ehető mn 17C

1. ’Olyan 〈dolog〉, amelyet meg lehet enni.’

1a. ’olyan 〈állati v. növényi eredetű dolog〉, amelyet anyaga, összetétele, nem mérgező volta stb. (emberi) táplálkozásra alkalmassá tesz’ ❖ a Természet közönséges spiritusának egy darabja, vagy iható, ehetö részi (1779 Bessenyei György¹ 7044004, 232) | [az ún. borsevő madár] husa fekete, jóformán kemény, de még is ehető (1834 Fillértár 8623003, 229) | a naspolya csak hosszas állás után puhul meg, ekkor ehető v. bor lesz belőle (1896 PallasLex. CD02) | [Bogár kutya] hevesen szimatolt valami ehető hulladék után (1953 Szabó István² 9625001, 33) | mérges gomba kerül az ehetők közé (1988 Rátai János 1131003, 194).

1b. (kissé biz) ’tűrhető, elfogadható minőségű 〈étel〉’ ❖ Naponta háromszor eszünk s ez még jó volna, ha mind a háromszor ehető lenne a koszt (1947 Szabad Föld okt. 26. C1537, 2) | [levelet] életemben talán egyszer ha írtam neki [ti. apámnak], egy úttörőtáborból, hogy jól vagyok, és a kaja is ehető (1995 Magyar Hírlap CD09).

2. (rég) ’vmilyen étkű, étvágyú, ill. olyan 〈ember, állat〉, aki v. amely jellemzően jól eszik’ ❖ Egy barát, ki egéſſéges és nagy ehet vala, ſemmit ſem tartott olly nehéznek a’ ſzerzetes életben, mint a’ bjtöt (1782 Kónyi János C2730, 43) | A’ leg-nagyobb ehet állatoknak minémüek a’ ſaſok, farkaſok, oroſzlánok, üres gyomrokban pedig mindenkor rothadásra hanyatló epés nedveſég találtatott (1786 Mátyus István C3067, 84) | A’ Júhok egésségének jelei fképpen ezek: 1. Ha ſzemeſek, virgantzók, erſek. […] IV. Ha ehetk, ha a’ mezn ſzaporán harapoznak (1792 Német Mihály C3324, 46) | Ebédnél két roppant ehető öreg úr ült mellé két felől (1851 Jókai Mór C2248, 293) | [Simkovics János] e vagyonkát arra fordította, hogy gyomorbaját gyógyíttassa, amit a mértéktelen evéssel szerzett. Sokáig láttuk még a nagy ehető esküdtet betegen, bágyadtan tengeni-lengeni a vármegyeház parkjában, a zsebéből fekete kenyeret majszolt, és így sóhajtozott: – Ó, ha én még egyszer szalonnával jóllakhatnék! (1905 Krúdy Gyula CD54).

Sz: ehetős.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz. ~, nagyehető

ehető melléknév 17C
1.
Olyan 〈dolog〉, amelyet meg lehet enni.
1a.
olyan 〈állati v. növényi eredetű dolog〉, amelyet anyaga, összetétele, nem mérgező volta stb. (emberi) táplálkozásra alkalmassá tesz
a Természet közönséges spiritusának egy darabja, vagy iható, ehetö részi
(1779 Bessenyei György¹)
[az ún. borsevő madár] husa fekete, jóformán kemény, de még is ehető
(1834 Fillértár)
a naspolya csak hosszas állás után puhul meg, ekkor ehető v.vagy bor lesz belőle
(1896 PallasLex.)
[Bogár kutya] hevesen szimatolt valami ehető hulladék után
(1953 Szabó István²)
mérges gomba kerül az ehetők közé
(1988 Rátai János)
1b. (kissé biz)
tűrhető, elfogadható minőségű 〈étel〉
Naponta háromszor eszünk s ez még jó volna, ha mind a háromszor ehető lenne a koszt
(1947 Szabad Föld okt. 26.)
[levelet] életemben talán egyszer ha írtam neki [ti. apámnak], egy úttörőtáborból, hogy jól vagyok, és a kaja is ehető
(1995 Magyar Hírlap)
2. (rég)
vmilyen étkű, étvágyú, ill. olyan 〈ember, állat〉, aki v. amely jellemzően jól eszik
Egy barát, ki egéſſéges és nagy ehet vala, ſemmit ſem tartott olly nehéznek a’ ſzerzetes életben, mint a’ bjtöt
(1782 Kónyi János)
A’ leg-nagyobb ehet állatoknak minémüek a’ ſaſok, farkaſok, oroſzlánok, üres gyomrokban pedig mindenkor rothadásra hanyatló epés nedveſég találtatott
(1786 Mátyus István)
A’ Júhok egésségének jelei fképpen ezek: 1. Ha ſzemeſek, virgantzók, erſek. […] IV. Ha ehetk, ha a’ mezn ſzaporán harapoznak
(1792 Német Mihály)
Ebédnél két roppant ehető öreg úr ült mellé két felől
(1851 Jókai Mór)
[Simkovics János] e vagyonkát arra fordította, hogy gyomorbaját gyógyíttassa, amit a mértéktelen evéssel szerzett. Sokáig láttuk még a nagy ehető esküdtet betegen, bágyadtan tengeni-lengeni a vármegyeház parkjában, a zsebéből fekete kenyeret majszolt, és így sóhajtozott: – Ó, ha én még egyszer szalonnával jóllakhatnék!
(1905 Krúdy Gyula)
Sz: ehetős
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; ÚMTsz. ~, nagyehető

Beállítások