató v. állástalan 〈ember, kül. férfi〉
holmi éhen-kórász Prókátor
(1824 Fáy András¹)
Te két betyár, éhenkorász piszokfészek
(1880 Csengery János ford.Catullus)
ez a kóbor kutya, ez az ágrólszakadt, éhenkórász fickó
(1925 Surányi Miklós)
Hedvig néni úgy halt meg, hogy leszúrták, mint egy disznót. A gyilkosa, egy éhenkórász, elcsapott színész a néhány ékszert, amit a lakásban talált, zsebre vágta
(1985 Grendel Lajos)
1a.
mindig éhes, folyton enni vágyó 〈állat〉
nehogy reá támadjanak valami jöttmentre ezek az éhenkórász agarak
(1848 Bernát Gáspár)
Nem is ló ez, hanem éhenkórász szúnyog
(1934 Kassák Lajos)
2.
ingyenélő, másokon élősködő 〈ember〉
éhenn korász és más asztalán eld ember
(1797 Bécsi Magyar Merkurius)
Naplopó, dologkerülő, éhenkórász valamennyi barát
(1892 Jókai Mór)
sok éhenkórász testvérei vannak [ti. a vendéglősnek], akik mindenét elharácsolják
(1900 Mikszáth Kálmán)
a gazdagok asztalánál a görög-római világban éhenkórász paraziták is helyet kaptak
(1988 Magyar néprajz)
II. főnév 4A
1.
〈becsmérlésként is:〉 szegényen tengődő, nélkülöző, (ezért rendszeresen éhes,) gyakr. csavargó életmódot folytató v. állástalan ember, kül. férfi
?
Ez, tsak ollyan Éhenkóráſz vólt, ’s magának meg tsak háza ſe vólt
(1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.Miller)
Huszonnégy évi fáradalmas szorgalom és ügyekezet után mi lett belőlem – egy éhenkórász
(1845 Czakó Zsigmond)
Én vén banya? Ez már sok! Jaj! ti éhenkórászok! Hol egy erősnyelű seprő? Vagy egy jó hosszú meszelő?
(1876 e. Tóth Ede)
felköttettél egy szegény éhenkórászt, aki cipót lopott
(1917 Herczeg Ferenc)
a teraszok előtt ácsorgó koszos éhenkórászok, a maradékokat gyűjtögető kiskölykök
(1999 Magyar Hírlap)
2.
ingyenélő, másokon élősködő ember
Az ifjú czárné eddig csak hizelgőket, nagyúri éhenkórászokat látott
(1907 Ambrus Zoltán)
Az éhenkórászok egész hada élősködött a morzsáin
(1925 Kállay Miklós ford.Rolland)
Miből tartsam el ezt a sok éhenkórászt, a vendégeidet, ha vagyonodat szét akarod osztani, de még műveidet is ingyen akarod közrebocsátani?
(1956 Füst Milán)
Vö. CzF. éhen; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások