éj¹ fn 2B6 (kissé vál v. irod)éjj (kissé rég)

1. ’a késő estétől hajnalig tartó napszak (ideje), ill. 〈rendsz. a nappallal szemben:〉 a napnak a sötétedéstől reggelig terjedő fele’ ❖ Nap és Éjj egymáſſal a’ mikor egyeznek (1774 Vesmás Márton 7374002, 29) | [a katonák] fegyverben állva tölték az éjet (1841 Pesti Hírlap CD61) | Késő éjre járt az idő (1862 Jókai Mór CD18) | Hosszú éjjeken át sokat gondolkodtam (1911 Szini Gyula CD10) | [Medici Katalin] Bertalan éjén ezrivel gyilkoltatta le a hugenottákat (1926 TolnaiÚjLex. C5722, 136) | háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain (1995 Protestáns Biblia ford. CD1203) (az) éj fele (rég) ’éjjeli tizenkét óra, ill. annak tájéka, éjfél’ ❖ dallának ezek [ti. a villik, szellemek], ’s eloszoltak az éj’ fele’ multán (1822 Vörösmarty Mihály 8524374, 43) | az óra éj felére jár (1845 Petőfi Sándor CD01) | ha az éj fele jő, Sírjából nyögve vánczorog elő, Kit a reá kért átok súlya nyom (1847 Tompa Mihály 8484030, 79) éjt nappá téve (túlzó) ’egyfolytában, szakadatlanul, éjjel-nappal’ ❖ [a fogságba ejtett lány megváltásáért] a szerelmes vőlegény három évig dolgozik éjt nappá téve embereivel együtt (1923 Népszava máj. 1. C7491, 10) | mi késztette, hogy éjt-nappá téve körmöljön, visszamerülve multjába, feloldani kövülni-kezdő emlékeit? (1933 Németh Andor CD10) | az ideális munkavállaló sohasem beteg, nincs családja és éjt nappá téve cége rendelkezésére áll (1999 Népszava szept. 3. C6268, 7) éjt nappallá téve (túlzó) ’ua.’ ❖ [Kossuth] nem volt könnyelmü tagja a választmánynak, nem hideg spectatora a vésznek, hanem mondhatni éjet nappallá téve a tevékenység egész erejével munkált, hogy a választmány a társaságnak vagyonát mennyire lehet megmentse (1846 Hetilap CD61) | Mit csinál vajon ez az ifjú? Nem nyugszik, hanem éjt nappallá téve lót-fut, igyekszik és okulást meg munkát keres és küszködik (1923 Kosáryné Réz Lola CD10) | személyiségi jogokat sért-e a detektív, ha valakit észrevétlenül követ éjt nappallá téve (1998 Magyar Hírlap CD09).

1a. (-en, ritk. -t raggal, hsz-szerűen) (rég, irod) ’éjszaka, éjjel’ ❖ Jó késő éjen jöttem haza s a jó gazdasszony még is fönvirasztott miattam (1837 Tóth Péter 8491003, 282) | [a nagyságos asszony gyerekeit] nappal ápolom, éjen virrasztom (1846 Kuthy Lajos 8261003, 209) | Atyám is a szent sír vitéze volt, Midőn egy éjt meglepte a vad ellen […] táborát (1863 Madách Imre C2953, 110) | minden éjjen megjelenek néked (1927 Benedek Elek 1015001, 10) | gyötrődik Medzsnun, vágyva a halált, ott sír szegény három nap, három éjen (1966 Rab Zsuzsa ford.–Nizámí Gandzsaví 9539023, 78).

1b. ’〈vki(k) szempontjából:〉 e napszak eseményeinek összessége, ill. e napszakban folytatott tevékenység(ek sora)’ ❖ a’ Leány tsupán egy éjjért annyi pénzt kívánt tle, mennyit moſt Frantz pénzben 4000 Liver téſzen (1796 Sándor István 7287069, 18) | Nyári betegeskedésem után helyreállott egésségem, ’s jó éjeim voltak (1810 Kazinczy Ferenc C2561, 164) | dús versháló, Mibe éjem, napom beszőve (1935 Fodor József 9149001, 3) | Hagyd el a kék tengert […]; barlangomban, az oldalamon gyönyörűbb lesz az éjed! (1982 e. Kerényi Grácia ford.–Theokritosz 9324050, 77).

