éjsötét mn és fn (kül. irod)

I. mn 12B7

1. ’fény, világosság, ill. megvilágítás nélküli, teljesen sötét 〈hely〉’ ❖ [a] három szobasorú házaknál legjobb kombinációjuk után is […] hol előház, hol folyosó, hol grádicspitvar, de valami mindig éjsötét (1834–1837 Széchenyi István CD1501) | sűrű éjsötét lombok (1893 Jókai Mór CD18) | éjsötét nagy pusztaságon étlen, szomjan vágok át (1938 Dsida Jenő CD01) | [a mérkőzés előtt] a bemutatás éjsötét stadionokban történik, és amikor a pályára lép az ember, egyetlen fénycsóva világítja meg (1994 Magyar Hírlap CD09).

2. ’fekete v. nagyon sötét, feketébe hajló 〈szín(árnyalat)〉, ill. ilyen színű 〈dolog, ritk. állat〉’ ❖ Bükágon éjsötéten Holló vagyon (1833 Garay János CD01) | És az ajtó nyilik, És jő rémalak, Mellyre éjsötét-szint Váltnak a falak (1839–1840 Spetykó Gáspár C3759, 69) | sarkantyúba kapta éjsötét, csillagos fejü ménjét (1856 Abonyi Lajos C0503, 60) | Gaál Máriának felemás volt a szeme, kék az egyik, éj sötét a másik (1907 Krúdy Gyula CD54) | bibor paplanán árad el éjsötét haja (1924 Babits Mihály CD10) | éjsötét üszög hullt fűre, fára (1961 Weöres Sándor ford.–Shelley 9788001, 23).

3. ’〈az utótagban kifejezett tulajdonság fokozott voltának, nagy mértékének kif-ére〉’ ❖ Hogy szíveteknek éjsötét borúit Oszlatni tudjam (1839 Kelmenfy László 8234001, 245) | szőnek tervet, éjsötétet (1846 Garay János C1811, 45) | Ellenmondás van dalaimban. Majd ragyogók, majd éjsötétek (1885 Reviczky Gyula 8392062, 107) | S merev ajakkal hallgatok kevélyen, magamra húzva éjsötét kedélyem, mint zord csuháját a bús szerzetes (1907 Kosztolányi Dezső CD01) | [a Metternich nevével] fémjelzett éjsötét rendszert (1996 S. Lengyel Márta–Spira György CD58).

II. fn 2B2

(éjszakai) sötétség’ ❖ Az éjsötétben csak a villámok olykori derűje láttatott egy sajátságos csoportot (1843 Jósika Miklós C2437, 190) | ama’ büzhödt tömlöczök éjsötétiben mi sok ártatlan is hever (1844 Pesti Hírlap CD61) | Az éjsötét beálltával megzendült az állatvilág kardala (1904 Jókai Mór CD18) | aszály és zivatar, árnyéktalan dél és éjsötét, hőség és fagy (1974 Tiszatáj 2049042, 75).

Vö. CzF.; ÉrtSz.

éjsötét melléknév és főnév (kül. irod)
I. melléknév 12B7
1.
fény, világosság, ill. megvilágítás nélküli, teljesen sötét 〈hely〉
[a] három szobasorú házaknál legjobb kombinációjuk után is […] hol előház, hol folyosó, hol grádicspitvar, de valami mindig éjsötét
(1834–1837 Széchenyi István)
sűrű éjsötét lombok
(1893 Jókai Mór)
éjsötét nagy pusztaságon étlen, szomjan vágok át
(1938 Dsida Jenő)
[a mérkőzés előtt] a bemutatás éjsötét stadionokban történik, és amikor a pályára lép az ember, egyetlen fénycsóva világítja meg
(1994 Magyar Hírlap)
2.
fekete v. nagyon sötét, feketébe hajló 〈szín(árnyalat), ill. ilyen színű 〈dolog, ritk. állat〉
Bükágon éjsötéten Holló vagyon
(1833 Garay János)
És az ajtó nyilik, És jő rémalak, Mellyre éjsötét-szint Váltnak a falak
(1839–1840 Spetykó Gáspár)
sarkantyúba kapta éjsötét, csillagos fejü ménjét
(1856 Abonyi Lajos)
Gaál Máriának felemás volt a szeme, kék az egyik, éj sötét a másik
(1907 Krúdy Gyula)
bibor paplanán árad el éjsötét haja
(1924 Babits Mihály)
éjsötét üszög hullt fűre, fára
(1961 Weöres Sándor ford.Shelley)
3.
〈az utótagban kifejezett tulajdonság fokozott voltának, nagy mértékének kif-ére〉
Hogy szíveteknek éjsötét borúit Oszlatni tudjam
(1839 Kelmenfy László)
szőnek tervet, éjsötétet
(1846 Garay János)
Ellenmondás van dalaimban. Majd ragyogók, majd éjsötétek
(1885 Reviczky Gyula)
S merev ajakkal hallgatok kevélyen, magamra húzva éjsötét kedélyem, mint zord csuháját a bús szerzetes
(1907 Kosztolányi Dezső)
[a Metternich nevével] fémjelzett éjsötét rendszert
(1996 S. Lengyel Márta–Spira György)
II. főnév 2B2
(éjszakai) sötétség
Az éjsötétben csak a villámok olykori derűje láttatott egy sajátságos csoportot
(1843 Jósika Miklós)
ama’ büzhödt tömlöczök éjsötétiben mi sok ártatlan is hever
(1844 Pesti Hírlap)
Az éjsötét beálltával megzendült az állatvilág kardala
(1904 Jókai Mór)
aszály és zivatar, árnyéktalan dél és éjsötét, hőség és fagy
(1974 Tiszatáj)
Vö. CzF.; ÉrtSz.

Beállítások