éhez l. éhezik

éhezik ige 14béhez (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben), ehezik (nyj)

1. tn (tárgyragos határozóval is) ’〈ember, állat〉(vmennyi ideig,) rendsz. kényszerből nem vesz magához (elegendő v. megfelelő) táplálékot, (semmit) nem eszik’ ❖ Az ehezett Ketske bé-tekintvén egy zldell kertbe kivánkozik vala bé-menni (1776 Esopus meséi ford. C1642, 230) | egy kis kenyeret is adjanak! Hadd viszem haza gyerekemnek, éhező feleségemnek (1869–1872 Déryné Széppataki Róza 8102003, 557) | Mióta Lénát eltemették sokat éheztek az egyházfiék. Eleinte még hoztak maguktól a szomszédok egy kis káposztalevest és egy-egy fél kenyeret, de amikor látták, hogy Alexej Oszipovicsból aligha lesz még egyszer egész ember, elapadtak a jótékonyság forrásai (1924 Havas András Károly CD10) | a kutya akár 2-3 hétig is éhezhet minden komolyabb következmény nélkül (1996 Szinák János–Veress István CD59).

1a. éhezik vmire tn ’vmely ételre, italra vágyik’ ❖ jobbatska ebédre éhezett (1787 Pálóczi Horváth Ádám 7257020, 15) | friss tejjel látni el naponta a főváros tejeskávéra éhező lakosságát (1889 Madarassy László 8466014, 194) | a tigris, mikor zsákmányra éhezik (1940 Rónay György 9573115, 47).

1b. ts (irod, átv is) ’〈annak kif-ére, hogy vki vmely ételre, italra vágyik〉’ ❖ Szüntelen éhezik prédájokat, mínt a poklok (1779 Bessenyei György¹ ford.–Voltaire C1098, 86) | A’ kard markában villog, még több húst éhezik, izzad, ’S gzölög a’ vértl, mellyben kedvére megúſzott Markolatig (1809 Pázmándi Horvát Endre 8358010, 3) | a him a puszta kőszál Magas ormán ülvén, őrt áll, S martalékot hogyha éhez, Amint vág a földszinéhez: Még a nád se száll gyorsabban, Mikor a kézív lecsappan (1855 Tompa Mihály CD01) | Még a vadállat sem bántja saját fajtáját, bezzeg az ember emberhúst éhezik (1943 Rajczy Mária Callista Mechtildis CD52).

2. tn ’(testileg, fizikailag) erősen vágy(akoz)ik, sóvárog vmire, vkire, ritk. vmi, vki után’ ❖ Az ember pedig ha olly ſokáig tartana-is mint a’ nap, mindenkor tanúlna valamelly újj igazſágot ’s mikor végre ki-múlna, akkor-is újjabb esméretek után éhezne (1787 Péczeli József ford.–Young C3446, 285) | A színészek is figyelnek, tanakodnak, vajon kire éhez a publikum (1881 Baksay Sándor C0736, 312) | Általában éheztünk a lányok után úgy, mint a falat kenyér után (1929 Kassák Lajos CD10) | a fehér lapok igazságra éheztek, s hidegen terültek Mária keze alá, ha vallani készült (1936 Berczeli Anzelm Károly 9045013, 31) | A normális életre éhező emberek (1996 Magyar Hírlap CD09).

2a. ts (irod)(testileg, fizikailag) mohón, sóvárogva kíván vmit, vkit’ ❖ Szívem az a’ mi vólt, de nem védelmezi Karom, kinek vérét Chiméné éhezi (1773 Teleki Ádám ford.–Corneille C4103, 82) | akadt tudós barát, a ki szomjuhozta s éhezte az igazságot (1899 Horváth Cyrill² 8580001, 62) | Az én lelkem csak nyugodalmat éhez (1938 Babits Mihály 9014106, 4) | Mért bűn egy regényben a mese, történet, anekdota? Ma is mindenki éhezi (1967 Szentkuthy Miklós 9664013, 322).