1c. ’〈ebben a napszakban, ill. nyugovóra térés előtt haszn. búcsúzó köszönésben〉’ ❖ A rue de la Parisban vagyunk; ez az ön utja, jó éjt (1843 Petőfi Sándor ford.–Bernard C3512, 35) | jó éjt kívántunk egymásnak és én visszamentem a szobámba (1916 Moly Tamás CD10) | Távozáskor a legáltalánosabban használt forma a Viszontlátásra! és változatai, ill. a Jó éjszakát! és a kissé választékos Jó éjt!, főként egyenrangúak között (1980 Nyelvművelő kézikönyv C6413, 1250).

1d. (rendsz. jelzővel) ’〈a halál mint állapot jelképeként〉’ ❖ Öröme a’ népnek, te éjbe döltél! (1815 Kazinczy Ferenc ford.–Macpherson 7163062, 10) | Hajnalodik; de fejét ez már nem nyujtja feléje, Hoszszan aluszsza sötétségét a’ végtelen éjnek! (1823–1824 Vörösmarty Mihály 8524375, 71) | eltűnni a nagy éjben, Mindennél, ami él, a vég ez (1895 Vajda János CD01) | Amit te adtál […], Én elviszem a síri nyugovóra S az örök éjben is hevítni fog (1924 Juhász Gyula¹ CD01).

2. ’az éjszakával beálló sötétség, ill. a külvilág úgy, ahogyan annak idején érzékelhető, mutatkozik’ ❖ vigyázz Tuardi: mer a gyászos éjnek első feltetzése(kor) kardomon láttya fejedet az egész sereg (1780 Csíksomlyói iskoladrámák ford. 7401003, 120) | Körűl a táj az éjben elmerült; Csak a kuvik szól, más madár elült (1844 Tompa Mihály 8484076, 14) | nyitott szemmel belebámulni a vak éjbe álomtalan, gyötrődve, égve (1915 Lányi Sarolta CD10) | [hajnalban] ott hol a fény elválik az éjtől, olvad a homály, reszketnek a színek (1971 Képes Géza ford. 9323052, 71).

2a. ’a fény, világosság hiánya, teljes sötétség’ ❖ [A förgeteg] rettenetesen közelgetett elébb, ’s éjbe borította a’ mezőket (1788–1789 Magyar Múzeum C0352, 263) | Meggyőzte az ember a’ tengerek hatalmát, leszállott a’ föld örök éjébe (1831 Széchenyi István 8429011, 344) | Izzadt az ásó, – nyílt a sírok éje – És Babilonban szittya őst talált (1905 Zempléni Árpád 8535010, 231) | Éjben élünk, mint vakok. Bebádogoztak minden ablakot (1953 Tollas Tibor 9818023, 60).

2b. (rég) ’〈a látóképesség hiánya, a vakság mint állapot jelképeként〉’ ❖ a’ kiknek szemök világát vissza nem adhatjuk, gyujtsuk meg legalább kebelökben a’ szellem fáklyavilágát, mely földerítse örök éjöket (1841 Pesti Hírlap CD61) | Szemének éje, lelkének borúja Nem gyötri többé (1850 Arany János CD01) | mért van nekem Szegény vaknak örök éjem?! (1857 Vasárnapi Újság CD56).

2c. ’〈sötét, kilátástalan lelki, szellemi állapot, ill. átláthatatlan külső helyzet, állapot jelképeként〉’ ❖ A’ nagy Allah fel-viraſzttya Éjbe omlott éltemet (1793 Verseghy Ferenc ford.–Kotzebue C2991, 187) | Búnak éje ül szivemben (1843 Petőfi Sándor C3506, 32) | Oszlopnak gyúlva sorsunk síri éjén: Járj előttünk, dicsőült Égi Láng, Élni akaró bús halottak élén! (1923 Tóth Árpád CD01).

3. (rég, ritk) ’észak’ ❖ [lelkem] repkedni vágyna éj ’s kelet felé (1820 Töltényi Szaniszló C4315, 50).

Ö: fél~, karácsony~, nász~.

ÖU: bál~, nyár~, szilveszter~, tavasz~.

ÖE: ~bagoly, ~barna, ~bogár, ~ború, ~csend, ~dél, ~derék, ~edény, ~egyenlőség, ~fátyol, ~fürt, ~haj, ~harmat, ~homály, ~hosszat, ~idő, ~kelet, ~köd, ~közép, ~lámpa, ~lepel, ~lepke, ~madár, ~magány, ~nyugat, ~őr, ~ruha, ~sark, ~szekrény, ~szem, ~tanya, ~zene.

Sz: éjel, éjez, éjlik, éjnyi, éjű.

Vö. CzF. ~, éjenként; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, éjen

éj¹ főnév 2B6 (kissé vál v. irod)
éjj 2B6 (kissé rég)
1.
a késő estétől hajnalig tartó napszak (ideje), ill. 〈rendsz. a nappallal szemben:〉 a napnak a sötétedéstől reggelig terjedő fele
Nap és Éjj egymáſſal a’ mikor egyeznek
(1774 Vesmás Márton)
[a katonák] fegyverben állva tölték az éjet
(1841 Pesti Hírlap)
Késő éjre járt az idő
(1862 Jókai Mór)
Hosszú éjjeken át sokat gondolkodtam
(1911 Szini Gyula)
[Medici Katalin] Bertalan éjén ezrivel gyilkoltatta le a hugenottákat
(1926 TolnaiÚjLex.)
háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain
(1995 Protestáns Biblia ford.)
(az) éj fele (rég)
éjjeli tizenkét óra, ill. annak tájéka, éjfél
dallának ezek [ti. a villik, szellemek], ’s eloszoltak az éj’ fele’ multán
(1822 Vörösmarty Mihály)
az óra éj felére jár
(1845 Petőfi Sándor)
ha az éj fele jő, Sírjából nyögve vánczorog elő, Kit a reá kért átok súlya nyom
(1847 Tompa Mihály)
éjt nappá téve (túlzó)
egyfolytában, szakadatlanul, éjjel-nappal
[a fogságba ejtett lány megváltásáért] a szerelmes vőlegény három évig dolgozik éjt nappá téve embereivel együtt
(1923 Népszava máj. 1.)
mi késztette, hogy éjt-nappá téve körmöljön, visszamerülve multjába, feloldani kövülni-kezdő emlékeit?
(1933 Németh Andor)
az ideális munkavállaló sohasem beteg, nincs családja és éjt nappá téve cége rendelkezésére áll
(1999 Népszava szept. 3.)
éjt nappallá téve (túlzó)
ua.
[Kossuth] nem volt könnyelmü tagja a választmánynak, nem hideg spectatora a vésznek, hanem mondhatni éjet nappallá téve a tevékenység egész erejével munkált, hogy a választmány a társaságnak vagyonát mennyire lehet megmentse
(1846 Hetilap)
Mit csinál vajon ez az ifjú? Nem nyugszik, hanem éjt nappallá téve lót-fut, igyekszik és okulást meg munkát keres és küszködik
(1923 Kosáryné Réz Lola)
személyiségi jogokat sért-e a detektív, ha valakit észrevétlenül követ éjt nappallá téve
(1998 Magyar Hírlap)
1a. (-en, ritk. -t raggal, hsz-szerűen) (rég, irod)
éjszaka, éjjel
Jó késő éjen jöttem haza s a jó gazdasszony még is fönvirasztott miattam
(1837 Tóth Péter)
[a nagyságos asszony gyerekeit] nappal ápolom, éjen virrasztom
(1846 Kuthy Lajos)
Atyám is a szent sír vitéze volt, Midőn egy éjt meglepte a vad ellen […] táborát
(1863 Madách Imre)
minden éjjen megjelenek néked
(1927 Benedek Elek)
gyötrődik Medzsnun, vágyva a halált, ott sír szegény három nap, három éjen
(1966 Rab Zsuzsa ford.Nizámí Gandzsaví)
1b.
〈vki(k) szempontjából:〉 e napszak eseményeinek összessége, ill. e napszakban folytatott tevékenység(ek sora)
a’ Leány tsupán egy éjjért annyi pénzt kívánt tle, mennyit moſt Frantz pénzben 4000 Liver téſzen
(1796 Sándor István)
Nyári betegeskedésem után helyreállott egésségem, ’s jó éjeim voltak
(1810 Kazinczy Ferenc)
dús versháló, Mibe éjem, napom beszőve
(1935 Fodor József)
Hagyd el a kék tengert […]; barlangomban, az oldalamon gyönyörűbb lesz az éjed!
(1982 e. Kerényi Grácia ford.Theokritosz)
1c.
〈ebben a napszakban, ill. nyugovóra térés előtt haszn. búcsúzó köszönésben〉
A rue de la Parisban vagyunk; ez az ön utja, jó éjt
(1843 Petőfi Sándor ford.Bernard)
éjt kívántunk egymásnak és én visszamentem a szobámba
(1916 Moly Tamás)
Távozáskor a legáltalánosabban használt forma a Viszontlátásra! és változatai, ill.illetve a Jó éjszakát! és a kissé választékos Jó éjt!, főként egyenrangúak között
(1980 Nyelvművelő kézikönyv)
1d. (rendsz. jelzővel)
〈a halál mint állapot jelképeként〉
Öröme a’ népnek, te éjbe döltél!
(1815 Kazinczy Ferenc ford.Macpherson)
Hajnalodik; de fejét ez már nem nyujtja feléje, Hoszszan aluszsza sötétségét a’ végtelen éjnek!
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
eltűnni a nagy éjben, Mindennél, ami él, a vég ez
(1895 Vajda János)
Amit te adtál […], Én elviszem a síri nyugovóra S az örök éjben is hevítni fog
(1924 Juhász Gyula¹)
2.
az éjszakával beálló sötétség, ill. a külvilág úgy, ahogyan annak idején érzékelhető, mutatkozik
vigyázz Tuardi: mer a gyászos éjnek első feltetzése(kor) kardomon láttya fejedet az egész sereg
(1780 Csíksomlyói iskoladrámák ford.)
Körűl a táj az éjben elmerült; Csak a kuvik szól, más madár elült
(1844 Tompa Mihály)
nyitott szemmel belebámulni a vak éjbe álomtalan, gyötrődve, égve
(1915 Lányi Sarolta)
[hajnalban] ott hol a fény elválik az éjtől, olvad a homály, reszketnek a színek
(1971 Képes Géza ford.)
2a.
a fény, világosság hiánya, teljes sötétség
[A förgeteg] rettenetesen közelgetett elébb, ’s éjbe borította a’ mezőket
(1788–1789 Magyar Múzeum)
Meggyőzte az ember a’ tengerek hatalmát, leszállott a’ föld örök éjébe
(1831 Széchenyi István)
Izzadt az ásó, – nyílt a sírok éje – És Babilonban szittya őst talált
(1905 Zempléni Árpád)
Éjben élünk, mint vakok. Bebádogoztak minden ablakot
(1953 Tollas Tibor)
2b. (rég)
〈a látóképesség hiánya, a vakság mint állapot jelképeként〉
a’ kiknek szemök világát vissza nem adhatjuk, gyujtsuk meg legalább kebelökben a’ szellem fáklyavilágát, mely földerítse örök éjöket
(1841 Pesti Hírlap)
Szemének éje, lelkének borúja Nem gyötri többé
(1850 Arany János)
mért van nekem Szegény vaknak örök éjem?!
(1857 Vasárnapi Újság)
2c.
〈sötét, kilátástalan lelki, szellemi állapot, ill. átláthatatlan külső helyzet, állapot jelképeként〉
A’ nagy Allah fel-viraſzttya Éjbe omlott éltemet
(1793 Verseghy Ferenc ford.Kotzebue)
Búnak éje ül szivemben
(1843 Petőfi Sándor)
Oszlopnak gyúlva sorsunk síri éjén: Járj előttünk, dicsőült Égi Láng, Élni akaró bús halottak élén!
(1923 Tóth Árpád)
3. (rég, ritk)
[lelkem] repkedni vágyna éj ’s kelet felé
(1820 Töltényi Szaniszló)
ÖU: báléj, nyáréj, szilveszteréj, tavaszéj
ÖE: éjbagoly, éjbarna, éjbogár, éjború, éjcsend, éjdél, éjderék, éjedény, éjegyenlőség, éjfátyol, éjfürt, éjhaj, éjharmat, éjhomály, éjhosszat, éjidő, éjkelet, éjköd, éjközép, éjlámpa, éjlepel, éjlepke, éjmadár, éjmagány, éjnyugat, éjőr, éjruha, éjsark, éjszekrény, éjszem, éjtanya, éjzene
Sz: éjel, éjez, éjlik, éjnyi, éjű
Vö. CzF. ~, éjenként; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, éjen

Beállítások