Ö: el~, ki~, meg~.

Vö. CzF. ehezik, éhėzik, éhėző; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

éhez lásd éhezik
éhezik ige 14b
éhez (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben)
ehezik (nyj)
1. tárgyatlan (tárgyragos határozóval is)
〈ember, állat〉 (vmennyi ideig,) rendsz. kényszerből nem vesz magához (elegendő v. megfelelő) táplálékot, (semmit) nem eszik
Az ehezett Ketske bé-tekintvén egy zldell kertbe kivánkozik vala bé-menni
(1776 Esopus meséi ford.)
egy kis kenyeret is adjanak! Hadd viszem haza gyerekemnek, éhező feleségemnek
(1869–1872 Déryné Széppataki Róza)
Mióta Lénát eltemették sokat éheztek az egyházfiék. Eleinte még hoztak maguktól a szomszédok egy kis káposztalevest és egy-egy fél kenyeret, de amikor látták, hogy Alexej Oszipovicsból aligha lesz még egyszer egész ember, elapadtak a jótékonyság forrásai
(1924 Havas András Károly)
a kutya akár 2-3 hétig is éhezhet minden komolyabb következmény nélkül
(1996 Szinák János–Veress István)
1a. éhezik vmire tárgyatlan
vmely ételre, italra vágyik
jobbatska ebédre éhezett
(1787 Pálóczi Horváth Ádám)
friss tejjel látni el naponta a főváros tejeskávéra éhező lakosságát
(1889 Madarassy László)
a tigris, mikor zsákmányra éhezik
(1940 Rónay György)
1b. tárgyas (irod, átv is)
〈annak kif-ére, hogy vki vmely ételre, italra vágyik〉
Szüntelen éhezik prédájokat, mínt a poklok
(1779 Bessenyei György¹ ford.Voltaire)
A’ kard markában villog, még több húst éhezik, izzad, ’S gzölög a’ vértl, mellyben kedvére megúſzott Markolatig
(1809 Pázmándi Horvát Endre)
a him a puszta kőszál Magas ormán ülvén, őrt áll, S martalékot hogyha éhez, Amint vág a földszinéhez: Még a nád se száll gyorsabban, Mikor a kézív lecsappan
(1855 Tompa Mihály)
Még a vadállat sem bántja saját fajtáját, bezzeg az ember emberhúst éhezik
(1943 Rajczy Mária Callista Mechtildis)
2. tárgyatlan
(testileg, fizikailag) erősen vágy(akoz)ik, sóvárog vmire, vkire, ritk. vmi, vki után
Az ember pedig ha olly ſokáig tartana-is mint a’ nap, mindenkor tanúlna valamelly újj igazſágot ’s mikor végre ki-múlna, akkor-is újjabb esméretek után éhezne
(1787 Péczeli József ford.Young)
A színészek is figyelnek, tanakodnak, vajon kire éhez a publikum
(1881 Baksay Sándor)
Általában éheztünk a lányok után úgy, mint a falat kenyér után
(1929 Kassák Lajos)
a fehér lapok igazságra éheztek, s hidegen terültek Mária keze alá, ha vallani készült
(1936 Berczeli Anzelm Károly)
A normális életre éhező emberek
(1996 Magyar Hírlap)
2a. tárgyas (irod)
(testileg, fizikailag) mohón, sóvárogva kíván vmit, vkit
Szívem az a’ mi vólt, de nem védelmezi Karom, kinek vérét Chiméné éhezi
(1773 Teleki Ádám ford.Corneille)
akadt tudós barát, a ki szomjuhozta s éhezte az igazságot
(1899 Horváth Cyrill²)
Az én lelkem csak nyugodalmat éhez
(1938 Babits Mihály)
Mért bűn egy regényben a mese, történet, anekdota? Ma is mindenki éhezi
(1967 Szentkuthy Miklós)
Vö. CzF. ehezik, éhėzik, éhėző; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások